Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 7

-Elnézést! – jött nekem a Kapitány – Ahh! Brooklyn! Pont téged kereslek!

-Bajban vagyok? – néztem rá félve.

-Beszélhetnénk négy szem közt?

-Persze! Természetesen... Tudja, ha nem is akarnék, akkor is meg kell tennem, mivel a felettesem és ugye engedelmeskednem kell magának, szóval, igen...

-Akkor gyere! – ment be egy üres terembe majd becsukta az ajtót – A tegnapiról szeretnék beszélni...

-Ohh!

-Stark összehozott egy gyűlést Lisával, ahol az összes tanár ott volt... Mindenki a te pártodat fogta...

-De maga nem! – jöttem rá.

-Sajnálom!

-Én nem figyeltem eléggé! Nem is tudtam arról, hogy Tony összehív egy gyűlést! Nem akartam Lisát ilyen helyzetbe, hozni! – hajtottam le a fejem.

-Tudom! Viszont valamit kéne tenni Stark aggódásával!

-Mire céloz?

-Bannerrel beszéltünk már erről! Ha ilyen jól fogod megcsinálni a teszteket, nagy valószínűség van arra, hogy vagy az én csoportomba, vagy Thoréba kerülsz... Ismersz mindkettőnket, hogy milyenek vagyunk! Tudom, hogy Tonynak néha vannak kirohanásai... De ő egy jó ember!

-Igen, tudom!

-Megbeszéltük? – nézett a szemembe.

-Nagyon sajnálom, hogy miattam Tony plusz munkát csinál maguknak! Én ezt nem akartam! Nem is gondoltam, hogy idáig elfajulna a dolog! Én nem figyeltem oda rendesen! Sajnálom!

-Nem tőlem kell bocsánatot kérned... – ellenkezett.

-Hanem Lisától!

-Pontosan!

-Köszönöm szépen Kapitány! – biccentettem majd kimentem a teremből.

Elindultam a spanyol teremhez majd bementem és leültem a helyemre. Csöndben vártam a többieket meg a tanárt is. Miután Ms. Romanoff belépett a terembe, mindenki csöndbe maradt. Leült az asztalához majd kinyitotta a jegyzeteit. És jött a szokásos plusz-mínuszos felelés... Pedig még egy hete se vagyunk itt! Na mindegy! Szerencsésen megúsztam a szóbelit így ezután továbbmentünk az anyaggal. Ahogy rajzon és fizikán is... Utána bioszon játszottunk egy kicsit a fogalmakkal és aztán jött a földrajz. Thor beléptekor sugárzott az örömtől. Nem tudom miért, de nagyon pozitívan állt hozzá a tanításhoz. Végül is érdekes óra volt, mivel behozott valami dobozkát és az meg kivetített mindenféle jelenséget az űrben. Tudtam, hogy nem a Tesseract volt az, mivel nem volt kék. Így egyre kíváncsibb lettem, hogy mi az és hogyan működik. De az óra után meg mehettünk edzésre. Szokásosan felálltunk egy sorba és vártuk a késő Tonyt. Én addig elkezdtem nyújtani, mire a többiek meg követtek engem. Hát így történt az, hogy én vezettem le a bemelegítést. Mire végeztünk, addigra Tony is megérkezett.

-Jól van gyerekek! – tapsolt egyet – A mai nap bizalomgyakorlatokat csinálunk! Nagyon fontos egy csapatban, hogy mindenki megbízzon a másikban! Ezáltal lesz meg közöttük a kapocs, amivel erősebbek lesznek! Oké! Párosával álljunk össze, és mivel páratlan az osztálylétszám, így... Brook! Gyere, te leszel velem!

-Rendben! – sétáltam mellé.

-Az első feladat nagyon egyszerű lesz! A szokásos, hogy a társad hátradől és neked el kell kapnod! Brook – nézett rám majd felemelte a kezét. Hátrafordultam majd becsukott szemmel elborultam így Tony kezébe estem – Akkor most én jövök! – tolt vissza mire helyet cseréltünk – De kapj el! – parancsolta.