Felhúztak a földről majd visszamentünk a liftbe. Miután mindenki beszállt megnyomták a szint gombját ahová menni akartak és a lift el is indult. Csöndben néztünk ki a fejünkből. Vagyis én néztem ki a fejemből, mert a többiek a burokban lévő társaikat figyelték. Mormogtak mellettem folyamatosan, de nem is érdekelt... Azon gondolkodtam, hogy mi várhat rám. Semmilyen elképzelésem sem volt.
-Mit csináltál velük? – tette fel végül a kérdést az egyik.
-Dehidratálom őket! Látják milyen kedves vagyok? Szétverem őket aztán meg meggyógyítom a sérüléseiket... – válaszoltam.
-Kedves... – mormogta a mellettem álló – Én nem így nevezném! – mondta mire fenyegetőztem vele így hátrébb állt. A mögöttem lévő erre kirúgta a lábam így összerogytam és a nyaki ütőerembe belefecskendezett egy anyagot. Megvizsgálták az arcomat majd megpaskolták.
-Erő elszívva! – jelentette ki a vezető majd felállítottak és kivezettek a folyosóra. Az első ajtón be is mentünk majd leültettek egy székre. Körbenéztem, de csak egy másik hely volt velem szemben, nekem háttal. Ültek benne mivel láttam a lábát. Lekötötték a csuklóm a támlához majd hátrébb léptek.
-Ms. Smith! – fordult felém a személy mire teljesen meglepődtem.
-Alexander Pierce... – nyeltem nagyot.
-Hatalmas elismerés! Az egységem nagy részét leverte többször is! De nem ölte meg! -Örökös hiba!
-Hát az! Mi az oka?
-Gyerek vagyok! Nincs erőm gyilkolni! Ha meg merném tenni akkor már maga sem élne!
-Minden bizonnyal az lenne! – helyeselt – Sajnos Romanoff még nem volt képes arra megtanítani!
-Romanoff ügynök nem tanít! Nem az osztályába járok!
-Kitalálom! Rogers?
-Nem!
-Thor? Mondjuk valószínűleg már halottak lennénk... Talán Sólyom?
-Nem!
-Barton?
-Nem talált!
-Barnes?
-Rossz a tippelésben!
-Banner?
-Ez egyre kínosabb!
-Ugyan Smith! Stark nem volt képes megtanítani téged embereket ölni? – kuncogott.
-Gratulálok! Hetedszerre sikerült! Ne adjon fel lottót! Nem lenne találata...
-Mindig ilyen kis jópofi vagy?
-Mit vár tőlem? Stark a nagybátyám!
-De nem vérszerinti!
-Tanulni attól még lehet! – mosolyodtam el.
-Most már látom a hasonlóságot! – jött rá majd közelebb gurult hozzám – Látom az arcodon, hogy furdal a kíváncsiság! Nem értesz semmit mégis fejest ugrottál bele!
-Mert ez a hősök dolga!
-Uram atyám! – röhögte el magát – Micsoda szöveg egy tizennégy évestől!
-Tizenöt!
-Wow! Kész felnőtt!
-Mit terveznek?
-Tanultad a második világháborút már?
-Most elkezdi a történetet Ádámtól és Évától? Nem érdekel az a sztori, mert ismerem! Azt kérdeztem, hogy most mit terveznek és nem arra kértem, hogy adjon történelem leckét!
YOU ARE READING
Egymás ellen (Marvel ff.)
FanfictionEz egy közös munka @0RandomCriminal0 társammal! Remélem tetszeni fog nektek! Hogy világos legyen nektek, egyik rész az én karakterem szemszögéből, a másik rész meg az ő karaktere szemszögéből olvasható. Csakhogy tisztában legyetek: ConnieHolland - B...