Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 21

Felhúztak a földről majd visszamentünk a liftbe. Miután mindenki beszállt megnyomták a szint gombját ahová menni akartak és a lift el is indult. Csöndben néztünk ki a fejünkből. Vagyis én néztem ki a fejemből, mert a többiek a burokban lévő társaikat figyelték. Mormogtak mellettem folyamatosan, de nem is érdekelt... Azon gondolkodtam, hogy mi várhat rám. Semmilyen elképzelésem sem volt.

-Mit csináltál velük? – tette fel végül a kérdést az egyik.

-Dehidratálom őket! Látják milyen kedves vagyok? Szétverem őket aztán meg meggyógyítom a sérüléseiket... – válaszoltam.

-Kedves... – mormogta a mellettem álló – Én nem így nevezném! – mondta mire fenyegetőztem vele így hátrébb állt. A mögöttem lévő erre kirúgta a lábam így összerogytam és a nyaki ütőerembe belefecskendezett egy anyagot. Megvizsgálták az arcomat majd megpaskolták.

-Erő elszívva! – jelentette ki a vezető majd felállítottak és kivezettek a folyosóra. Az első ajtón be is mentünk majd leültettek egy székre. Körbenéztem, de csak egy másik hely volt velem szemben, nekem háttal. Ültek benne mivel láttam a lábát. Lekötötték a csuklóm a támlához majd hátrébb léptek.

-Ms. Smith! – fordult felém a személy mire teljesen meglepődtem.

-Alexander Pierce... – nyeltem nagyot.

-Hatalmas elismerés! Az egységem nagy részét leverte többször is! De nem ölte meg! -Örökös hiba!

-Hát az! Mi az oka?

-Gyerek vagyok! Nincs erőm gyilkolni! Ha meg merném tenni akkor már maga sem élne!

-Minden bizonnyal az lenne! – helyeselt – Sajnos Romanoff még nem volt képes arra megtanítani!

-Romanoff ügynök nem tanít! Nem az osztályába járok!

-Kitalálom! Rogers?

-Nem!

-Thor? Mondjuk valószínűleg már halottak lennénk... Talán Sólyom?

-Nem!

-Barton?

-Nem talált!

-Barnes?

-Rossz a tippelésben!

-Banner?

-Ez egyre kínosabb!

-Ugyan Smith! Stark nem volt képes megtanítani téged embereket ölni? – kuncogott.

-Gratulálok! Hetedszerre sikerült! Ne adjon fel lottót! Nem lenne találata...

-Mindig ilyen kis jópofi vagy?

-Mit vár tőlem? Stark a nagybátyám!

-De nem vérszerinti!

-Tanulni attól még lehet! – mosolyodtam el.

-Most már látom a hasonlóságot! – jött rá majd közelebb gurult hozzám – Látom az arcodon, hogy furdal a kíváncsiság! Nem értesz semmit mégis fejest ugrottál bele!

-Mert ez a hősök dolga!

-Uram atyám! – röhögte el magát – Micsoda szöveg egy tizennégy évestől!

-Tizenöt!

-Wow! Kész felnőtt!

-Mit terveznek?

-Tanultad a második világháborút már?

-Most elkezdi a történetet Ádámtól és Évától? Nem érdekel az a sztori, mert ismerem! Azt kérdeztem, hogy most mit terveznek és nem arra kértem, hogy adjon történelem leckét!