Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 72

- Ne edd már ezt a sok szart! – kapja ki a kezem közül Misa a chipes zacskót.
- Komolyan mondom már nekem fáj nézni, ahogy ezt a sok szemetet tömöd magadba – néz rám Jessie is.
- Nem csak ezt eszem – vonok vállat.
- Ja igen! Mindent mást is lenyelsz legyen az bármilyen ehető dolog – forgat szemet Hamza, mire az ágyam mögül előhúzok egy tasaknyi aszalt áfonyát és azt kezdem majszolni.
- Jó azt eheted, az egészséges – legyint a szárnyas barátnőm.
- Ha Asgardban lennénk senki nem tudná felvenni veled a versenyt. Még Loki sem, pedig ő a legfalánkabb – nevet Magni.
- Szóval a furfangos nem csak ravasz, hanem falánk is – kuncogok – Jó tudni.
- Minek eszel ennyit mostanában? – jön közelebb Misa.
- Nem tudom, biztos a koncert miatti stressz – mondom találomra.
- De még csak nem is hízol. Hogy csinálod? – nyavalyog Jess, mire megrántom a vállam.
- Ne engem hibáztassatok – motyogom és mikor elfogy a nasim elindulok még keresni.
- Ebből elegem van! – ragad karon Jessie és elvonszol a tanári szobák felé, pontosabban Brooklyn-éhoz és kopogás nélkül benyit rajta – Elnézést a zavarásért – mondja, ahogy realizálja, hogy Ms. Romanoff is bent van – Szükségem van egy kicsit Brook-ra.
- Éppen beszélgetünk Ms. Lange. Ha valami problémája van, akkor...
- Nem fogom később felkeresni az egyik barátnőmet, csak azért, mert maga azt mondja! Baj van! – vág vissza a lány mellettem.
- Majd befejezzük ezt a beszélgetést Nat – mosolyog Brook.
- Magához lesz még egy-két szavam Ms. Lange – távozik a tanárnő.
- Nem érdekel – morogja a barátnőm.
- Mi a baj? – húz be minket a szobába a tulajdonosa.
- Van valami kajád csajszi? – kérdezem reménykedve, mire furcsán néz rám.
- Mindjárt megnézem.
- Ne adj neki! – akad ki Jessica – Két hónapja evéskényszeres, de semmi nem látszik rajta! Olyan mintha végig menne rajta az étel! Lassan kezdem azt hinni, hogy Pietro-nál is éhesebb.
- Nem lehet, hogy...
- Hogy mi? – lepődök meg.
- Hogy.... Tudod – néz rám.
- Mondd már el – pislogok ártatlanul.
- Mikor volt az utolsó szexuális kapcsolatod Pietro-val? – kérdezi halkan.
- Tavaly szeptemberen – válaszolok őszintén.
- Brook! Ez most komoly? Ha terhes lenne akkor nem vettük volna észre hamarabb? – akad ki még jobban Jess.
- Jó van, ez is egy eshetőség, amit számba kell venni – von vállat a vízi lány.
- De nem vagyok az – fekszek az ágyára – Ez nem ér! Sokkal kényelmesebb, mint az enyém – duzzogok.
- Még mindig biztos vagy benne, hogy nem vár gyereket? – néz a szárnyas lányra.
- Jó, vizsgáld meg – sóhajtja.
- P.É.N.T.E.K., kérlek készíts egy ultrahang felvételt a biztonság kedvéért.
- Máris, Ms. Stark – mondja a női hang.
- Néha hiányzik J – szuszogom.
- Ne járjon a szád, éhenkórász – néz rám Jessie.
- Ms. Müller nem terhes.
- Akkor mi a baja? – döbben le a két lány egyszerre.
- A két hónapja tartó evéskényszernek sem találtam maradandó nyoma. Ms. Müller testzsír-százaléka alig változott az egy évvel ezelőttihez képest – magyarázza tovább a mesterséges intelligencia.
- Ez meg mégis, hogy lehet? – akad ki most már Brook is.
- Nem tudom – rántok vállat.
- Tudsz segíteni? – kérdezi Jessie reménykedve.
- Sajnos ebben most nem – rázza a fejét az énektanár.
- De te mindenben tudsz segíteni – esik kétségbe a barátnőm.
- Most nem fogok tudni. Készüljetek a holnapi napra inkább. Fárasztó lesz nektek.
- Rendben, menjünk Jess – pattanok fel mosolyogva és visszamegyek a szobámba, majd lezuhanyzok.

Másnap reggel vigyorogva ébredek fel. Végre eljött a koncert napja, amit már nagyon vártam.
- Hellóka – nyit be Misa vigyorogva – Itt az idő felkelni – kuncog.
- Már fent vagyok – nevetek, miközben felöltözök.
- Gyere, menjünk – ragadja meg a kezem és elhúz.

Nap közben egész végig mézes teát kortyolgatok és persze ezzel arányosan szaladgálok mosdóba.

- Jó, Lisa elég lesz ebből – veszi ki a kezemből Brook az üvegem – Már biztos nem lesz erre szükséged – teszi el.