Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 89

-Gyerünk Tony! – toltam elé a mobilt.

-Nem!

-Szépen megdicséred, hogy milyen ügyes volt Washingtonba! Megmentette az osztálytársai életét!

-De...

-Velem is ezt tetted! Legyél jó apuka és hívd fel!

-Nem vagyok az apja!

-De olyasmi féle vagy számára! Felnéz rád, és ez jó!

-Ne már Brook! Te leromboltad a Hydra főhadiszállását és nem egy emlékműn mentettél életeket!

-Ő még csak egy kölyök!

-Miért nem te hívod fel?

-Mert téged többre tart, mint engem! Kicsit nehezen fogadom ezt el, de ez van! Te vagy a példaképe és ez a dolgod!

-Ne már!

-Anthony Edward Stark!

-Jól van na! – kapta fel a telefont majd tárcsázta – Ennyire azért nem kéne agresszívnak lenni!

-Hangosítsd ki!

-Rendben! – tette közénk a készüléket majd hallgattuk a csörgést – Mr. Parker, van egy perce?

-Nem igazán! Suliba vagyok!

-Ügyes voltál Washingtonban!

-Öööö... Oké!

-Az apám nem sokszor dicsért meg és úgy érzem ez nagy hiba volt a részéről...

-Éppen fontos dolgom van!

-Ne vágj a szavamba miközben épp dicsérlek!

-Tony! Kedvesen!

-Szia Brook!

-Helló Peter!

-Na szóval! – folytatta Tony – Remek híreim vannak! – újságolta mire valamilyen duda megszólalt – Mi volt ez?

-Zenekari próbán vagyok...

-Hát ez furcsa! Happy azt mondta hát hete kiléptél a bandából. Most akkor...

-Le kell tennem! Hívás vége!

-Héé! – akadt ki mikor szétkapcsolt a vonal – Ezt nem hiszem el! Láttad, hogy mit tett?

-Láttam Tony! De te szépen csináltad! Tini... El kell ezt fogadnod!

-Te nem voltál ilyen...

-Ennyi idősen éppen küldetésen voltam Washingtonban és alig beszéltünk!

-Ez nem mentség erre!

-Kamaszodik! Hagyjad! Ez a normális!

-Baj van az egyik komppal! – vetítette ki P.É.N.T.E.K.

-Szóval az nem a banda volt hanem a komp! – jöttem rá.

-Vedd fel a ruhádat! – parancsolta majd mind a ketten gyorsan kirohantunk.

Gyorsan le is ugrottunk az utolsó szintről, de a páncélunk a levegőben elkapott minket, így már repültünk is a célunk felé. Az öbölben a komp rendesen süllyedt mire odaértünk. Szegény Péter egyedül próbálta megtartani a kettétört hajót. Megsajnáltam egy kicsit... Tony és én két oldalról megnyomtuk a hajót, mire a segítségünkre jött pár apró meghajtó.

-Mi a franc? – vette észre Parker a változást – Mi a franc?

-Helló Pókember! – köszönt neki Tony – Jó kis zenekari próba!