Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 43

Lüktetett a fejem... Nem tudtam, hogy mi okból. Próbáltam rájönni, hogy mi történhetett, de se kép, se hang. Emlékeim cikáztak ide-oda, mintha egy operációs rendszer lennék. Utolsó pillanat, amikor még tudatosan megvolt minden, az az volt amikor Pietro elé vetettem magam. Kapkodtam a levegőt, a szívem egyre jobban vert. Izzadtam a félelemtől... Hátra pillantottam az említett személyre és meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán. Pillantásom végigfutott a testemen. Véres lyukak tarkították a bőröm. Aztán nyeltem egy nagyot és Pietro-ra néztem. "Nem számítottál rá?" És erre az emlékre a szemem hirtelen kidülledt és levegőért kapkodtam. Torkom olyan száraz volt, hogy egy-két köhögés is kijött a számból.

-Nyugi! – simogatta meg a karomat Pietro. Nem gondoltam volna, hogy ő fog engem fogadni.

-Hol... Vagy... Vagyok? – lihegtem.

-Az akadémián vagy Brook! Biztonságban, jó kezekben.

-Ultr...

-Ultron elpusztult! Nincs semmi baj! Nem bánthat már senkit!

-A többiek? – kérdeztem félve.

-Mindenki jól van! Stark egy kicsit furán viselkedik, de ez normális, mert aggódik érted! A nénikéd rendez mindent a bácsikád miatt, de a sok dolga mellett attól még sokat bent volt nálad! Lisa meg... Ő élte meg ezt a legrosszabbul.

-Rosszabbul lett volna, ha te veszel oda! – vallottam be mire lehajtotta a fejét – Mind a ketten tudjuk, hogy kettőnk közül ki a fontosabb neki! És nem magamra célzok! – mondtam mire köhögtem kettőt.

-Várj, adok vizet! – pattant fel.

-Ne! – ragadtam meg a karját mire visszaült – Juttass ki innen!

-De Brook...

-Úsznom kell! Nem segít nekem egy pohár víz!

-Brook, én...

-Ott van egy kerekesszék! – mutattam a sarok felé.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet!

-Nem láthat így senki! Főleg nem a szeretteim! – jelentettem ki mire helyeselve elment a székért és megállította az ágyam mellett.

-Ki fognak emiatt engem csapni! – jegyezte meg mikor az ölébe vett és lerakott a székre.

-Megvédelek és bevallom, hogy én erőltettem ezt!

-Többször is megmentenéd az életem... Miért? Hiszen a legelejétől kezdve ellened voltam.

-Van egy olyan jó tulajdonságom, hogy felismerem a körülöttem lévő jó embereket!

-De én...

-Csend legyen Pietro! Nem kell mindenre válaszolnod! – állítottam le mikor elindultunk kifelé. Kihalt volt az egész akadémia. Sehol senki sem volt. Csodálkoztam ezen, mert eddig a három év alatt akárhányszor jöttem ki valahonnan, emberek mindig voltak... – Hol van a többi diák?

-Stark rendkívüli két hetes szünetet rendelt el. Mindenki hazament a családjához.

-Miről maradtam le?

-Nem sokról! Hulk eltűnt, Thor elment, Clint úgy döntött visszavonult.

-Három kiesett, lett helyette kettő... – gondolkoztam.

-Nem lettünk Bosszúállók Wanda-val! Van még egy évünk veled együtt...

-Értem! Ha szünet van... Lisa?

-Alszik a szobájában. Végig melletted volt, de már ő sem bírta... Alszik. A tanárok cikáznak a torony, az akadémia, és a bázis között...