Lüktetett a fejem... Nem tudtam, hogy mi okból. Próbáltam rájönni, hogy mi történhetett, de se kép, se hang. Emlékeim cikáztak ide-oda, mintha egy operációs rendszer lennék. Utolsó pillanat, amikor még tudatosan megvolt minden, az az volt amikor Pietro elé vetettem magam. Kapkodtam a levegőt, a szívem egyre jobban vert. Izzadtam a félelemtől... Hátra pillantottam az említett személyre és meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán. Pillantásom végigfutott a testemen. Véres lyukak tarkították a bőröm. Aztán nyeltem egy nagyot és Pietro-ra néztem. "Nem számítottál rá?" És erre az emlékre a szemem hirtelen kidülledt és levegőért kapkodtam. Torkom olyan száraz volt, hogy egy-két köhögés is kijött a számból.
-Nyugi! – simogatta meg a karomat Pietro. Nem gondoltam volna, hogy ő fog engem fogadni.
-Hol... Vagy... Vagyok? – lihegtem.
-Az akadémián vagy Brook! Biztonságban, jó kezekben.
-Ultr...
-Ultron elpusztult! Nincs semmi baj! Nem bánthat már senkit!
-A többiek? – kérdeztem félve.
-Mindenki jól van! Stark egy kicsit furán viselkedik, de ez normális, mert aggódik érted! A nénikéd rendez mindent a bácsikád miatt, de a sok dolga mellett attól még sokat bent volt nálad! Lisa meg... Ő élte meg ezt a legrosszabbul.
-Rosszabbul lett volna, ha te veszel oda! – vallottam be mire lehajtotta a fejét – Mind a ketten tudjuk, hogy kettőnk közül ki a fontosabb neki! És nem magamra célzok! – mondtam mire köhögtem kettőt.
-Várj, adok vizet! – pattant fel.
-Ne! – ragadtam meg a karját mire visszaült – Juttass ki innen!
-De Brook...
-Úsznom kell! Nem segít nekem egy pohár víz!
-Brook, én...
-Ott van egy kerekesszék! – mutattam a sarok felé.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet!
-Nem láthat így senki! Főleg nem a szeretteim! – jelentettem ki mire helyeselve elment a székért és megállította az ágyam mellett.
-Ki fognak emiatt engem csapni! – jegyezte meg mikor az ölébe vett és lerakott a székre.
-Megvédelek és bevallom, hogy én erőltettem ezt!
-Többször is megmentenéd az életem... Miért? Hiszen a legelejétől kezdve ellened voltam.
-Van egy olyan jó tulajdonságom, hogy felismerem a körülöttem lévő jó embereket!
-De én...
-Csend legyen Pietro! Nem kell mindenre válaszolnod! – állítottam le mikor elindultunk kifelé. Kihalt volt az egész akadémia. Sehol senki sem volt. Csodálkoztam ezen, mert eddig a három év alatt akárhányszor jöttem ki valahonnan, emberek mindig voltak... – Hol van a többi diák?
-Stark rendkívüli két hetes szünetet rendelt el. Mindenki hazament a családjához.
-Miről maradtam le?
-Nem sokról! Hulk eltűnt, Thor elment, Clint úgy döntött visszavonult.
-Három kiesett, lett helyette kettő... – gondolkoztam.
-Nem lettünk Bosszúállók Wanda-val! Van még egy évünk veled együtt...
-Értem! Ha szünet van... Lisa?
-Alszik a szobájában. Végig melletted volt, de már ő sem bírta... Alszik. A tanárok cikáznak a torony, az akadémia, és a bázis között...
YOU ARE READING
Egymás ellen (Marvel ff.)
FanfictionEz egy közös munka @0RandomCriminal0 társammal! Remélem tetszeni fog nektek! Hogy világos legyen nektek, egyik rész az én karakterem szemszögéből, a másik rész meg az ő karaktere szemszögéből olvasható. Csakhogy tisztában legyetek: ConnieHolland - B...