Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 40

Mikor jobban leszek végre a kábult állapotból rájövök, hogy nem a hajón vagyok hanem újra a gyengélkedőn. Kezdem utálni ezt a helyet, amennyit itt vagyok, de meg kellene már szoknom, ha ennyit hősködök.

-Hogy érzed magad Csipkerózsika? – hallom meg Mr. Barnes hangját magam mellől.

- Rosszul. Utálom azt a boszorkány csajszit – fogom a fejem, mert fájdalmasan lüktet.

- Kérsz valamit? – dől előre a tanárom, hogy azonnal reagálni tudjon a szavamra.

- Ne aggódjon, csak egy kis vizet kérek – mosolygok – De hideget. A meleg nem tesz jót nekem – teszem hozzá.

- Azt hittem a víz sem tesz jót neked.

- A bőrömnek nem, de nem szabad túlmelegednem vagy meghalok – szuszogom – Veszélyes a tűzzel játszani – vonok vállat s nem sokkal később meg is kapom, amit kértem – Köszönöm – biccentek, de ekkor lekapcsolódik minden árammal működő dolog és a folyosó is sötétségbe borul.

- Mindjárt megnézem mi az – pattan fel Mr. Barnes és elmegy. Persze addig én sem tétlenkedtek. Gyorsan kipattanok az ágyból és a laborok szintjére sietek. Sajnálom Dr. Banner, de használnom kell a cuccait.

Ahogy beérek a terembe majdnem leesik az állam a látványos változáson. Rengeteget újult ez a hely. Gyorsan Dr. Banner asztalához megyek és beledugom a gépébe a pendrive-om. Kellenek az adatok a ruhámhoz.

- Akkor kezdjük is! – indítom el a gépet s lefuttatom a számításokat a tökéletes anyagról és összetételi százalékokról. Az eredményre para-amarid, poliészter és elasztán keveréket ad ki százalékkal együtt. Végre, megvan a ruhámhoz kellő anyag. Gyorsan elküldöm az adatokat egy tehetséges varrónak és mivel a sajátjaimat már hamarabb megadtam így el is tudja készíteni, amit kértem tőle.

- Ezt nem hagyom itt – kapom fel az adathordozót és kifelé indulok, de ekkor eszembe jutnak a Stark okozta sérüléseim, így felkapok néhány adrenalin injekciót. Aljas húzás volt elindítani a locsolót. Ő tudja a legjobban, hogy nem teljesen víz van benne, hanem ha jól tudom valamennyi százalék folyékony nitrogén, amitől felhólyagosodott a bőröm, mint mikor az emberek megégetik magukat.

- Azokra jobb lenne kenőcsöt kenni – szólal meg mögöttem valaki, akit már túl jól ismerek.

- Nem igaz, mert ezek nem rendes égések. A nagybátyád keveréke okozta – szuszogom – Mi volt az előbb az áramszünet? – teszem keresztbe a karjaim.

- Összeraktam J.A.R.V.I.S.-t – mosolyog büszkén Brook.

- Ügyes vagy – mondom elismerően – De várjunk, ki szedte szét?

- Ultron. Ki más?

- Ez egyáltalán nem logikus. Magába is olvaszthatta volna. Ez csak düh.

- Tudom.

- Fél tőle – mondom komolyan – Ultron fél J.A.R.V.I.S.-tól – lepődök meg, de ekkor megszólal a telefonom – Pietro az.

- Vedd fel – siettet Brook, mire megteszem amit mondd.

- Szia Szélvész.

- Lisa. Igazad volt! Mindenben. Ultron tényleg gonosz.

- Én mondtam. Mit mondtam neked? Nem meg megmondtam? Mert én szóltam! És mikor szóltam? Már réges régen! És mit mondtam mi lesz, mikor szóltam? Pontosan azt, ami történt! – hadarom el, s nem hagyom szóhoz jutni a fiút.

- Befejezted? – kérdezi, de hallatszik a hangján, hogy rosszul érzi magát.

- Igen.

- Jó. Az íjász csávó hamarosan ott lesz egy szerkezettel. Ultron azzal készítette el az új testét. Ne hagyd, hogy Stark hozzáérjen. Lehet neki is vannak vele tervei. Ultron-t is ő hozta létre.