Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 79

-A Bosszúállók és egy zsoldos csapat múlt hónapban lezajlott Lagosbeli összetűzésének áldozatai között tizenegy wakandai állampolgár is volt. A wakandaiak jótékonysági küldetésen voltak mikor támadás érte őket...

-Idegen földön hullott polgártársaink vére! Ezt nem kizárólag bűnözők tettei okozták, hanem azok közömbössége, akik felesküdtek a megfékezésükre! A győzelem, melyért ártatlanok halnak meg valójában teljes kudarc!

-A wakandai király hangsú... – kezdett bele újra a nő mire Steve kikapcsolta az adást.

-A francba! – hajtottam le a fejem.

-Nem gondoltam volna, hogy ekkora visszhangja lesz ennek! – fordult felém a székében Steve.

-Elcsesztem!

-Nem te voltál! – ellenkezett majd leült mellém az ágyra.

-Tony is ezt mondja folyamatosan... – mormogtam majd meghallottuk egy másik szobából, hogy megy a tévé – Hagyjad! Megyek én! – tettem vissza a párnát a helyére, amit eddig fogtam – Köszönöm, hogy itt lehettem!

-Legalább nekem is volt társaságom! Így, hogy előbb bezártuk a sulit...

-Tudom! Nincs semmi dolgod! – biccentettem majd kimentem a szobájából. Követtem a hangot majd megálltam Wanda-nál. Gyorsan kikapcsoltam a híreket így a lány rám nézett.

-Én okoztam ezt! – jelentette ki.

-Ez nem igaz!

-Akkor kapcsold vissza a tévét, mert ott konkrétan ezt mondják!

-Észre kellett volna vennem, hogy robbanómellény van rajta! – sétáltam be majd leültem mellé – Szóba hozta a szüleimet és megint tizenöt éves árva voltam egyedül a Hydra ellen... Sokan meghaltak! Az én hibám!

-Nem! – fogta meg a kezemet – Mindkettőnké!

-Ez a munka... Próbálunk minél több embert megvédeni, van, hogy nem sikerül mindenkit! Ha ezzel nem tudunk együtt élni, akkor legközelebb talán senki se menekül meg!

-Nagyon bölcsen beszélsz!

-Én is meglepődtem!

-Ugye? – kérdezte mire kuncogtunk, de Vízió hirtelen átjött a falon – Vízió! Már beszéltünk erről!

-Igen, de nyitva volt az ajtó – magyarázta – Gondoltam... A Kapitány kérte, hogy szóljak mindenkinek, ha Mr. Stark megérkezett.

-Köszönöm! Rögtön megyünk! – biccentettem.

-Az ajtón megyek ki! – mutatott a bejáratra – Oh, és úgy tűnik, hogy hozott egy vendéget!

-Tudjuk ki az?

-A külügyminiszter... – válaszolt majd elment.

-Erről már beszéltetek? – fordultam Wanda felé – Hány ilyen alkalom volt?

-Nem válaszolok erre!

-De én meg szeretném!

-Nem fogok, mert vendégünk van!

(...)

-Öt évvel ezelőtt szívinfarktusom volt... Összeestem egy lendítés kellős közepén. Kiderült, hogy ez volt életem legjobb köre, mert tizenhárom órányi műtét és egy háromszoros bypass után úgy láttam a világot, mint negyven évi katonaság alatt sose! Más szemmel... A világ örökre adósa lesz a Bosszúállóknak! Maguk harcoltak értünk, megvédtek minket, tűzbe mentek értünk, és ugyan sokan hősként tekintenek magukra, vannak, akik önkényes igazságosztóként...