Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 31

Lefagytam... Nem lettem volna képes ezt elhinni, ha nem látom a saját szememmel. Lisa a Hydra Kapitány! Ezt nem hiszem el! Nem bírtam megszólalni vagy mozdulni egyáltalán. Minden tompa hangon hallatszott köröttem. A szirénák, a helikopter, az osztag felkészülése...

-Azt mondtam, hogy dobja el a pajzsot Ms. Smith! – ismételte magát Rumlow mire megtettem.

Felemeltem a kezem mire odajött mögém és lerántotta a kezeim, így akaratlanul is, de felnyögtem a lőtt seb miatt. Hátulról megrúgta a térdemet, így a földre estem. Rám tette a bilincsek mire lépteket hallottam mellőlem. Brock legjobb haverja volt az, akinek nem tudom még mindig a nevét. A fejemhez nyomta a gépfegyver csövét majd felhúzta.

-Ne itt! – jelentette ki Rumlow mire nem mozdult – Azt mondtam ne itt! – mondta erélyesebben mire a karomba belenyomott egy tűt és aztán ki is vette – Elvitte a cica a nyelved? – suttogta amikor felállított.

-Soha se szólítottál még Ms. Smith-nek! – jegyeztem meg mire Rumlow kuncogott – Ez már mekkora dózisú anyag?

-Mint a múltkori...

-Van tíz órátok! – számoltam majd elindultunk a kocsihoz.

-Nem kell nekünk annyi! – örvendezett majd két őrrel együtt beszálltam.

Becsukták a kocsit majd el is indult a jármű. Az egyik osztagosnál volt a pajzsot így nyugodtan hátra dőlve utaztam. Mondjuk a nyugodtság szót visszavonom, mert a vállamban való nyilalló fájdalom miatt nem lehettem egyáltalán nyugodt. Egy ideig nem is mertem odanézni, de pár perc után vettem a bátorságot és megvizsgáltam a lőtt sebemet. Oké! Az ott a vérem! És nagyon folyik! Nyugi Brook! Emlékezz, hogy mit tanultál Dr. Banner óráján! Egy embernek átlagosan öt-hat liter vére! Nekem már csak valószínűleg három, jó esetben... A golyó elvileg eltalálhatta az artériát, szuper!

-Egy kötést kaphatnék? – néztem a két útitársamra – Vagy az is jó ha nem Rumlow öl meg, hanem csak elvérzek? – vontam fel a jobb szemöldököm mire az egyik elővette a sokkolóját és megfenyegetett. Bár a következő pillanatban a társába állította és fejbe vágta. Na jó! A titokzatos megmentőm levettem a sisakját, így megláttam valódi kilétét – Szóval kaphatok kötést? – röhögtem el magam mire Hill mosolygott.

-Nyugalom Brooklyn! Nem most fogsz meghalni! – vett elő egy pálcikát majd egy hatalmas lyukat vágott ki azzal a kocsi alján – Ha szólok, akkor ugorj! - kérte mikor levette a bilincsemet – Most! – mondta majd kiugrottam a kocsiból és pillanatokat később ő is megtette.

Felsegített majd felmentünk a járdára. Bekanyarodtunk az első sikátornál majd megálltunk egy terepjárónál. Beültetett hátulra majd ő elöl elindította az autót. Az út közben próbáltam lenyomni a vérzést, de picit nehéz volt elől-hátul egyszerre fogni a vállamat plusz még kapaszkodni. Pillanatokkal később a kocsi lassított majd végül megállt. Hill kinyitotta az ajtót majd segített kiszállni. Körbenéztem, viszont egy ismeretlen terepen jártam. Mondjuk a távolban láttam a Triskelion épületét és tippből megmondva ez a helyiség a Potomac gátja... Benyitott a helyiségbe majd átkarolva engem mentünk be. Hát igen! Az elvérzés, nem olyan jó dolog! Egy darabig sétáltunk befelé, de az második percnél megálltunk. Hill elhúzta a függönyt mire elém tárult a csapat. Nevezetesen Tony, Mr. Rogers, Ms. Romanoff, Fury és egy orvos, akit nem ismerek.

-Szép napot! – köszöntem mire mindenki ránk nézett.

-Úristen! Brook! – ugrott fel Tony majd felénk jött. Az ép kezemmel átkaroltam majd a nyakába borultam – Mi történt? – engedett el.

-Kaphatok egy kötést? – fordultam a doki felé.

-Természetesen! – pattant fel majd megfogta egy dobozt mellém jött. Óvatosan leültettek majd próbálták levenni rólam a pulcsit – Na szóval! Örülök, hogy él! – biccentettem Fury felé mire vigyorogva megköszönte – Másodszor! Lisa a Hydra Kapitány! – folytattam mire mindenki meglepődött, de az orvos csak csinálta a dolgát.