-Mit nézel? – karolt át hátulról Mark, így erre a hirtelen mozdulatra megijedtem – Csak én vagyok! – puszilta meg a nyakam, de még mindig tovább figyeltem a távcsőbe csak már mosolyogva.
-Mit csinálsz itt? – kérdeztem miután még mindig nem hagyta abba a csókolgatásomat.
-Hozzád jöttem!
-Neked órád lenne!
-Az utolsó órámnak egy órája lett vége...
-Szóval olyan régóta vagyok itt kinn?
-Mit nézel ennyire? – kuncogott mire odaadtam neki a távcsövet.
-Itt a tavasz kezdete! – magyaráztam – A természetet figyelem, mivel most kezd újra éledezni... Elég enyhe telünk volt, ezért korábban jött el ez a pillanat.
-Te most komolyan a mókusok párosodását nézed? – röhögte el magát.
-Hülye! – hajtottam lejjebb a fejét – A méheket néztem!
-Ja, most már látom! De akkor is van egy olyan sejtésem, hogy az éppen utódot nemző rágcsálókat nézted!
-Csak higgyed ezt!
-Képes voltál három órán keresztül ezt az unalmas természetet nézni? – rakta le a párkányra a segédeszközt.
-Te unalmasnak nevezted a legjobb barátomat?
-A legjobb barátodat?
-Jobb társaság, mint te! – szóltam be mire felvonta a szemöldökét.
-És a természet készített neked valamit, ami benn vár téged az épületben?
-Igen, és úgy hívják, hogy almafa! Ott van az üvegházban! És még jelenleg is a legfinomabb almát adja számomra!
-Kitől kaptad azt az almafát?
-Tőled... – válaszoltam majd felé fordultam és átkaroltam.
-Most mondanám, hogy 1-0 az én javamra, de jobban aggaszt, hogy hideg a bőröd!
-A testem alkalmazkodik a hőmérséklethez... Tudod, ezt nem tudtam eltüntetni!
-Gyere be, kérlek! Melegedj fel!
-Ugye tudod, hogy egy enyhe kis áramtól is képes lennék felmelegedni, hogy ha használnád rajtam az erődet.
-Megbeszéltük ezt Brook! Rajtad nem használom az erőm!
-Immunis vagyok rá!
-Nem érdekel! – vált komollyá – Nem értem, hogy miért akarsz ennyire itt kint lenni!
-Még pakolják a szülinapi díszeket! – mutattam a bálterem ablakára mire lesütötte a szemét.
-Szóval rájöttél!
-Túl nagy volt a mozgolódás, és sokat beszéltél Happy-vel! Ez azért árulkodó!
-Viszont szerintem kezd bírni...
-Ennek nagyon örülök, hogy kemény hat év után megkedvel!
-Már hat éve? – döbbent le.
-Öt és fél év, de kerekítettem – magyaráztam mire helyeselt.
-Menjünk! – fogta meg a kezem – Ha eddig nem végeztek, akkor ezután se fognak... – mondta majd nevetve bementünk az épületbe.
-Miért csináljátok ezt? Direkt kértem, hogy nem kell parti! Huszonegy lettem és nem húsz, hogy érdemes legyen megünnepelni!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Egymás ellen (Marvel ff.)
FanficEz egy közös munka @0RandomCriminal0 társammal! Remélem tetszeni fog nektek! Hogy világos legyen nektek, egyik rész az én karakterem szemszögéből, a másik rész meg az ő karaktere szemszögéből olvasható. Csakhogy tisztában legyetek: ConnieHolland - B...