Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 91

-Mit nézel? – karolt át hátulról Mark, így erre a hirtelen mozdulatra megijedtem – Csak én vagyok! – puszilta meg a nyakam, de még mindig tovább figyeltem a távcsőbe csak már mosolyogva.

-Mit csinálsz itt? – kérdeztem miután még mindig nem hagyta abba a csókolgatásomat.

-Hozzád jöttem!

-Neked órád lenne!

-Az utolsó órámnak egy órája lett vége...

-Szóval olyan régóta vagyok itt kinn?

-Mit nézel ennyire? – kuncogott mire odaadtam neki a távcsövet.

-Itt a tavasz kezdete! – magyaráztam – A természetet figyelem, mivel most kezd újra éledezni... Elég enyhe telünk volt, ezért korábban jött el ez a pillanat.

-Te most komolyan a mókusok párosodását nézed? – röhögte el magát.

-Hülye! – hajtottam lejjebb a fejét – A méheket néztem!

-Ja, most már látom! De akkor is van egy olyan sejtésem, hogy az éppen utódot nemző rágcsálókat nézted!

-Csak higgyed ezt!

-Képes voltál három órán keresztül ezt az unalmas természetet nézni? – rakta le a párkányra a segédeszközt.

-Te unalmasnak nevezted a legjobb barátomat?

-A legjobb barátodat?

-Jobb társaság, mint te! – szóltam be mire felvonta a szemöldökét.

-És a természet készített neked valamit, ami benn vár téged az épületben?

-Igen, és úgy hívják, hogy almafa! Ott van az üvegházban! És még jelenleg is a legfinomabb almát adja számomra!

-Kitől kaptad azt az almafát?

-Tőled... – válaszoltam majd felé fordultam és átkaroltam.

-Most mondanám, hogy 1-0 az én javamra, de jobban aggaszt, hogy hideg a bőröd!

-A testem alkalmazkodik a hőmérséklethez... Tudod, ezt nem tudtam eltüntetni!

-Gyere be, kérlek! Melegedj fel!

-Ugye tudod, hogy egy enyhe kis áramtól is képes lennék felmelegedni, hogy ha használnád rajtam az erődet.

-Megbeszéltük ezt Brook! Rajtad nem használom az erőm!

-Immunis vagyok rá!

-Nem érdekel! – vált komollyá – Nem értem, hogy miért akarsz ennyire itt kint lenni!

-Még pakolják a szülinapi díszeket! – mutattam a bálterem ablakára mire lesütötte a szemét.

-Szóval rájöttél!

-Túl nagy volt a mozgolódás, és sokat beszéltél Happy-vel! Ez azért árulkodó!

-Viszont szerintem kezd bírni...

-Ennek nagyon örülök, hogy kemény hat év után megkedvel!

-Már hat éve? – döbbent le.

-Öt és fél év, de kerekítettem – magyaráztam mire helyeselt.

-Menjünk! – fogta meg a kezem – Ha eddig nem végeztek, akkor ezután se fognak... – mondta majd nevetve bementünk az épületbe.

-Miért csináljátok ezt? Direkt kértem, hogy nem kell parti! Huszonegy lettem és nem húsz, hogy érdemes legyen megünnepelni!