Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 82

- Azért rosszabb is lehetne. Helyben meg is ölhettek volna – mondom halkan.
- Igen, és akkor csak én maradnék.
- Igaz, az tényleg szörnyű lenne – mondom, de rávágnak az üvegre a fejem mellett.
- Ruhe bitte! (Csendet kérek!) – mondja az egyik kísérőnk, majd minket is szétválasztanak Mr. Barnes-szal és külön szobába visznek, ahol átkapcsolnak az épület áramhálózatára majd bejön egy nő.
- Üdv, Ms. Müller – köszön, de csak bámulok magam elé – Az ENSZ küldött ide, hogy kiértékeljem magát. Leülhetnék? – kérdezi, viszont a hallgatásomat igennek veszi.
- Gondolom te is felgyújtanál mindent – mondja Logi, mire szemet forgatok.
- A keresztneve Johanna? – veszi elő a cuccait és kinyitja a füzetét – Nem ítélkezni jöttem csak feltennék néhány kérdést - folytatja- Tudja, hogy hol van Johanna? – kérdezi, de még mindig nem válaszolok – Ha nem beszél nem tudok segíteni Johanna.
- Lisa-nak hívnak – mondom komoly hangon, lehajtott fejjel. Nem akarok szembenézni senkivel.
- Mondja csak Lisa, sok mindent látott, ugye? – faggat tovább.
- Nem akarok beszélni róla – nézek fel óvatosan.
- Attól fél, hogy ha kinyitja a száját elszabadulnak a rémálok? – kérdezi, de a tabletjét figyeli, majd újra megszólal – Ne aggódjon, csak az egyikről kell beszélnünk – néz a szemembe.
- Egyáltalán nem sejtek semmi jót – aggodalmaskodik Logi és hirtelen le is kapcsolódik a villany.
- Mi a fene volt ez? – nézek körbe, viszont a villogó vörös fénytől alig látok valamit.
- Beszéljünk az otthonáról – fordul a táskája felé – Nem Romániáról, pláne nem Elsendorfról. Nem – húz elő valamit – Hanem az igaziról – mutatja fel a Vörös Könyvet, majd leveszi a szemüveget.
- Tudtam, hogy meg kellett volna ölnöm téged, amikor alkalmam nyílt rá – sziszegem.
- Csodákra képes egy szemüveg és egy kis smink – bontja ki a haját.
- Legszívesebben leégetném – sziszegem, de úgy tesz, mint aki meg sem hallja aztán egy kicsi elemlámpa segítségével olvasni kezd – Feuer(Tűz) – kezd bele, miközben feláll és közeledni kezd.
- Ne – hunyom le a szemem nyöszörögve.
- Schmerz (Fájdalom) – tesz még pár lépést
- Állj! – mondom határozottabban és a fejtámlába verem a fejem.
- Qual (Kín ) – ér el az üveg elé és önkénytelenül is ökölbe szorul a kezem.
- Azt mondtam állj! – vált sötétebb tónusra a hangom.
- Unfall (Baleset) – érkezik szinte mellém, mire felordítok és kiszabadítom a bal kezem – Zehn (Tíz) – fejezi be az első öt szót, de ekkor már a másik karom is szabad, így ököllel beleverek az üvegbe.

- Transporter, Kommando Spezialkräfte, Vater, Mutter, Tod. (Furgon, Különleges Alakulat, apa, anya, halál) – tesz meg egy kört, miközben beszél és minden szó után kap egy ütést a kapszula ajtaja, míg végül az utolsótól ki is szakad a helyéről. A megmaradt lendületem előre visz, így térdre érkezek, majd felállok mikor a lány elém érkezik.
- Kapitän? (Kapitány?)

- Freuen Sie sich auf den Befehl.(Várom a parancsot.) – mondom üres tekintettel nézve előre
- Vigyél ki innen! – utasít, mire elindulok előtte, és alig másfél perc alatt elintézek tíz fegyveres biztonságit, akik az ajtó vártak, de ekkor megjelenik Brook, Wilson és Rogers, így elrejtőzök.
- Nézzétek – szólal meg halkan a lány, miközben a szőke férfi leguggol az egyik testhez.
- Szerintem még élnek – mondja, de ekkor meghallanak egy másik hangot.
- Segítség...
- Én megnézem őt, te menj a másik szobába – folytatja a férfi és a másik is követi amíg Brook felénk indul el.
- Merre vagytok? – lép be és azonnal meg is látja Nour-t majd a falhoz nyomja – Mit akarsz?
- Bosszút állni – sziszegi a lány, mire közbe lépek és jobb kézzel torkon ragadva a földhöz vágom, de lehúz maga mellé.
- Lisa, ez nem te vagy – néz rám, miközben egyszerre rúgjuk fel magunkat, viszont nem válaszolok neki, hanem egyből támadni kezdem. Az első ütésem elől még ki tud térni egy lebukással, de ahogy egyenesedik gyomron rúgom, amitől kihátrál az ajtón és leül a fenekére, viszont ez sem akadályozza meg, hogy kézzel védje ki a rúgásaim, miközben a lábával tolja magát távolabb. Pár másodperccel később már sikeresen talpon van, így én guggolok le, hogy megint fel tudjam őt lökni, ami nem jár túl sok haszonnal. Végül elérünk a folyosó végére, ahol mellkason rúgom, így neki esik a lift ajtajának, majd elindítok egy ütést, ami nem talál aztán még egyet, de ezt meg elkapja. A harmadik már elég erősnek bizonyul, hogy betörve a két felet belökjem a lányt a liftaknába.
- Szép volt kapitány! Most siessünk, tudom hol a kijárat – hallom meg a felettesem hangját és elindulunk. Pár perc múlva egy nagyon világos, asztalokkal teli, nyitott térbe érkezünk, ahol két őr azonnal nekem esik, amíg Nour előrefut. Az egyik egy teleszkópos bottal próbál eltalálni, de kitérek előle és el is veszem tőle a Viperát, majd megfogom a másik kezét mielőtt ütne. A másik fickót pedig az előbb megszerzett fegyverrel verem meg párszor a gerincét is eltalálva. Mikor már a földön van jön egy harmadik egyenruhás is nekem támad, akinek elkapva a karját az asztalra fektetem átdobva a vállam fölött és elvéve a pisztolyát már épp lelőném, mikor egy éles, süketítő hangrobbanás fájdítja meg a fülem. Hátra nézek, hogy honnan jött, majd ekkor meglátom Starkot, így elindulok felé, de valami vakító fénnyel megint sikerül kicsit meghátráltatnia. A pár másodpercnyi vakságomat kihasználva próbál megütni, de nem sikerül, így felé tartva a fegyvert lövök egyet, de lefogja a pisztoly csövét, majd mikor elrántom a kezében marad a fel része, amivel arcon csap. Ezen meglepődik, de én nem. Gyorsan az arcába könyökölök ezt követően pedig ököllel eltalálom az oldalát, amitől egy székre esik és azzal együtt fel is borul. Utána jön egy szőke, hosszabb hajú nő, aki kissé ismerős, de nem tudom honnan és a lábát használja, viszont kivédem a rúgásait s ekkor Fekete Özvegy is megjön. A vörös hajú a lendületét használva lök kicsit hátrébb, majd a szöszi arcon rúg. Ezután megint lendíti a lábát, de elkapom a levegőben és a vállamhoz szorítva megpörgetem a levegőben majd az asztalra dobom a szöszit, viszont ekkor visszatér az Özvegy. Az egyetlen megmentőm az, hogy a másik Tél Katonája félre lök, így az ő nyakába kapaszkodik fel az orosz nő szóval kapva az alkalmon eltűnök a közeli lépcsőházban.

Miután felértem a tetőre találkozok a másik katonával.
- Капитан! (Kapitány!) – szalutál nekem, de csak legyintek egyet és feltépem a helikopter ajtaját.
- Садись, солдат. (Üljön be, katona) – mondom, mire megteszi, amit parancsolok rá, amit meg is tesz én pedig elbújok az egyik szellőző mögé. Nem sokkal később megérkezik a lány, akit a liftnél nem tudtam legyőzni majd utána a szőke férfi is és az épp felszálló légi járművet próbálják együttes erővel visszahúzni. Ezt kihasználva előbújok a rejtekemből és az ajtó felé osonok.
- Steve! – hallom leg a lány hangját.
- Menj csak, én elintézem – válaszolja a szólított, így futásnak eredek a lépcsőn, de ezt túl lassúnak találom, ezért egyik korlátról a másikra ugrálva próbálom lerövidíteni az utat és a hátsó kijáraton távozok, ahol egy a lány vár rám.
- Tudod hová kell vinned – néz a szemembe.