Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 16

- Béke? – nyújtja felém Brook a kezét, amit elfogadok.

- Béke – kúszik egy halvány mosoly az arcomra, majd leülünk az ágyára.

- Szóval pizsi bulit tartunk? – nézek a kajára és üdítőre.

- Olyasmi, de engem jobban érdekel, hogy mi történt veled hétvégén – néz a szemembe.

- Uhm, a péntek az, ami jobban megvan. Órák után átöltöztem és taxival eljöttem ide, aztán találkoztam Zach-kel, aki leütött. Ezután elájultam, mikor bedobtak a furgonba. Leghamarabb ma térhettem magamhoz. Aztán bejött egy férfi, a képességemről kérdezősködött, de nem mondtam neki semmit, ezért hívta a biztonságiakat, akik megint leütöttek. Felkeltem egy cellában a japán pasassal, aki németül beszélt hozzám. Elvittek minket, harcoltunk aztán hívtalak téged, de a telefonálás után már minden kiesett – magyarázom kicsit lehalkítva a hangom.

- Mást nem mondtak?

- Nem igazán. Vagyis nem tudom mennyire számít, de azt mondták a legjobbnak a legjobb ellen kell kiállnia.

- Miért mondták? – kérdez vissza Brook, mire megrántom a vállam.

- Megmondod hol van a mosdó?

- Persze, kimész az ajtón és jobbra lesz közvetlenül egy másik. Az az.

- Köszönöm – megyek ki és azon az ajtón nyitok be, amit az ellentétem mondott, majd a mosdókagylónál megmosom az arcom.

Ez tényleg velem történt meg? Mindig mindenki azt mondta vigyázzak, de eddig szembe röhögtem őket, mert nem hittem el hogy ez lehetséges. Most meg? Fénysebességgel omlott össze az eddigi világom, és életemben először úgy érzem teljesen tanácstalan vagyok.

Gyorsan megtörlöm az arcomat, mivel kicsit sokáig hagytam nedvesen, majd felnézek a tükörbe, de én is megijedek attól a látványtól, ami fogad. Hófehér arc, kócos, zsíros, vértől és verítéktől összetapadt haj, amikhez még a zúzódásaim is társulnak. Igazán biztatóan festek.

-Borzasztó vagy – motyogom magamnak, majd otthagyom a fürdőt.

Gyorsan szétnézek, s mikor nem látok senkit kilépek az ajtón. Persze egyáltalán nem vagyok olyan szerencsés, hogy ne vegyenek észre.

-Te vagy Lisa? – szól nekem kicsit távolabbról egy magas, jól öltözött hölgy. Biztosan Pepper, mert más nem lehet. De jó, hogy a magasság náluk öröklődik.

- Igen, én vagyok – állok meg, de nem fordulok a hang irányába, ami így közeledni kezd.

- Talán valami baj van?

- Nem, nincs.

- Akkor kérlek fordulj felém, ha hozzád beszélek – kéri én pedig még is teszem.

- Jézus Mária! Mi történt az arcoddal? – nyúl az arcomhoz, hogy jobban szemügyre vegye a monoklit, de elütöm a kezét.

- Sajnálom, de ezt ne – mondom halkan – Rossz volt a hétvégém – válaszolok a kérdésére.

- Rendben, csak azért jöttem, hogy szóljak, Tony hamarosan visz titeket vissza, mert holnap hétfő – mondja kedvesen – De előtte zuhanyozz le. Brooklyn majd ad neked ruhát – mosolyog és visszamegy.

- Oké – mondom halkan, majd bemegyek a szobába. – Hamarosan megyünk vissza, szóval arra gondoltam lefürödnék, ha nem nagy baj – nézek az ágyon telefonozó lányra.

- Persze, semmi gond – válaszol – Törölköző az van bent ruhát meg majd viszek be.

- Köszönöm – biccentek, majd visszavánszorgok a fürdőbe és levéve a véres ruháim beszállok a zuhanyzóba.