Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 38

Szóval van tervük. Mennünk kell Ultron után. Igazán remek.
- Visszamentek az akadémiára. Erről nem nyitok vitát! – zárja le Tony ennyivel az egészet, majd elmegy a másik irányba én meg visszaslisszanok Brooklyn szobájába, s mire utolér már eléggé száraz levegőt csinálok odabent.
- Vissza kell mennünk a suliba – lép be az ajtón, de az arca mintha megváltozna – Most, úgyhogy jobb lenne, ha pakolnál – néz rám ezután pedig nagy lépésekkel halad át a szobán, egészen az erkélyig, aminek az ajtaját sarkig kinyitja.
- Rendben. Gyorsan körbenézek, hogy hagytam-e valamit valahol – kelek fel az ágyról és kimegyek.

Elindulok kifelé a parti helyszíne felé, de a törött üvegen és tárgyakon kívül semmit nem találok, hanem inkább a lépcső alá helyezek egy jel erősítőt szükség esetére.
- Mit csinálsz te ott? – hallom meg Thor hangját.
- Csak kerestem valamit, de nincs itt – jövök ki onnan gyorsan.
- Idefigyelj – állja el az utamat – Fogalmam sincs ki vagy, de nem....
- Nem kedvel túlságosan? Álljon be a sorba – forgatok szemet, mire furán néz rám.
- Mi a baj? – kérdezi halkan.
- Semmi, miért?
- Egyre vörösebb vagy.
- Csak az erőm miatt van ez. Ki kell engednem a gőzt – szuszogom. Persze nem erről van szó, de neki még tudok hazudni. Az öccsével nehezebb lenne.
- Rendben. Menj el sétálni Lisa.
- El fogok, amint visszaértünk az akadémiára – bólintok. Bejárom a többi helyiséget is, s néhány helyen hagyok egy-egy kis eszközt, majd visszamegyek Brook-hoz.
- Itt vagyok. Mehetünk – mosolygok.
- Jó – ennyit mond az újdonsült barna hajú lány és kiviharzik mellettem az ajtón. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

Mikor megérkezünk az akadémiára mindenki örömmel fogadja Brooklyn-t, de engem csak hárman ölelnek át.

-Hol voltál eddig te őrült? – törli meg az arcát Misa – Legalább egy smst küldhettél volna!

- Igen, tudom. Sajnálom – hajtom le a fejem – Kicsit elfoglalt voltam.

- Attól még nem kellett volna ignorálni minket – ad egy tockost Jess, majd átölelnek Hamza-val együtt.

- Hiányoztál – suttogja a srác és simogatni kezdi a hátam.

- Lisa? – kapja fel a fejét a mellettünk Magni.

- Wow, te még mindig itt vagy? – lepődök meg.

- Azt hittem már nem jössz vissza – löki el tőlem a két régebbi barátom és átölel úgy, hogy a bordáim is fájdalmasan roppannak néhányat.

- Oh, ez nagyon hiányzott – szuszogom.

- Rossz volt, hogy nem voltál itt.

- De most már... – ennyit tudok mondani mivel a kis Tarzan fogja magát és elhallgattat az ajkaival. Mi az isten? A következő pillanatban csak egy hatalmas csattanás hallatszik, ahogy a kezem találkozik az arcával.

- Ez itt nem szokás – mondom komolyan aztán elviharzok.

Mégis hogy képzelte ezt? Még józanul is tudom, hogy Szélvész a szerelmem nem Magni.

-Bassza meg mindenki – morgom és a szobában átöltözve egészen az edzőteremig megyek.

- A gyakorlás sosem árt – szuszogom, majd elkezdek bemelegíteni. Néhány kör futás, guggolás, nyújtás és törzsfordítás után elkezdek ugró kötelezni. Le kell vezetnem a felesleges energiámat rendesen most már tényleg.

- Szóval itt vagy – jön be az ajtón Tony, miközben a boxzsákot püfölöm – Brook mindenhol téged keres.

- Tényleg? Ebben erősen kételkedem.

- Miért?

- Elég rendesen megváltozott.

- Ahogy te is.