- Lisa! Lisa, nem hagyhatsz itt engem! – hallok meg egy tompa, kétségbeesett férfi hangot és próbálok megemelni a kezem, de egyáltalán nem érzem, hogy bármerre is mozdulna a végtagom, így feladva az igyekezetemet újra lehunyom a szemeim visszasüllyedve a gondtalan feketeségbe.
(...)
Jesszus, mi ez az idegesítő csipogás? Olyan ismerős, mégsem tudok rájönni pontosan honnan.
- Lisa, ébredj fel kérlek. Semmi vagyok nélküled – hallok meg egy kedves hangot magam mellől, így óvatosan kinyitom a szemeim s meglátom magam mellett Pietro-t lehunyt szemekkel. Hogy hogy itt van?
- Hahó, Szélvész – szólalok meg erőtlenül, de úgy látszik elaludt a székben. Rettenetesen néz ki szegény. Karikások és pirosok a szemei. Kicsit mintha fel is lennének dagadva.
- Lisa! – nyit be nagy robajjal Strucker és az éles fény, ami bejut bántja a retinám, de azért még mindig nyitva tartom a szemhéja. Annyit sajnálok, hogy Pietro is felkel erre.
- Mit akar Monokli? – kérdezem gyorsan kitalálva egy gúnynevet neki.
- Örülök, hogy végre felébredtél. Ideje volt már.
- Mi történt? – értetlenkedek.
- Súlyosan megsérültél. Valaki összevert téged – mondja el a lényeget a mellettem lévő fiú ideges hangon.
- Én nem emlékszek ilyenre.
- Persze, hogy nem. Csodálkozom, hogy ilyen hamar felkeltél. Csak három napja fekszel itt – nevet fel Strucker – Pihengess még – biccent majd kimegy a szobából.
- Mióta vagy itt mellettem? – fordítom a fejem a szöszke felé.
- Amióta visszahoztak a műtőből. Nagyon aggódtam érted – hajtja le a fejét szégyenlősen, amitől legszívesebben elolvadnék.
- Bárki is volt, már nem bánthat – mosolygok rá kedvesen.
- Csak tudjam meg, hogy ki tette. Nem fogja megköszönni a bosszúmat – sziszegi, mire megszorítom a kezét.
- Hűtsd le magad Szélvész – kuncogok – Édes vagy, de jobban érzem magam. Koncentrálj erre – nézek szemeibe és kiszedem a karomból az infúzió tűjét.
- Mit csinálsz? – pattan fel mikor én is felállok – Még nem vagy jól – akar visszatolni, de nem hagyom.
- Pietro, jól vagyok. Kicsit gyorsabban tudok regenerálódni a tűz miatt – mosolygok.
- Legközelebb ne ijessz rám ennyire – ölel magához szorosan én pedig megteszem ugyanezt.
- Nem foglak, ígérem – suttogom a hátát simogatva.
- Menjünk vissza a helyünkre – vezet ki a folyosóra.
- Mitől védsz ennyire? – kérdezem mikor már harmadjára állít meg, mert valami neszt hall.
- Nem akarom, hogy bajod essen megint – fordul felém.
- De levegőre szükségem van – jegyzem meg halkan, mire hirtelen a gyorsaságát kihasználva a falhoz taszít.
- Rám miért nincs ennyire szükséged? – kérdezi csendesen lehunyt szemekkel, miközben megtámaszkodik a fejem mellett a bal kezével .
- Ki mondta, hogy nincs?
- Akkor van?
- Nem akarsz végre megcsókolni? – kérdezem hevesen dobogó szívvel, s mélyen belenézek a gyönyörű jégkék szemeibe.
DU LIEST GERADE
Egymás ellen (Marvel ff.)
FanfictionEz egy közös munka @0RandomCriminal0 társammal! Remélem tetszeni fog nektek! Hogy világos legyen nektek, egyik rész az én karakterem szemszögéből, a másik rész meg az ő karaktere szemszögéből olvasható. Csakhogy tisztában legyetek: ConnieHolland - B...