Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 9

-Neked is szia! – köszöntem Lisa-nak amikor leült az asztalához.

-Köszöntem! – mormogta.

-A süketek nyelvén? Mert nem hallottam semmit az ajtócsapkodáson kívül...

-Mit akarsz még tőlem Brooklyn? – fordult felém – Nem volt még elég, hogy miattad egy fegyelmi tárgyalást is végig kellett ülnöm?

-Nem, nem volt elég, képzeld! – néztem rá.

-Mit akarsz még? Eltűntetni innen?

-Nem akartam, hogy legyen fegyelmi tárgyalásod!

-Tényleg? – vágott fura arcot – Talán odamentél a drága, aranyos, cuki arcoddal és beszéltél Stark-kal?

-Pont ezt tettem!

-Hát rohadtul nem jött be! – emelte fel a hangját mire a szemében fellángolt a benne szunnyadó tűz. Vettem egy mély levegőt majd leültem az ágyamra.

-Én minden egyes tanárnak mondtam a baleset után, hogy én voltam a béna! Megvédtelek... Nem tehetek arról, hogy Mr. Stark cselekedet az ügyben! Próbáltam leállítani! Nem akartam neked rosszat! Nem akartam, hogy kiszemezzenek téged! Megvédtelek ma, amikor megkérdeztek engem, hogy hol vagy... – tettem hozzá mire felállt és kinyitotta az ablakot – Nem tudom, hogy hol aludtál éjjel, hogy hol voltál egész nap, viszont...

-Nincs semmilyen viszont! – fordult felém majd nekidőlt a párkánynak.

-Társak vagyunk... Akármennyire fáj kimondani, akármennyire nehéz elfogadni egy csapatot alkotunk!

-Mi nem vagyunk egy csapat! – mondta undorodva tőlem.

-Mint mondtam... Nehéz ezt elfogadni! De mind a ketten azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, hogy hogyan mentsük életeket! Nem okozok neked azzal örömöt, hogy elmegyek innen nehogy azt hidd! Nehéz lesz! De én azért vagyok itt, hogy életeket mentsek! Nem pedig azért, hogy gyerekesen vitázzak veled! Nem vagy annyira fontos számomra! – magyaráztam amikor feltápászkodtam – Az asztalra tettem a bepótolni való anyagokat! Sok sikert hozzá! Ja, és a barátaid nagyon aggódtak érted! – tettem hozzá majd elindultam kifelé – Hallottam, hogy megverted Amerika Kapitányt! Nem semmi! – jelentettem ki mire meglepődött és kimentem a szobából.

Csak sétáltam az emeletek közt... A legalsó szinten kezdtem majd haladtam egyre feljebb és feljebb. Néztem a helyiségeket. Néha meg is álltam és elgondolkoztam az ott történteken. Felértem az osztálytermekhez. Odamentem a szekrényemhez majd kinyitottam. Az ajtón egyből szembe találtam magam a családommal. Apa kuncogva bámult engem a hatalmas szép kék szemeivel míg anya a szerető anyai tekintetét vetette be. Feljebb nézte és megláttam magamat Pepper-rel. A nyáron készült kép volt. A parkban éppen piknikeztünk, én meg erősködtem, hogy csináljunk egy képet. Nem is fogom megbánni, hogy ezt kértem. Megfogtam a könyvemet, amit kikölcsönöztem a könyvtárból majd hozzápakoltam a kémia és a biológia füzeteimet. Megragadtam a rajzra való felszerelésemet is majd elindultam vissza a szobához. Felsétáltam a lépcsőn majd kiléptem a földszinten a lobbiba.

-Brook! – szólt mögülem Tony mire megfordultam.

-Jó estét Mr. Stark!

-Most mié... – kezdte mire megláttam, hogy figyelnek minket.

-Hogy tetszik lenni? – játszottam a szerepem miközben biccentettem a csoport fiú felé.

-Ahh! – vette a lapot – Szeretnék veled beszélni az adataid miatt! Valami keveredés lett és szeretnem ha megnéznéd! – fogta meg a vállam majd bevezetett a liftbe. Amint becsukódott az ajtó Tony meg is állította a felvonót – Hogy vagy?