Chapter 30

77 3 0
                                    

A konyhában ülve várom Pierce-t, hogy kegyeskedjék megjelenni végre, de legelőször nem is fogja fel a jelenlétem, csak miután kinyitotta a hűtőt aztán felém fordul.

-Indulok Mr. Pierce! Kér valamit mielőtt elmegyek? – szólal meg a bejárónő a fal másik oldaláról és a hang irányába kapom a fejem.

- Nem, öhm... Semmit. Hazamehet Renáta – mondja kissé reszkető hangon, de persze a hölgy semmit nem vesz észre belőle, ahogy azt sem látja milyen szemekkel néz rám a főnöke.

- Rendben, jó éjt! – köszön el a nő és aztán csak az ajtó hangját halljuk.

- Jó éjszakát! – mondja gyorsan Pierce én viszont továbbra sem szólalok meg.

- Kérsz tejet? – kérdezi tőlem, s elővesz egy poharat majd az aljára önti a folyadékot, miközben tovább beszél – Változott a menetrend – mondja komolyan – Kevesebb időnk van – iszik bele a tejbe és elindul felém – Egy célpont, hatos szintű – ül le elém az asztalra téve az üveget – Zolát sajnos kiiktatták. Tíz óránk van végezni vele – hajol közelebb, de ekkor megzavarnak minket.

- Elnézést, Mr. Pierce csak... – fordul hátra az említett és én is a visszatérő hölgyre kapom a pillantásom, akinek természetesen a szava is eláll a látványtól – Itt hagytam a mobilom – böki ki végül, majd félve rám pillant ezután vissza a főnökére.

- Oh, Renáta – sóhajtja és felveszi az asztalról a pisztolyt – Kopognia kellett volna – húzza meg kétszer a ravaszt eltalálva a bejárónője testét.

(...)

Nem hiszem el, hogy Rumlow nem képes elintézni semmit egymaga. Vagyis pontosabban még a csapatával sem. Annyi dolguk lett volna, hogy megtalálják Brooklyn-t és elfogják, de nem nekik ez nem megy. Balfasz az összes! Ilyenkor pedig persze, hogy az én segítségem kell nekik. Jelenleg az autópályán üldözöm az autóját, amiben Sitwell is benne ül. Jobb testőrség kellene neki. Miután sikeresen beértek a belső sávba óvatosan leteszem magam a tetőn és az ablakot betörve kirángatom Jasper-t a vezetői ülés mögül és áthajítom az út másik oldalára pontosan egy kamion elé majd előveszem a pisztolyom és elkezdem lőni a tetőt, de Brook behúzza a kéziféket, amitől métereket repülök előre. Oh, ez nem volt túl okos. A forró ujjaimat az aszfaltba mélyesztve sikerül megállnom és az olvadt keveréket egy gyors mozdulattal lerázom a kezemről majd felállok egyenesen a lány szemeibe nézve, aki már egy fegyvert szegez rám. Egy ravasz mosoly kúszik az arcomra, amit a maszk miatt nem láthat, de ha még lenne ideje lőni, sem tudna megölni a kevlár miatt. Ekkor azonban belé megy hátulról az egyik terepjáró és elkezdi tolni az autót előre, egészen addig, míg egy szaltóval fel nem ugrok és meg nem kapaszkodok a szélvédő feletti kis résben összetörve a bakancsommal a kocsi hátulját is, de elkezdi izomból taposni a féket.

Igazság szerint elég jól néz ki az autó, de a küldetést végre kell hajtani, így áttöröm a szélvédőt, s a kormányt megragadva kitépem a helyéről majd azzal a lendülettel el is dobom valamerre.

-A fenébe! – hallom meg szitkozódni a kocsiban lévő lányt, majd nem sokkal később elkezd kifelé lőni, de sikerül átugranom mögöttünk lévő kocsira.

-Gehen wir noch einmal zu ihnen. (Menjünk nekik még egyszer) – mondom a fülesbe, mire kicsit előre engedjük őket azt megint érkezik az ütközés, aminek következtében az Audi felfut a válaszfala és a levegőben a fejére fordul, de pajzs segítségével Brooklyn megússza komolyabb sérülés nélkül, még úgy is, hogy több tíz métereket csúszik előre. Ezután a Jeep is megáll majd lepattanok róla és egy kopasz férfi egy gránátvetőt nyom a kezembe és egyet kilőve telibe találja a pajzsot, amitől a lövedék felrobban Brook pedig teljesen átrepüli az autópályát és összetör valamit a hangokból ítélve.

- Erschieße keine Zivilisten. Unnötig, andere dafür zu töten. (Ne lőjetek civilekre. Felesleges másokat is megölni miatta) – mondom majd elindulok a felüljáró közelebbi széléhez, miközben kapok egy új gépfegyvert és várom Brook-ot, de valahonnan a szemüvegembe fúródik egy lövedék, mire gyorsan lehúzódok a korlát mögé majd leveszek a vörös lencsével ellátott kukkert és felhúzva a fegyverem közvetlenül a fal mellett kezdek lefelé lőni hátha eltalálom, de nem sikerül. Sőt kapok még két golyót a mellkasomba, de a golyóálló mellény nem engedi túl mélyre hatolni őket s már csak a szemem sarkában látom, hogy Brooklyn próbál menekülni.

- Ihr kannt gehen, ich nehme das Mädchen. (Ti elmehettek, én elintézem a lányt.) – jelentem ki és újra töltve a puskát leugrok az alattam levő autóra, aminek a teteje teljesen összelapul, így pedig könnyen lesétálok róla majd üldözni kezdem Brook-ot.

Nem sokkal később meglátok egy rendőrautót elhaladni mellettem s megállva kilövöm az üzemanyag tankot, amitől az egész kocsi felrobban, de ezután kénytelen vagyok berakni egy másik tárat és lassítok mikor elérek az autókhoz hátha hallok néhány neszt. Bingo! Az egyik fekete Chevrolet mögül jönnek a hangok.

-A landolás helye 23 blokkra a Virginia sugárúton. Tüzet nyitottak az autópálya alatt – hangtalanul leguggolok a távolabbi autó mögé és egy kis golyócskát kivéve a tartójából elgurítom a szemben levő kocsihoz, ami felrobban, de Brook nem jött elő. Okos csel volt tőle a hangrögzítő ezt elismerem. Ám ekkor hirtelen megjelenik a keresett személy mégpedig úgy, hogy kirúgja a kezemből a fegyvert majd felülve a vállamra egy erős, de annál vékonyabb madzaggal lefogja a kezeim, viszont elveszítem az egyensúlyom így nekiesünk a szürke terepjárónak majd a combjánál fogva dobom le magamról és ez ad elég időt visszaszerezni a gépkarabélyt. Viszont gyorsan elővesz egy kis korongot, amit nekem dob és megragad a kezemen majd elkezd árammal rázni, de nem tud meghatni mivel egy könnyed mozdulattal leszedem magamról s újra utána eredek.

- Sehr verrückt! (Nagyon ostoba.) – motyogom és újra lövök egyet, ami vállba találja Brook-ot. Ugyan beletelik kis időbe mire közelebb érek hozzá, de mikor meglátom valahonnan megint elővarázsolta a pajzsát így a golyók már csak lepattannak az anyagról.

Gyorsan leugrok a kocsi tetejéről és készülnék egy hatalmasat behúzni neki, viszont maga elé tartja a hőn szeretett eszközét amiből csak rezgéshullámok jönnek ki. Egy másodpercre az arcára pillantok és felugorva páros lábbal rúgom el őt jó messzire majd becélozva lövök még rá párat. Ezután előveszek egy kést az oldalamról, azzal próbálva sérülést okozni neki, miközben egy furgonig hátráltatom őt, de elkapja a kezem és felfelé próbálja nyomni így pedig eléri, hogy a nyaka helyett az ajtóba vágjam bele a pengét, amit sikeresen végig húzok a fémben egy hatalmas nyomot hagyva. Miért nem hagyod magad megölni? Könnyebb lenne mindenkinek! A figyelmetlenségem miatt viszont Brook elkapja a karom és a nyakam majd átdob a vállán így leesik rólam a maszk.

-Lisa?

- Ki a fene az a Lisa? – veszek elő hirtelen egy pisztolyt amivel lőni kezdem majd egy kis bombát mert egyre erősödnek a szirénák, vagyis végre elkapják őt, szóval azt eldobva nyerek magamnak egy kis egérutat.

- Rakja le a pajzsot Ms. Smith és térdeljen le! – hallom még Rumlow hangját, de már nem érdekel. 

Egymás ellen (Marvel ff.)Where stories live. Discover now