Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 11

-Én ezt nem bírom! – vonszolta be magát Lisa a szobába majd elterült a parkettán.

-Talán nehéz volt az edzés? – néztem végig rajta.

-Rhodes tartotta...

-Hallottam pletykákat róla és az edzéseiről! Örülj, hogy élsz! – álltam fel majd kiindultam.

-Te hova mész?

-Futni, miért?

-Minden egyes délután eltűnsz és este érkezel vissza... Kicsit fura vagy! Talán összejött a dolog Mark-kal? – ült fel mire megtorpantam – Beletrafáltam?

-Mark... Közte és köztem nem lesz semmi!

-Haver! A csávó teljesen beléd zúgott...

-Jól mondtad... Múlt időt használtál és így helyes a mondat – léptem ki a küszöbön majd elindultam kifele az épületből.

Kisétáltam a parkba majd elkezdtem nyújtani egy kicsit. Miután már hajlékonynak tekintettem magamat, elkezdtem kocogni majd egyre gyorsabb tempót diktáltam. Elmentem a terület széléhez és onnantól kezdve a kerítés mellett futottam egész végig. Éreztem, hogy a fejem kitisztul egyből, ahogy a széllel szembe futok. Egy hatalmas kör után megálltam és visszasétáltam a patakhoz. Leültem oda egy padhoz majd próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Néztem ki a fejemből, a tájat vizsgáltam körülöttem. Pillanatokkal később előre dőltem és a folyó vizet kezdtem el figyelni. Felemeltem a kezem ezáltal egy sugár keletkezett felfelé, mint egy szökőkút... Elkezdtem azt formázni. Először körbe-körbe irányítottam a vizet majd visszavezettem a patakba. Abban a pillanatban leültek mellém.

-Egész nap kerültél engem! – kezdte Noah.

-Csodálkozol? – fintorogtam.

-Mi a bajod?

-Nekem mi a bajom? – röhögtem el magam – Látod, ezért kerültelek el ma! – álltam fel majd elindultam befelé.

-Az a csávó a barátod? – szólt utánam mire megtorpantam.

-Nincs hozzá közöd! Szakítottunk!

-Szakítottunk? Tudtommal kaptam egy levelet tőled... Esélyem se volt elbúcsúzni tőled!

-Elbúcsúzni? – fordultam felé.

-Tán nem így volt?

-Az elköltözésed előtt egy héttel tudtam meg az igazságot...

-Már megint ezzel jössz?

-Már megint ezzel jövök? Most szórakozol velem? A barátnődként nem mondtad el azt, hogy Londonba költözöl! Hazudtál nekem! Amikor azt mondtad, hogy anyukáddal beszéltél, gyakorlatilag leszervezted a brit életed! Tudom, mert ha nem hallgatlak ki nem tudom meg, hogy mi történt veled egyik napról a másikra! Képes lettél volna szó nélkül elmenni!

-Nem is igaz!

-És még most is hazudsz! – tettem keresztbe a kezem – Felejts el engem, mert mi végeztünk!

-Te végeztél! Én még nem...

-Nem végeztél? Tudod én is ezt hittem ameddig meg nem láttalak más lánnyal az interneten! Megbeszéltük a reptéren, hogy szeretni fogjuk egymást és, hogy nem bántjuk a másikat. Te ezt szépen felrúgtad! – szipogtam majd bementem.

-Brook! – fogta meg a kezem.

-Mondd csak! Miért vagy itt?

-Hogy a legjobbaktól tanuljak...