Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 18

-Nem. Nem akarom – motyogom a kényelmetlen ágyon forgolódva. Egy idő után kapkodva próbálom egyenletessé tenni a légzésem, de ez nem megy olyan egyszerűen.

- Lisa – kiált egy ismerős hang majd a tulajdonosa megragadja a karom, s rázogatni kezd. – Ébredj fel Lisa! – mondja hangosabban, mire felnyílnak a szemeim.

- Mi történt? – nézek körbe. Itt van Dr. Banner, Rogers, Barnes és Mr. Stark is. – Bajban vagyok? – kérdezem értetlenül, de a többiek csak egymásra pillantanak, ez pedig számomra egy hatalmas igen.

- Először hadd vizsgáljam meg. Egyvalaki maradhat – mondja Banner erre pedig Barnes őrmester leül jelezve, hogy ő lesz az.

- J.A.R.V.I.S. segíts nekem kérlek egy ultrahanggal – kezd el Bruce kívülről vizsgálni.

- Az egyetlen rendellenességet a szívében észlelek. Lassul.

- A testhőmérséklet sem normális. 37 fok.

- De az jó nem?

- Lisa esetében egyáltalán nem szerencsés, Bucky. Normális esetben lázasan 50 fokig felmehet, most meg 40 alatt van. Tennünk kell valamit különben hipotermia lép fel és a lány meghal – mondja Dr. Banner én pedig érzem, hogy teljesen elfehéredek.

- Én még itt vagyok – suttogom ijedt hangon.

- Dr. Banner, kötelességemnek érzem szólni, hogy Ms. Müller testhőmérséklete vasárnap óta folyamatosan csökken.

- Mi történt akkor? – szólal meg Mr. Barnes.

- Aznap gyógyította meg...

- Akkor gyógyított meg Brook – vágok J.A.R.V.I.S. szavába, aki csendben marad így adva nekem igazat.

- Megyek, szólok Brooklyn-nak – néz jelentőségteljesen Mr. Banner Bucky-ra.

- Na szóval – jön közelebb a szuperkatona – Mesélj el mindent, amire emlékszel – kéri tőlem komoly hangon.

- Nem akarom – motyogom.

- Ez most nem akarás kérdése.

- Jó – veszek mély levegőt – Bementem New Yorkba a hétvégére, de találkoztam Zachary Collins-szal, aki leütött és bedobtak egy furgonba.

- Hányan voltak?

- Nem tudom – mondom komolyan.

- Ez nem válasz – áll fel – Tudnunk kell mindent.

- Legalább négyen. A sofőr, Zachary és két hapsira emlékszek, akik mellettem voltak.

- Nem mondtak semmit? – kérdezi Barnes, mire erősen elgondolkozok.

- De igen – motyogom – Már nem tudom pontosan mit beszéltek, de valami Pierce-t emlegettek. Mondd ez magának valamit?

- Persze, hogy mondd – szorítja ökölbe a fém kezét, majd visszaül. – Folytasd.

- Vasárnap tértem magamhoz. Akkor bejött egy férfi és elkezdett a képességemről kérdezgetni...

- Ugye nem mondtál semmit? – szól közbe a férfi.

- Nem. Azért ennyire ne nézzen butának – mondom komolyan, majd folytatom – Miután az alak megelégelte, hogy nem beszélek behívott pár őrt, akik leütöttek megint. Aztán egy japán férfi kezdett el velem beszélgetni, de németül.

- Hosokawa? – kérdezi, mire bólintok.

- Aztán jött valami Rumlow és megint átvittek valahová. Ott harcolnom kellett a japán férfival, de nem tudtam legyőzni. Aztán a többit szerintem Brook már elmondta mindenkinek.