Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 95

Hirtelen megremegett a föld majd a harctér közepére belecsapott a szivárvány-híd. Kirepült belőle egy fegyver, ami körbement, hogy elpusztítsa a lényeket. Amikor felém repült, én megfogtam majd a híd mellé mentem, ahonnan Thor és Lisa kilépett két új taggal.

-Ugye nem maradtunk le az esküvőről? – kuncogott Lisa.

-Késtetek! – adtam vissza a fegyvert.

-Mintha nem boldogultál volna nélkülünk! – szólt be.

-Thanos ott keresztbe tett, ahol csak tudott... – magyarázta Thor.

-Elmentetek Nidavellirbe? – biccentettem a fegyverre.

-Újra kellett élesztenem a csillagot! És majdnem meghaltam miközben tartottam a gépezetet... – vont vállat Lisa.

-Te? Egy csillagtól? Most csak szívatsz, ugye? Csak erősebb lettél tőle!

-Hol van a lábadról a gépezet?

-Fölösleges... Meggyógyítottam magam!

-Örülök ennek!

-Neve? – mutatok a Thor kezében lévő dologra.

-Vihartörő! – válaszolt.

-Menő! – bólogattam majd vállba vertem.

-Auch!

-Megijesztettetek! Azt hittem, hogy ti is meghaltatok! Hol van Loki? Ő már harcol? – néztem körbe mire mind a ketten lehajtották a fejüket – Hol van Loki? – ismételtem magam.

-Brook! – kezdte Lisa – Tudom, hogy különleges kapcsolatot ápoltatok és, hogy ő volt a keresztapád, de...

-Loki a Valhallában van! – tért a lényegre Thor mire a számhoz kaptam és a szemem elkezdett több vizet termelni a kelleténél.

-Meghalt! – rogyott össze alattam a lábam majd kitört belőlem a sírás.

-Minden rendben? – ért hozzánk Mark – Brook! – húzott fel – Mi történt? – kérdezte mire Thor és Lisa el is mentek.

-Meghalt...

-Ki?

-Loki...

-És ez biztos?

-Igen! – töröltem le a könnyemet majd hátrébb léptem – Ezt még megkeserülik! – mondtam már eltorzult hangon – Hát öljük meg őket! – futottam vissza a lényekhez.

Beugrottam egy lyukba majd pörögtem egyet a kardomat kiemelve. Sorra közelítettek meg, de én csak pörögtem és pörögtem. Valószínű volt, hogy valamikor el fogok szédülni, így abba kellet hagynom majd elkezdtem szurkálni. Viszont több lény rám ugrott és letepertek. Nyúltam a kardomért, de azt elrúgták valahova. Próbáltam vergődni és így megláttam a kard nyelét. Elkezdtem arra mászni és nyúltam érte. Ahogy néztem a tenyeremen megjelentek apró sárgás szikrák, ahogy a kardnyélen is. A fegyver egyre közelebb jött majd amikor megragadtam egy robbanással elrepítettem a lényeket. Felugrottam majd a kardot a földbe szúrtam és a közelbe lévő szimbiótok földre kerültek.

-Állj! – parancsolta Proxima mire felé fordultam és megláttam Mark-ot a karjai között – Vagy a fiúnak lőttek!

-Sajnálom Brook! – mormogta Mark – Nekem nem megy annyira ez, mint neked! – nézett a szemembe mire az űrlény a torkához emelte a pengéjét.

-Engedd el! – parancsoltam mélyen beszívva a levegőt.

-És ha nem?

-Te akartad! – csuktam le a szemem majd felemelve a kezem a patakból a víz odajött hozzám és egy burkot képzett körém. Pillanatokkal később egyre nagyobb és nagyobb lettem majd végül kitörtem a burokból. Legyintéssel elrepítettem a lányt Marktól majd a vőlegényem rám nézett.