Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 37

-Na jó! – néztem Thor-ra – Most már leveheti róla a bűbájt, ami által fel tudtam emelni!

-Nincs rajta semmilyen bűbáj... – ámuldozott majd felállt – Brooklyn, te méltó vagy! – mondta mire elröhögtem magam. Senki se nevetett rajtam kívül így egyre kínosabbá vált a szituációm.

-Miért nem nevét senki? – pillantottam körbe – Ez egy trükk! Én nem lehetek méltó! Nem...

-Brook! – jött mellém Tony – Ez óriási! Tiéd Asgard!

-Ezt csak álmodom! – ellenkeztem mire elkezdett remegni a kezem – Nem! – esett ki a pörölyt a kezemből majd nagyot csattant a parkettás. Mindenki felpattantam és engem vizsgált.

-Brook! – aggódott Tony – Te bevetted a gyógyszered?

-Elfogyott... – vallottam be – Tegnap vettem be az utolsó adagot és azt hiszem pánikrohamom van – kezdtem el lihegve venni a levegőt – Nem lehetek méltó! Nem! Az lehetetlen! – rázta meg a fejem majd mivel valami sípoló hang hallatszott, a fülemhez kaptam.

-Méltók – szólalt meg egy mély hang mögülünk mire odanéztünk – Nem! – ellenkezett mire megláttunk egy selejtes robotot – Hogy lennétek méltók rá? – kérdezte mire arra fordultunk – Gyilkosok vagytok!

-Stark! – szólt neki Rogers.

-J.A.R.V.I.S! – szólt Tony a gépezethez.

-Sajnálom! – folytatta a robot – Elaludtam... Ahh... Inkább álmodtam!

-Rendszer újraindítása! Van egy hibás páncélunk!

-A szörnyűséges zaj! Belegabalyodtam... A zsinórokba! Meg kellett ölnöm a másikat! Pedig rendes volt!

-Megöltél valakit? – kérdeztem nagyot nyelve.

-Nem szívesen tettem! De a valóvilágban muszáj kemény döntéseket hozni...

-Ki küldött? – szólalt meg Thor.

-Pajzsot akarok emelni a világ köré – játszotta le Tony beszédét.

-Ultron! – jött rá Banner.

-Élőben! – fordult felé a robot – Vagyis nem! Még nem! Ez csak egy gumó... De készen állok... Vár a küldetésem!

-Küldetésed? – lepődött meg Natasha.

-Eljön a béke! – jelentette ki majd robotok törték át a falat.

Egyből lerántottam Lisa-t a földre majd egy darabig meghúzódtunk ott. Feltámaszkodtam és végig néztem a kezeimen. Még mindig remegtek, így ökölbe szorítottam őket. Felpattantam majd lerúgva a magassarkúmat felugrottam majd a tér közepén a levegőben megálltam és felemelve a kezeimet a robotokat megállítottam. Legyintettem egyet a kezemmel majd minden gép nekicsapódott a parkettára és széttört. A többiek lassan előbújtak majd én is leszálltam Lisa mellé. A kezeim még mindig remegtek...

-Na ez drámai volt! – jelentette ki Ultron – Sajnálom! Tudom, hogy jót akartok csak nem gondoltátok át! – mondta mire Rogers a gép felé lépett – Védenétek a világot, de ellenzitek a változást... Hogyan mentenétek meg az emberiséget, ha nem hagyjátok fejlődni? Ezekkel? – emelte fel a robot maradványát – Ezek játékok – dobta el – Csak egy út vezet a békéhez... A Bosszúállók kiiktatása! – jelentette ki majd Thor neki dobta a pörölyét így széttört az android teste – Zsinóron lógtam, de most már szabad vagyok! – mondta majd kikapcsolta a teste. Thor ezután csak úgy szó nélkül elment és legközelebb repülve láttuk az égen. Én leültem a kanapéra majd a kezembe temettem az arcom.