Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 33

-Mennyire súlyos? – kérdezte Tony.

-A golyó megsértette a gyomrát, de már nincs semmi baja! – nyugtatta Dr. Banner.

-És mit csináltál vele Bruce? Bypass vagy akár összevarrtad? Vagy mi? – faggatózott Pepper.

-Vizet öntöttem a hasüregébe... – vallotta be.

-Te meg se műtötted rendesen? – akadt ki Tony.

-Fölösleges operáció hajtottam volna végre! Brook a víz által gyógyul meg teljesen. Igaz feltártam, lett egy öt centis hege, de én csak ezt csináltam! Nem is kellett volna megcsinálom, mert csak a medencébe kellett volna rakunk őt!

-Nem lett volna akkora hülyeség! – mormogtam még csukott szemmel.

-Brook? – kérdezte Pepper mire kinyitottam a szemem – Istenem! – fogta meg a kezem – Annyira aggódtunk! – ölelt meg mire gyengén megsimogattam a hátát.

-Az a vicc, hogy én is! – tettem hozzá mire láttam, hogy Tony elmosolyodik – Sikertelen volt a küldetés... Nem tudtam visszahozni Lisa-t! Ott volt előttem, de gyomrom lőttek és így beleestek a páncélba, ami egyenesen hazahozott. Sajnálom! Elbuktam! Lehet, hogy mégsem én voltam erre a legjobb jelölt.

-Hohohó! – ült le mellém Tony – Ezt meg se akarom hallani Brook! A küldetés sikeres volt! A Hydra elbukott! Miattad! Lisa valamelyik titkos bázison van... Meg fogjuk találni! Ígérem!

-Köszönöm! – fogtam meg a kezét mire elmosolyodott – Ahogy magának is Dr. Banner! – néztem a dokira – Maga nélkül nem lennék itt!

-Én csak tettem a dolgom! Mi vagyunk hálásak neked Brooklyn! Megmentettél mindannyiunkat! Az egész bolygót!

-Kivehetem az infúziót? – kuncogtam – Kicsit irritál...

-Csak nyugodtan! Számodra úgy is fölösleges! A varratot majd kiszedem, amint szépen begyógyult a seb! Azaz holnap! Fürödjél este és minden rendben lesz!

-Úgy lesz!

-Pihenj! – kérte mire biccentettem és kiment – Ja és Mark Stevens nagyon meg akarja látogatni Brooklyn-t, szóval vagy elmentek vagy feltartom még egy kicsit...

-Megyünk is! – mondta Pepper mire mind a ketten megpusziltak Tony-val – Másfél év az hosszú idő a szerelmünk nélkül... – jegyezte meg majd kimentek Banner társaságában.

Én felültem rendesen majd kiszedtem az infúziót. Kitakaróztam majd a kis szekrényen lévő ruhát felhúztam a hálóing helyett. Mire a gatyámat is felvettem, már kopogtak és Mark benézett a résnyire nyitott ajtón. Mind a ketten elmosolyodtunk majd én a nyakába ugrottam örömömben. Visszatett a földre majd eltolt magától. Arcomat a kezei közé fogta majd a szemembe nézett.

-Nagyon hiányoztál! – suttogta.

-Egész végig direkt nem hívtalak, mert aggódtam, hogy megtalálnak téged és bántanak... Rájöttem, hogy ez csak a szertelen képzeletem szüleménye. Hiszen amikor felhívtalak pár napja, akkor nagyon megijedtem. És te nyugtattál le! Most már tudom, hogy hiba volt nem keresni téged. Nagyon sajnálom, hogy csak így elhagytalak! Nem akartam!

-Semmi baj! Ez volt a feladatod! És én ezt megértem. Tisztellek emiatt, hogy képes voltál erre!

-Nagyon szeretlek!

-Én is! – mondta majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

-Brooklyn! – rontott be Jessica mire szétrebbentünk Mark-kal – Tán megzavartam valamit?