Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 86

 Miután sikeresen megtisztítottuk a hangár kijáratát a törmelékektől felszállunk és elindulunk Szibéria felé.
- Rhodes közeledik – figyelmeztetem a Kapitányt, mire kicsit előrébb nyomja az egyik kart, amitől még jobban felgyorsulunk.
- Mit fogunk csinálni két és fél órán keresztül? – kérdezem kíváncsian.
- Felkészülünk a legrosszabbra – szólal meg mellettem Bucky, így ránézek – Mi történt a szemeddel? – kérdezi hirtelen.
- Fáj egy kicsit – mondom őszintén – Miért, piros? – kíváncsiskodok.
- Milyen színű is a szemed?
- Csokoládé barna – mondom komolyan, s ekkor már Steve is hátra fordul.
- Most leginkább a borostyánra hasonlít.
- Mit csinálsz velem?! – kérdezem Logi-tól felháborodva.
- Semmit! Nekem nincs szivárványhártyám – vág vissza.
- Akkor mi más csinálná ezt velem? – akadok ki teljesen.
- Lisa, állj le – néz rám Steve.
- Ezt később is ki tudjuk deríteni. Most fontosabb dolgunk is van – néz ránk Bucky.
- Igaz – suttogom majd felállok és bekapcsolok egy random zenét, amit énekelni kezdek.
- I've been up, I've been down
Seen the world from the ground
But I hear the drumming
Now my veins are pumping
Scraped my knees, bruised my heart
It's where you end, not where you start
I see them running
Cause they see me coming
I'm done with the noise that life seems to bring
But I'll use my voice, it's my turn to sing
Woo, woo

You know that
All my life
I have been waiting, I have been waiting for this
All my life
I have been fighting, I have been fighting for this
Dream in my soul
And I won't let it go
You know that
All my life
They try to keep me down but I just get higher – éneklem el az első felét a dalnak, aztán csak dúdolom, majd a többit már halkan hallgatjuk Steve kérésére.

Körülbelül másfél óra múlva már az Urál hegyei közt repülünk el.
- Hamarosan megérkezünk – mondom halkan.
- Mi lesz a barátaitokkal? – kérdezi Bucky lehajtott fejjel.
- Buck, te is az vagy – simítom a vállára a kezem.
- Bármi lesz is, majd megoldjuk – válaszol a szöszi is egy mély sóhaj után.
- Nem tudom ér-e ennyit ez az egész Steve – lesz még pesszimistább az idősebbik férfi.
- Aki az elmúlt években gyilkolt, az nem Lisa volt és tudjuk, hogy nem is te robbantottál. Kényszerítettek – teszi hozzá halkan, miközben hátra fordul.
- Tudom, de az emberek elhiszik, hogy megtettük – válaszol Bucky, majd Steve előre fordul.
- Nézzétek! – mutatok ki az ablakon egy lánctalpas járműre – Jobb oldalt, két óránál. Biztos azzal jöttek ide – mondom, majd leszállunk nem sokkal távolabb és előveszünk pár fegyvert. Vagyis csak én meg Bucky, mert Steve-nek ott a pajzsa és várjuk, hogy kinyíljon a Quinjet ajtaja.
- Emlékszel arra, amikor egy jégszállító kocsi hátulján kellett hazautaznunk? – kérdezi Steve.
- Ez akkor volt, mikor hot-dog-ra költötted a vonatpénzünket? – kontrázik Bucky egy félmosollyal az arcán, mire az én arcomon is megjelenik egy.
- Te szórtál el három dollárt, hogy mackót nyerj egy lánynak – mentegetőzik a Kapitány.
- Hogy hívták? – kérdezek közbe.
- Dolores, de mindig Dott-nak hívta – meséli a szőke.
- Mostanra már vagy 100 éves lehet – hitetlenkedik Bucky.
- Pont mint ti ketten – nevetek, majd sietve indulok el a bejárat felé ők pedig követnek.
- Legfeljebb pár órája lehet itt – állunk meg a nyitott ajtók előtt.
- Azalatt felébreszthette őket – tartja lefelé Mr. Barnes a fegyverét.
- Ha ez megtörtént, szerintetek hallgatni fognak rám? – kérdezem bizonytalanul.
- Lehetséges, ha elég meggyőző vagy.
- Megteszem amit tudok – indulok előre, hogy biztosítsam a terepet és a férfiak követnek befelé. Minden sarkon rendesen körülnézek, hogy nem bujkál-e valaki a másik oldalon, de a lefelé vezető liftig nem találkozunk semmilyen ellenséges dologgal.
- Kíváncsi vagyok mi vár ránk odalent – száll be először a Kapitány utána mi is és lemegyünk.

Némán utazunk lefelé a lifttel. Remélem nem vár ránk semmiféle meglepetés odalent. Mikor kinyílik az ajtó elsőként emelem fel a fegyverem, de nem látok senkit.
- Ez kezd egyre félelmetesebb lenni – mondom komolyan és megigazítva a kezem elindulok.
- Halkabban – suttogja mögöttem Bucky, miközben felváltva csekkoljuk le az elágazásokat, majd elérkezünk egy lépcsőhöz, amin éppen csak elindulva halljuk, hogy megint érkezik valaki a lifttel, így hátra fordulunk.
- Készen álltok?
- Igen.
- Még szép – célzom be az ajtót, ami ezután ki is nyílik. Legelőször egy fény jelenik meg, majd a Vasember páncél. Gondolhattam volna. Pár métert megtesz felénk és leválik a fejéről a sisak.
- Bizalmatlannak tűnsz – töri meg a csendet, mire leeresztem a fegyver csövét.
- Na vajon miért? – morgom cinikus hangon. Steve is elindul felé.
- Hosszú napunk volt – jegyzi meg a szőke férfi.
- Pihenj katona – néz Bucky-ra – Nem miattad jöttem – mondja, mire a férfi leengedi a puskát.
- Akkor miért jöttél? – vonja kérdőre a pajzsos.
- Hát... Lehet, hogy mégis igazad volt – vallja be a milliárdos.
- Várjunk! Engedjétek meg, hogy felfogjam – egyenesedek ki – A nagy Anthony Edward Stark tévedett? – kacagok.
- Lisa, hagyd abba – szól rám Bucky.
- Ez most nem lényeg – fordul felém a Kapitány is.
- Ross nem tud erről és ez így is marad...
- Bocsánat az újbóli félbeszakításért, de mehetnénk? Nem akarom, hogy idő előtt össze kelljen találkoznunk valamelyik katonával – indulok el, mire mind a három férfi követni kezd. Egy idő után Stark elém jön, majd egy üvegből és cellákból álló helyiségen áthaladva egy bunkerbe érkezünk.
- Hőjeleket látok – mondja Tony feltartva a kezét.
- Hány embert?
- Uhm....kettőt – mondja, mikor észreveszem Nour-t egy korláthoz bilincselve, így odamegyek és megnézem a pulzusát.
- Még él! – fordulok hátra s ekkor látom csak meg mekkora is ez az építmény, majd felkapcsolódnak a lámpák.
- De ők már nem – megy oda Bucky az egyik üveghez.
- Ha ez megnyugtatja álmukban haltak meg – szólal meg gondolom a férfi, akit keresünk és felállok – Tényleg azt hitte még több ilyet akarok?
- Mi a franc... – suttogja Bucky.
- De hálás vagyok nekik – folytatja – Ők csalták ide – fejezi be, majd a velünk szemben lévő kis ablak mögött fény gyullad és Steve megpróbálja betörni a frizbijével, de nem sikerül – Ugyan Kapitány! Úgy építették meg ezt a kamrát, hogy kibírja az UR100-as rakéták kilövését is.
- Azoknál nagyobbat lövök! – henceg a milliárdos.
- Igen, biztos képes lenne rá, ha nem is egyből. De akkor nem tud meg semmit.
- Azért gyilkolt ártatlanokat, hogy idecsaljon mindenkit?! – akadok ki, miközben Steve odamegy.
- Egy éven át semmi másra nem tudtam gondolni – válaszol nekem, de közben a szőkét figyeli – Tanulmányoztam ezt a férfit, követtem, de most, hogy itt áll előttem csak most jöttem rá, hogy van egy kis árnyalat zöld a kék szemében – mondja elismerő hangon – Jó hibát találni magában.
- Sokovia. Ez áll a háttérben?
- Sokovia azelőtt elbukott, hogy maguk szétrombolták volna. Nem, azért vagyok itt mert ígéretet tettem.
- Kit vesztett el? – kérdezem – Ismerem az utat, amelyen jársz... A bosszú nem vezet békéhez! Tudom.
- Mindenkim meghalt. Magára is ez vár – mondja a Kapitánynak, majd a mellette lévő képernyőn elindul egy felvétel.
- 1991. december 16 – olvasom el és Tony-ra pillantok, aki szintén közelebb jön, így együtt nézzük tovább.
- Egy kívülről megdöntött birodalom újra feltámadhat – tart egy kis hatásszünetet – De amelyik belülről omlik össze annak vége. Örökre – jelenti ki minket nézve.
- Ez ismerős – szólal meg Tony – Ez meg mi? – kiáltja, de nem válaszol a férfi, így tovább nézzük és alig bírom ki, hogy ne robbantsam fel ezt a helyet is.
- Barnes őrmester? – halljuk meg Howard hangját ahogy felismeri a férfit, mire a fia a szuperkatonára néz, majd látjuk, a Tél Katonáját bezúzni az idősebbik Stark arcát aztán csinál valamit a nővel is és a kamerába néz végül pedig szétlövi azt. Amint vége a videónak a milliárdos Bucky felé mozdul, de Steve lefogja, de engem már nem képes, ezért én magam vetem rá magam a férfira, de belém lő.
- Ez nem a te napod! – sziszegem és belenyúlva a sebbe kiveszem a megolvadt töltényt és a kezemmel folyamatosan hevítve azt végig húzom a katona arcán – Szenvedni akarlak látni legalább annyira, mint amennyire Tony szenvedett! – jelenik meg a hangomban Logi is, mert kivételesen kényszerítem rá.
- Te tudtad? – fordul Tony Rogers felé.
- Nem tudtam, hogy ő volt – habozik a válasszal, miközben a milliárdos szemeibe néz.
- Ne süketelj nekem Rogers! Halljam, tudtad? – teszi fel a kérdést újra dühtől fojtott hangon.
- Igen – vallja be a férfi, mire Tony ellöki őt magától.
- Te hogy hogy rám ugrottál? – kérdezi halkan a barna férfi alattam – Téged is irányítottak.
- Igen, tudom. Viszont én is árva vagyok – sziszegem, majd a hajába markolva ugyanúgy kezdem ütni az arcát, ahogy a videóban ő is tette, míg Tony is odacsap egyet a Kapitánynak, aki ettől hátra repül.
- Nem akarlak bántani – szólal meg Bucky.
- Eddig én sem akartalak – válaszolom, mire behúz egyet, így fel tud állni, de Stark rálő és a Kapi felé biccent, aki egyből felém dobja a pajzsot, de elkapom.
- Ezt már egyszer eljátszották velem – hajítom el messzire, hogy Bucky se tudjon érte nyúlni.
- Sajnálom – veszi fel a harci pozícióját.
- Én is – rontok neki és az utolsó pillanatban előveszem a teleszkópos botomat és a térdét találom el vele ő pedig bevisz nekem pár testütést, amitől hátrébb lépek. Ezután újra neki esek és a dühömet felhasználva a lehető legváratlanabb támadásokat produkálom, de ekkor valami hátulról fejbe talál és Tony azonnal a segítségemre siet én meg megyek Bucky-hoz. Alulról indítva az öklöm állon verem majd mellkason rúgom, ekkor azonban robban párat a hatalmas építmény és néhány vasszerkezet ránk dől. Vagyis jobban mondva a három férfira, mert keresztül olvadnak rajtam, de Tony nem ilyen szerencsés, így a segítségére sietek.
- Menekülj! – kiáltja Steve, mire Stark kirepül én meg megint Steve-vel maradok. Pár másodpercig csak bámuljuk egymást aztán újra összeverekszünk. Eközben Bucky átmegy egy másik helyiségbe, így azonnal utána iramodok figyelmen kívül hagyva Steve és Tony szóváltását, majd elkezdek felfelé repülni lángcsóvát küldve Bucky után.
- Mi történt? – kérdezem, mikor látom, hogy Tony elég bénán repül.
- Leállt a bal hajtómű, semmi komoly – válaszolja – Megoldom – teszi hozzá
- Bucky vigyázz! Lisa szemei besárgultak! Így nem tudjuk mire képes – kiáltja Steve, mire Stark is jobban szemügyre vesz.
- Mit rejtegetsz még te lány?
- Jelenleg nem érdekel! – repülök fel és elkezdem elolvasztani a hatalmas rögzítést, amitől zuhanni kezd a tető, így Bucky nem tud kijutni és elkapva még a zuhanás közben a karját az egyik kiálló kis részre lököm lentebb, hogy Tony el tudja fogni addig meg megint lefoglalom a Kapitányt.
- Nem tudod mit csinálsz – néz rám Steve.
- Azt teszem, amit tennem kell – mondom komolyan majd kitárom a kezeim, mire megjelenik benne egy kard, amit tűz vesz körül – Ez nagyon jól néz ki.
- Szívesen – szólal meg Logi majd ezzel kezdek harcolni a pajzsos ellen, akit Tony elragad tőlem. így muszáj vagyok Bucky-val egy szintre ugrani.
- Ezzel nem kapod vissza őket – áll meg velem szembe.
- Nem érdekel, amíg bosszút állhatok másokért – sziszegem és behúzok neki egyet.
- Szúrd le! – parancsol rám, mire neki is készülök a tettnek, de Mr. Barnes megkapja a pajzsot, így nem sikerül a tervem, s ezek után felváltva használják ellenem és Stark ellen is. Egy rövid időre megint ellenfelet cserélünk, viszont látom, hogy Bucky próbálja kitépni a reaktort a páncél mellkasi részéből, ezért kirúgom Steve lábát alóla aztán ráugrok a térdére, hogy nehezítsem a helyzetét és megint előveszem a kardot, amivel levágom a katona fémből készült karját, aki visszakézből leüt.

Mikor újra magamhoz térek már Tony felettem térdel és kettesben vagyunk.
- Mi tör...
- Köszönöm – ölel át hirtelen.
- Tudom mit éltél át – simogatom meg óvatosan a hátát – Haza tudsz repülni? – kérdezem.
- Igen, de téged még hazakísérlek – mondja majd lassan felhúz után pedig visszamegyünk Németországba.

- Köszönöm az utat.
- Köszönöm a segítségedet – mosolyog Stark – Mit csináltál Steve térdével?
- Nem tudom. Vagy eltört, vagy megrepedt, vagy megzúzódott az ugrásom miatt. – vonok vállat.
- Tartsd magad távol a harcoktól. Ijesztő vagy a félig sárga félig fehér szemeddel – jegyzi meg, majd tovább áll.
- Ich bin froh, dass du zu Hause bist! Dir geht es gut, richtig? (Örülök, hogy itthon vagy! Jól vagy igaz?) – kérdezi aggódva.
- Ich bin gut! (Jól vagyok!) – bólintok, mire komolyra vált az arca.
- Es ist Zeit, sich auf den Weg zu machen. (Itt az ideje elindulni.)