Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 10

Mégis mit képzel magáról Brooklyn? Senki nem kérte, hogy fedezzen engem.

Egy utolsó nagy levegőt véve leülök az asztalomhoz a tanulás érdekében. Nemrég jöttünk ide, de máris ennyi tananyag van. Mekkora szerencse, hogy könnyen tanulok akár magyarázat nélkül is.

Mikor már elég jól vissza tudom mondani magamnak az anyagot, félre rakom a kapott füzeteket s bedugom a fülesem, hogy zenét tudjak hallgatni, de most is elkap a hév, ahogy mindig, így énekelni kezdek.

- Ey strangers, kleines Leben (Egy furcsa, kis élet,)

verläuft auf Seitenwegen. (Mellékutakon történik.)
Ich such die Mitte, (Keresem a középutat)
doch mein Glück liegt (De a szerencsém)
meist daneben. (Általában mellette fekszik.)
So selten Flugrakete, (Annyira ritkán repülő rakéta)
bin mehr so Zugverspätung, (Sokkal inkább késő vonat vagyok)
doch die Ernte kommt immer, ( De mindig eljön újra az aratás)
Mann es ist gut gesät und (Jól mondják és)
ich hab keinen Stress mit Warten, (Nincs gondom a várakozással)
geh auch durch schlechte Phasen, (Még a rossz részeken is átmegyek)
ich bin geduldig und nehme zum (Türelmes vagyok és végül)
Schluss die besten Karten. (A legjobb kártyákat kapom)

Und fällt der Jenga-Turm, (És összedől a Jenga-torony)
egal gibt eh Verlängerung, (Mindegy, hogy van-e hosszabbítás)
Halt neuer Plan dann, (Új terv lesz majd)
Ey Leben ist Veränderung. (Az élet maga a változás) – táncolok a kis szobában miközben már teljesen felszabadulva, s mosolyogva kezdek bele a refrénbe.

- Egal was kommt, (Mindegy, mi jön)
es wird gut, sowieso, (Jó lesz úgyis)
Immer geht ne neue (Mindig kinyílik)
Tür auf, irgendwo. (Egy új ajtó valahol)
Auch wenn's grad nicht (Akkor is, ha ez egyáltalán)
so läuft, wie gewohnt. (Nem úgy történik, ahogy megszokott)
Egal, es wird gut, sowieso. (Mindegy, jó lesz úgyis) – pördülök meg az utolsó sornál, majd fél térdre ereszkedve fejezem be a dalt, ám ekkor nyílik az ajtó és Brook lép be rajta. Mikor meglát egy elég furcsa tekintettel vizslat pár másodpercig, azonban hamar feladja, hogy megértse miért is vagyok térden a karjaim pedig az ég felé nyújtva.

- Inkább nem kérdezek semmit – mondja fáradt hangon, ami kicsit furcsa. Eddig még nem hallottam ilyennek, így felkelek a földről. És odamegyek hozzá lassan.
- Veled meg mi történt? – kérdezem őszinte érdeklődéssel, de kicsit flegma stílusban, ami úgy tűnik egyáltalán nem nyerő ebben a helyzetben, mert rám förmed.

- Nem lehetne, hogy egyetlen percre félre rakd azt a hatalmas bunkó egyéniséged? – fordul felém. és ha nem vigyázok még meg is üt a kezével.

- Én csak próbáltam érdeklődni, de akkor sértődj meg, Hercegnő – forgatok szemet.

- Jó, elegem van belőled! – emeli fel az öklét, mire én is ezt teszem, ha esetleg meg akarna ütni, viszont nem ezt teszi, hanem hirtelen egy réteg víz jelenik meg egészen a könyökömig.
- Ez meg mi a franc? – szisszenek fel, miközben a víz egyre jobban kezd lehűlni, ami hatalmas fájdalommal jár.
- Hagyd abba! – szólok rá megint a csípő hideg miatt, ami hirtelen görcsbe rántja az egész kezem, de ekkor egy mozdulattal eltűnteti a vizet.
- Ez mégis milyen boszorkányság volt? – nézem az enyhén halványkék színű végtagomat.
- Csak egy enyhe másodfokú fagyás. Lehetne csúnyább is – morogja, majd megfogja a törölközőjét és bezárkózik a fürdőbe. Na, megint nem megyek be pár órán keresztül. Előveszem az egyik könyvem, amit olvasni kezdek egészen addig, míg el nem alszok.

(...)

Másnap reggel az ágyamban fekve, betakarva ébredek fel.
- Hogy kerültem ide? – kérdezem magamtól és lassan megnézem a telefonom óráját. Fél hat? Legalább van időm zuhanyozni. Gyorsan felkapom a törülközőm és pár ruhadarabot és bevonulok a fürdőbe, levetkőzök és beállok a víz alá, hogy a lehető leggyorsabban megmosakodjak.

Miután végeztem hamar felöltözök, és mikor kimegyek már Brooklyn is fent van.
- Jó reggelt – köszönök neki halkan, hogy ennél sokkal bunkóbbnak ne tartson, de a választ újfent nem várom meg, hanem a kártyámat megfogva elmegyek reggelizni.

- Na, itt is van a mi kis lógósunk – ül le mellém az asztalnál Jessica – Hol voltál tegnap? – kérdezi miközben a villájára tűz egy falat sonkás rántottát.
- Nem éreztem magam túl jól – rántom meg a vállam s én is hasonlóan cselekszem, mint ő. Nem sokkal később csatlakozik hozzánk Misa és Hamza. Reggeli után mindenki magához veszi a táskáit és elindulunk az első óránkra, ami földrajz Mr. Odinson-nal. Itt persze nem a Földről fogunk beszélgetni, hanem mondjuk Asgardról és Nidavellir-ről.

Becsengetéskor már mindenki a helyén ül, várva a tanárunkat, aki nem sokkal később meg is érkezik.
- Jó reggelt mindenkinek! – csukja be az ajtót egy kedves mosollyal az arcán, mire pár lány szinte felnyög mögöttem. Borzasztóak.
- Jó reggelt- köszönünk vissza.
- Ma az alapvető ismereteket fogjuk megtanulni a világokról – csapja össze a tenyerét, majd megfog egy krétát és elkezd rajzolni a táblára.
- No, ki tudja mi ez?- fordul felénk, s egyedül úgy látszik csak én teszem fel a kezem.
- Igen, Lisa? – szólít fel.
- Ez az Yggdrasil.
- Nagyon helyes. Tudsz még egyéb dolgot is róla?
- Ez egy kőrisfa, az ágai a kilenc birodalmat kötik össze. Az ágak között a Szivárványhíddal vagyis a Bifrösttel lehet utazni, amit Heimdall őriz. – próbálom elmagyarázni.
- Úgy látom a többiek még nem hallottak róla – jegyzi meg magának a tanár – Lisa nagyon jól mondta, a Bifröst köti össze a világokat. Név szerint Asgard, Nilfheim, Midgard, Helheim, Nidavellir, Jötünheim, Vanaheim, Alfheim és Müspellheim. Ezeket a neveket meg kell tanulnotok, ahogy a világokra jellemző dolgokat is – kezdi el felírni a neveket, így jobbnak látom, ha én is elkezdem lekörmölni őket.
- Melyikről fogunk először tanulni, uram? – teszi fel a kérdést Martha.
- Remek kérdés. Először az otthonomról, Asgardról – gondolkozik el.

Óra után utolsóként megyek ki a teremből és szinte azonnal belefutok Mr. Barnes-ba és egy biccentéssel köszöntöm, de másra nem telik, mivel sietnem kell a többi órámra.

A nap vége megint az edzésünket rejti magában, most kivételesen Rhodes alezredessel. Hála az égnek, hogy a szüleim tanítottak engem is, ezért talán nem lesz annyira idegen ez az egész.
- Csendet kérek! – szól rá a társaságra hangosan, így mindenki rá figyel. – A legtöbben már ismertek, a nevem James Rhodes. A mai 90 percben egy hasonló kiképzést fogtok kapni, mint mindenki más a seregben. Most csak egyéni feladatok lesznek. Törekedjetek arra, hogy minél jobban teljesítsetek! – tartja meg a kis beszédét, majd el is kezdi sorolni a feladatokat.
- Rendeződjetek három csoportba. Mindenki ugyan azt fogja csinálni csak más sorrendben – utasít minket, s amint készen vagyunk az összes körhöz odamegy, hogy elmagyarázza a tennivalókat.
- Rendben van. Ti vagytok az utolsók. A ti feladatotok a következők; felülés ferde hasizomra a zsákokkal – tesz le mindenkinek egyenként egy 5 kilós zsákot – Utána jön a fekvőnyomás, a zsák itt a hátatokon lesz. Az utolsó feladat pedig guggolás. Ilyenkor rakjátok a térdetekre a zsákot. Akkor csináljátok jól, ha nem esik le. Mindegyikből 500 a darabszám. Ha egyszer is leesik a zsák, előröl kell kezdnetek az összes gyakorlatot. Világos? – kérdezi, mire mindenki egy bólintással jelzi, hogy érti.
- Akkor kezdhetitek – megy távolabb és mindenkit figyelni kezd.

90 perc, 5 leejtett zsák és rengeteg kiizzadt verejték múlva végre megszólal a megváltást jelentő csengő és mindenki hanyatt-homlok hagyja el a termet. Már amennyire a fájó izmaink ezt hagyják. Nekem személy szerint a levegővétel is nehézséget okoz, így az is kínszenvedés, hogy a koli szobáig visszajussak.