Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 50

- Pietro nem láthat meg! – mondom halkan Jess-nek, akit behúzok a szobámba – Meg akarom lepni őt egy szexi ruhával – nyitom ki a szekrényem amiben hatalmas felfordulás van.

- Először is, undorítóan néz ki ez – mutat a kupacra – Másodszor meg, nem hiszem el, hogy pár hete voltunk vásárolni és már most nem tudod mit vegyél fel – akad ki.

- Pedig szükségem van a segítségedre. Tudod jól, hogy menthetetlen vagyok ilyen téren.

- Jó, rendben segítek, de ezt tüntesd el a buli után. Ránézni is rossz – kerül ki és leül az ágyamra.

- Figyu, nem akarlak siettetni, viszont alig van három óránk hátra – sürgetem.

- Befognád? Próbálom átgondolni miket vettünk neked – néz maga elé.

- Oké – sóhajtom és elkezdem rendbe rakni a ruháimat.

Néhány perc múlva csillogó szemekkel áll fel Jessica.

- Megvan! – jön oda hozzám és mindent feltúrva keresi elő az általa helyesnek vélt szettet – Menj már fürdeni! – parancsol rám, mire egy törülközőt megfogva gyorsan lezuhanyzok, hajat meg fogat mosok aztán visszamegyek a szobába, ahol az ágyon vár a ruhám.

- Vedd fel – mosolyog Jess.

- Rendben – öltözök fel, majd a tükörhöz megyek ellenőrizni magam. Tökéletesen nézek ki. A felsőm egy fekete csipkéből készült body, a nadrágomat és a blézeremet pedig együtt vettük, szóval mindkettő élénk piros színű – Ez elképesztő – esik le az állam.

- Minden srác téged fog nézni – nevet fel, majd átnyújt nekem egy halvány rózsaszín tűsarkút.

- Te meg akarsz ölni? Ebben rohangáljak egész éjjel? – esik le az állam.

- Mit izélsz? Ez csak tíz centi – értetlenkedik.

- Köszi – morgom, majd elveszem tőle és felhúzom – Azta – nézek le – Magas vagyok! – nevetek.

- Most hány centi is vagy? – kérdezi Jess vigyorogva.

- 169 – válaszolok egy gúnyos fintort vágva aztán elindulunk a bálterem felé.

(...)

- Működik a mikrofon? – kérdezem a kezemben fogva az említett eszközt, ami be van kapcsolva és minden szem rám szegeződik – Remek! – mosolyodok el – Köszöntök mindenkit a Bosszúállók Akadémia harmadik nyárváró buliján! Először is szeretnék köszönetet mondani annak a mostani osztályomnak, akik leszavazták a tanárok jelenlétét. Remek választás volt – dicsérem meg őket – Másodszor nem jöhetett volna létre ez az egész a szervezői csapatom nélkül. Hálás vagyok, hogy az előző két hétben mindig toppon voltak és elviselték a zsémbes sárkányt, akivé lettem. Harmadszor egy fontos közleményt szeretnék mindenkivel megosztani – húzom el a szám – Sajnos a zenéért felelős személy, aki én lennék, nem tudott ismert bandát vagy zenészt meghívni, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy alapítunk egyet szóval mi fogunk ma este játszani. Lehet kérni, de mi is választottunk dalokat, illetve kaptunk egy DJ pultot is, amit használunk is majd – mosolygok – Ezennel tehát a 2015-ös év nyárváró partiját megnyitom! Egyetek, igyatok, táncoljatok és érezzétek jól magatokat. Hamarosan jön a banda is - robban fel az egyik kisebb konfetti ágyú én pedig benyomok valami ismert zenét a pulton és lejövök a színpadról.

Egy ideig jól is megy a buli, amíg Noah meg nem talál a hülyeségével.

- Lisa, kérlek! Ezt az egy dalt akarom elénekelni. Neked csak gitárral kell kísérned engem – néz rám Noah.