Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 78

- Vă mulțumim pentru ajutor! (Köszönöm a segítséget) – állok fel kedvesen mosolyogva az ügyintéző felé, majd az újdonsült hitelkártyámmal távozok a bankból.
- Ezek szerint most már mindent megvehetünk? – kérdezi Logi, mire szemet forgatok.
- Nem, ez nem így működik – sóhajtom – A hitelkártya annyit jelent, hogy a bank ad neked kölcsönt, amit majd vissza kell fizetnem, szóval nem akarok túl sokat vásárolni – mondom halkan.

- Értem, szóval okosan a pénzzel. Akkor gondolom van terved is.
- Persze, hogy van. Semmit nem fogok feleslegesen elkölteni és készpénzben fogom kérni a fizetésem, ha találok munkát. Viszont először egy házat kellene találnom – fordulok be egy utcába.
- Nem hiszem, hogy ide be kellett volna jönnünk – mondja Logi, így inkább megfordulok, de neki ütközök egy izmos, széles mellkasnak.
- Wow, olyan, mintha a Kapitány mellkasának ütköztem volna – motyogom.
- Ce ai spus? (Mit mondtál?) – kérdez vissza közben pedig a hátam mögé is érkeznek.
- Nu am spus nimic (Nem mondtam semmit) – rázom meg a fejem, de ekkor valaki hátulról belemarkol a fenekembe – Lasă-mă în pace! (Hagyj békén!) – fordulok meg, de az, akinek nekimentem lefog.
- Stai calm, scumpo. (Maradj nyugton drágám.) – suttogja a fülembe és felemel, mire kapok a lehetőségen és mellkason rúgom a két férfit, majd a harmadikat oldalba könyöklöm, így át tudom dobni a fejem fölött.

- Esti slab! (Gyengék vagytok!) – megyek ki a kis mellékutcából és elbújok egy kuka mögé, hogy ne lássanak meg.
- Akkor most mit is fogunk csinálni?
- Elbújunk.
- Kik elől?
- Nem hiszem el, hogy ennyire nem figyelsz semmire! – morgom – Megvertem három férfit.
- Jó, most már értem. Miért nem hívtál engem?
- Mert nem kell szénné égetni csak megmutatni, hogy nem szabad velünk packázni – motyogom és elindulok a másik irányba, mint amerre a támadóim elindultak.
- Mi a következő lépés? – érdeklődik Logi.
- Nem tudom, talán veszek egy eldobható telefont és felhívok valakit. Unalmas csak veled beszélni.
- Ezt sértésnek veszem! – morogja.
- Akkor annak veszed, de igazam van. Egyébként milyen munkát vállaljak?
- Azt mondtad unalmas velem beszélni – duzzog a tűzóriás énem.
- Jó! Bocsánat – forgatok szemet – Így jobb?

- Sokkal!

- Lehetetlen vagy – forgatok szemet.
- Igen, jobb és nem tudom.
- Mit?
- Figyelsz te magadra? Azt kérdezted milyen munkát vállalj.
- Oh, tényleg – szuszogom.

- Nézd, csapost keresnek! – mondja nekem Logi és az mellettünk lévő épület ajtajáról olvasta el a kiírást.

- Wow, jó, hogy észrevetted. Menjünk be- nyitom ki az ajtót és átlépem a küszöböt.

Az épület belsejébe érve megcsapott az izzadság, az olcsó alkohol és a pacsuli parfümök szaga.

-Biztos itt akarunk dolgozni? – kérdezem egy fintorral az arcomon.

- Ha pénzt akarsz szerezni, akkor igen.

- De legalább nem állítanak be utcalánynak – sóhajtom és odamegyek a pulthoz, ahol csak egy kiszolgáló van.

- Ce faci aici? (Mit csinálsz itt?) – kérdezi egy ismeretlen hang.

- Caut un loc de muncă. (Munkát keresek.) – mondom egyszerűen, mire bólint a fickó.

- Eu sunt Mihai, al meu este locul. (Mihai vagyok, az enyém a hely) – mutatkozik be és kezet rázunk.

- Eu sunt Lisa. (Lisa vagyok) – mondom, majd Mihai a pult mögé küld, így el is kezdhetem a munkám.

Nem valami fényűző a hely, de a nap végen megkaptam az első fizetésem, amiből veszek egy telefont az egyik éjjel-nappali boltban.

- Most hová megyünk? Már éjfél is elmúlt és fáradt vagyok! – nyavalyog megint Logi.

- Nem hittem volna, hogy ennyire gyerekes is tudsz lenni.

- Kikérem magamnak!

- Keressünk egy lakást – nézek fel az előttem lévő panelházra.

- Te most betörsz valahová? – hitetlenkedik a szörnyem – El sem hiszed mennyire büszke vagyok rád! – mondja, mire szemet forgatok.

- Mindenek Atyja, mibe kevertél engem? – temetem az arcomat a kezembe, majd bemegyek a magas épületbe.

A tizedik emeletet régen elhagyva állok meg és a három ajtó közül a bal kezem felé eső zárját kezdem el megbűvölni, hogy kinyíljon és öt perc alatt sikerül is kinyitni. Szerencsére én vagyok az az őrült, aki ennyi lépcsőt megmászik egy lakás miatt.

-Hát, ez nem túl fényes – szólal meg Logi.

- Nem baj, de legalább üres – mondom halkan és körbe nézek a biztonság kedvéért.

- Akkor ideje aludni – fordítja a fejem az ágy felé, amire le is fekszem.

- Jó éjszakát! – mondom halkan, de erre már nem kapok választ, így lehunyom a szemeim és átadom magam az álmok világának.

Másnap reggel, mikor felkelek már kilenc óra is elmúlt, így lemegyek a boltba egy kis reggeliért.
- Miért nem hívsz fel valakit?
- Brook azt mondta ne vegyem fel senkivel a kapcsolatot és szeretném magam nem leleplezni! – mondom határozottan, de halkan, hogy azért ne mindenki nézzen hülyének.
- Ugyan már! Csak megérdemel a szerelmed annyit, hogy felhívd.
- A szerelmemnek azt mondtad, hogy nem szeretem miután felrobbantottad a sulimat – morgom.
- Ez már részletkérdés! Na, te is hallani akarod a hangját és ez csak egy egyszerű eldobható telefon. Nem tudják lenyomozni.
- Jó, de csak mert hiányzik – adom meg magam, miközben a legszükségesebb dolgaim a boltos nénike elé teszem.
- Va fi, de 55 de lei. (55 lej lesz) – mosolyog kedvesen, ami rám is rám ragad egy kicsit, de ekkor meglátom a tévét felrakva a falra, amiben a híradó megy.
- Bosszúállók vádirat? A világ válasza az erőszakra – olvasom el a szalagcímet.
- Hah! És még engem neveztek veszélyesnek. A hőseid rombolják le a világodat nem én! – kacag Logi.
- Iată-l! (Itt van!) – adok a nő kezébe a 60 lejt amikor eszembe jut hol is vagyok, aki az öt lejt apróban, azaz baniban adja vissza.
- La revedere! (Viszlát!) – köszön el a néni kedvesen.
- La revedere! – köszönök el én is és távozok a helyiségből.
- Na, most már egy telefonfülkéből is felhívhatod Pietro-t.
- Igen, tényleg fel tudom hívni – mondom halkan és útközben meg is állok egy ilyennél, majd bedobok néhány érmét végül pedig beütöm a jól ismert telefonszámot.
- Igen tessék? Pietro Maximoff vagyok – szólal meg a szerelmem, amitől könnyezni kezdek és elszáll a bátorságom a beszédtől – Halló! Van ott valaki?
- Szélvész – suttogom – Annyira hiány...hiányzol – csuklik el a hangom a sírástól.
- Li...
- Ne.... Nem szabad senkinek megtudnia kivel beszélsz – törlöm le a könnyeim – Egyedül vagy? – kérdezem.
- Most már igen. Mit akarsz mondani? – komolyodik el a hangja.
- Bocsánatot kérek, azért, amit tettem és mondtam. Nem voltam önmagam.
- Most őszinte vagy, vagy megint Logi beszél belőled?
- Nem, ez most én vagyok. Szeretlek Szélvész és sosem hagynálak el!
- Akkor mondd el, hogy mi történt akkor. Kérlek. Nem mondom el senkinek – kérlel, aminek nem tudok ellenállni.
- Jó! A vizsga előtti este Logi kínzott és azt akarta, hogy engedjem ki, amit egyébként nem tettem volna meg, de ekkor jött az a francia lány, aki bezárt a kazánházba és felolvasta nekem a szavakat, amitől megint beindult a Hydra program és parancsra engedtem ki Logi-t. Nem én akartam.
- Meghalt miattad Magni és Noah is! A Bosszúállók keresnek téged az egész világon és most Wanda is bajban van! Nekem ez túl sok – kezd el ő is könnyezni.
- Kicsim, figyelj a hangom és csináld, amit mondok – mondom olyan hangon, mintha egy gyereket kellene nyugtatnom – Hunyd le a szemed, csukd be a szád és szívd be a levegőt az orrodon! – utasítom határozottan, miközben négyig számolok – Jó, most tartsd bent – számolok el hétig – És most fújd ki! – folytatom az elejétől kezdve nyolcig és ezt párszor megismételtetem vele – Remélem, így már jobb – mondom kedvesen.
- Sokkal jobb. Köszönöm!
- Nincs mit, de most mennem kell. Ne feledd, ne szólj senkinek arról, hogy mit mondtam. Szeretlek – teszem le gyorsan, hogy ne legyen ideje válaszolni és visszamegyek a panelházba.