I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

10. I'm an angry man

Yoongi is kapott egy szobát. Igazából fogalmunk sincs, hogy hogyan vélekedik a helyről, mert nagyon keveset beszél. Csak morog, de azt mindenre, akár egy medve. Reggel az volt az első dolgom, hogy kirugdossam őt az ágyból, de mikor benyitottam az ajtaján, ő már fel volt öltözve, és épp a fegyverét töltötte meg.

- Kopogni nem szokás?

- Amíg nem vagy lány, nem. - válaszoltam széles vigyorral az arcomon. Az ablakhoz léptem, hogy elhúzzam a függönyöket, ám mikor a mögöttem álló férfit egy kis napsugár érte, megint felmordult. Mi ő, vámpír? Amilyen sápadt a bőre, kitelik tőle.

- Gyere reggelizni. Mr. Jeon hamarosan akcióba lendül. - elvégre Jungkook elmondása szerint, tegnap megölték a most fent levő lányt, így ma fog egy új jönni a helyére.

- Az meg ki? És miről beszélsz?

- Mr. Jeon a főnököd apja, és ha életben akarsz maradni, akkor nem basztatod, sőt, még csak hozzá sem szólsz. Látni fogod, miért mondom neked ezeket. Ezért kell most sietnünk. - megragadtam a karját, és kirángattam a szobából. A konyhában Jin már megterített nekünk, ám mivel ő még nem találkozott az újonccal, így először be kellett mutatnom őket egymásnak. Nem valami társaságkedvelő, ez már most látszik.

Jungkook csendben olvasgatta a híreket, miközben úgy kortyolgatta a gőzölgő tejet, mintha kávé lenne. Bár messze voltunk, nagyon is jól hallottuk, mikor csattan az apja szobájának ajtaja fent. Mindenki összerezzent, csak Yoongi nem. Ő még nem tudja, mit fog látni.

Mint a katonák, sorakozva kiálltunk a fal mentén, és vártuk, hogy az öreg lemenjen a pincébe, és az embereivel felhozzon egy újabb lányt. Azonban most teljes mértékben a kutyáira bízta, míg ő megállt a fia előtt.

- Jöjjön, aminek jönnie kell. Azt ajánlom, essünk rajta minél előbb túl. - húzta ki magát. Jungkook nem értette, miről beszél, amíg meg nem hallotta a felhozott lány hangját. Szemei megteltek félelemmel, ahogy végigmérte a koszos ruhákba bújtatott nőt, és az apja felé fordult.

- Direkt csinálod, igaz?

- Csak a te érdekedben. A döntésem végleges. - intett az embereknek, akik elengedték a lányt, de egyenesen Jungkook elé dobták. Olyan gyönge volt, hogy alig bírta felnyomni magát.

- Jungkook..? Jungkook, mi ez az egész? Hol van Jimin? Miért hoztatok ide?

- JiNa.. - lehelte maga elé erőtlenül. Tudta, mit kéne tennie vele. Apja szigorú tekintete szinte magáért beszélve ordította le fiát, hogy miért nem pofozza már fel az előtte térdelő nőt. Jungkook keze azonban nem mozdult. Annyi év után se volt képes megtenni.

Mr. Jeon haragja nőttön-nőtt, míg végül utat engedett a felgyülemlett érzelmeknek, és akkora pofont kevert le hátulról a lánynak, amitől az elájult. Jungkookhoz lépett, de neki már az öklét mutatta be, mire a fiú a falnak csapódott, és lassan lecsúszott a földre.

- Ő az utolsó, Jungkook! Ha nem embereled meg magad, és nem leszel képes kezet emelni rá, esküszöm, örökös ide vagy oda, de az anyád mellé juttatlak! - kiabálta úgy, hogy szerintem még a fent dolgozó személyzet is ezt hallgatta, majd szokásához híven sietősen távozott. Meg sem lepődök. Valahogy mindig akkor lép le a birtokról, miután kiosztotta, vagy megverte a fiát.

- Jin.. Vidd őt le a pincébe. - fordultam az idősebb felé, miközben az ájult lányra pillantottam. Némán bólintott, majd óvatosan felkapta, és eltűntek a pokol folyosóján. - Jungkook, jól vagy? - karolok a földön ülő fiúba, hogy felsegíthessem.

- Igen. - fújtatta halkan. Kezét elvette az enyémből, majd a lépcsők felé indulva egyedül hagyott engem Yoongi-val. Ebben a családban mindenkinek védjegyévé vált a faképnél hagyás?