I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

28. I'm a drunk man

Patty feszengve ült mellettem, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Jungkookékhoz. Újabb három nap elteltével, végre lefixáltuk, hogy ma átmegyünk, de most úgy érzem, menten visszafordulok, ha csak Patty-ra nézek. Izgul, de nem értem, miért. Elmondtam neki mindent, hogy már nincs veszélyben, és most azért megyünk, hogy újra egyesítsük a családot. Nyálas szöveg, pláne a maffiában, de ilyen is kell. Még a legrendíthetetlenebb főnöknek is van gyenge pontja: a családja.

- Minden rendben lesz. - fogtam meg a kezét, mikor már a bevezető szakaszon mentünk. - Valószínűleg te úgyis elvonulsz Ryung-al, amíg mi elisszuk az agyunkat.

- Én nem tudok vezetni. - jelentette ki aggódó tekintettel.

- De én igen. Akár részegen is. És még egyszer se haltam bele. Na indulás. - csaptam rá combjára, és szálltam ki a kocsiból. Patty mellém szegődve megragadta a kezem, és még akkor sem akarta elengedni, mikor beértünk a házba.

Jin fogadott minket, nagy mosollyal az arcán, majd Jimin kószálódott ki a nappaliból, oldalán Jungkookkal. Ryung épp JiSoo-t etette, így mindkét keze foglalt volt, de ő is jött köszönteni minket. Éreztem Jungkook és Patty között a feszültséget, de ez hamar eltűnt, mikor mind átvonultunk a nappaliba.

- Hozok Soju-t. - jelentette ki Jin, mire Patty elfintorodott. Ryung amint leült, fel is állt, majd az üres cumisüveget meglengetve ellenőrizte, mennyit evett a lánya.

- Felmegyek lerakom aludni. - lépett Jungkook mellé, aki felsimított a hátán, és egy csókkal elköszönve elengedte a lányt. Patty-ra néztem, fejemmel pedig enyhén jeleztem neki, hogy ha akar, akkor vele mehet, mire a lány bólintott, és a másik után ment.

- Hoseok hamarosan itt lesz. Tartozol majd neki egy magyarázattal. - kezdte el a beszélgetést Jimin, gúnyos vigyorral az arcán. Azt hiszi, megfogott ezzel. Zöldfülű vagy még Park.

- Már tudja. - vontam vállat. Jungkook mocorogni kezdett, szigorú és kérdő tekintete pedig válaszért áhítozott. - Történt egy kis baleset Patty-val, amíg nem voltam vele, és meg kellett valakivel nézetnem.

- És nekem nem szólt? - háborodott fel a főnök, mire felvontam a szemöldököm.

- Miért szólt volna? Mondtam neki, hogy már tudod. Az egész sztorit elmeséltem. Felesleges lett volna a képedbe mondania, hogy már ő is be van avatva. - végiggondolva, amit mondtam pár másodperc hezitálás után bólintott, belátva az igazamat. Nagyot sóhajtva dőltem hátra azon a kényelmes kanapén, amit gyerekkorom óta nem tudtam megunni. Újra itt. És most már egyel többen vagyunk.

Patricya pov's

- Olyan aranyos, mikor ezt csinálja! - mondtam az előttem levő Ryung-nak. Ő nem láthatta, mert olyan pózban tartotta a lányát, hogy neki háttal legyen, de én láttam, amint megdörzsöli a szemét, majd kinyitja, és úgy tesz, mintha rám nézne, holott tudom, hogy még nem lát el idáig. Ráadásul még el is mosolyodott! Irtó cuki!

- Micsodát? - kérdezett vissza, bevárva engem, amíg mellé érek.

- Mosolyog. Nem sok babát láttam eddig mosolyogni. - beértünk a sötét szobába, ahol Jung már nagyban húzta a lóbőrt. Ryung nem foglalkozott az alvó kisfiúval, bátran rugdosta arrébb a földön heverő játékokat, hogy ne lépjen rá. A fiú pedig meg sem mozdulva aludt tovább.

- Mellette ágyút is lehetne döngetni. Csak pisztolyt ne halljon, mert arra egyből kipattan a szeme. Menjünk át az én szobámba. - javasolta. Nem volt kedvem becsiccsenteni a fiúkkal, ezért átmentünk az említett helyiségbe, majd míg Ryung az ágyán foglalt helyet, én lehuppantam vélhetőleg Jungkook forgószékébe. Gondolhattam volna, hogy az ő szobája a férje szobája is egyben. - Na, mesélj.