I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

14. I'm a deadly man

6 évvel később

- Nem hiszem, hogy haverkodnod kéne a zsarukkal. - huppant le mellém Yoongi, miközben én tövig benyomva a gázpedált, elindultam.

- Nézd, tudom, hogy én kértem a segítséged, de nem kell mindenbe beleszólnod. SonRi igazából a maffiának dolgozik, csak beépült a zsarukhoz, pontosan azért, hogy mások ,,segítségére" legyen.

- Értem, de miért kell parancs nélkül üzletelned? Nincs szükségünk erre a drog szállítmányra. - vágott vissza, és őszintén szólva tudtam, hogy igaza van. Mégis.. Muszáj volt. Az illegális dolgok legalább olyan jól estek a lelkemnek, mint az ölés, vagy a szex. Így éltem ki magam, így nyugtattam magam, és így szórakoztam.

- Kell egy kis extra kereset. Te pedig tudom, hogy hűséges vagy annyira hozzám, hogy ne szólj Jungkooknak.

- Amíg nem csinálsz ordináré nagy baromságot, ami a Bangtan kárára menne, addig oké. De csakis addig kussolok. - magyarázta. Sietnem kellett, hisz ilyenkor általában már Jung-al szoktam játszani. Nagyon jó kis kölyök, de nem vállalnám be hosszú távra. Nem is tudom.. Egy idő után idegesítenek, és nyűgként nézek rájuk. Bármelyik gyerekről is van szó. Ezért is vagyok bajba, ugyanis Minie hamarosan szül.

Megérkezve a helyszínre, kiléptem a kocsiból, majd végignéztem a megjelent embereken. Ők lesznek most a csapatom, azok, akikre támaszkodhatok. Igazából mind tökkelütött idiótának néznek ki, de egy ilyen könnyű akciót csak nem basznak el.

- Ugye nem felejtetted el mit kell tenned, ha beüt a szar?

- Persze, hogy nem. - válaszolta Yoongi, mielőtt elkezdhettem volna a mondókámat. Már egyszer tudatosítottam bennük, hogy mit fogunk csinálni, de most még egyszer el kellett mondanom, nehogy valaki elbasszon valamit. Figyelni kell minden apró részletre, mert a zsaruk itt köröznek a sikátor körül. Mondjuk ez érthető, kinek ne lenne gyanús egy sikátor, még ha több éve elhagyatottan áll is?

Mindenki szétszéledt, kivéve persze azok, akik bentre fognak majd jönni biztosítéknak. Nem voltunk sokan, de reméltem, hogy egy embert képesek lesznek leszedni, ha kell. Betoltam a nagy fém ajtót, ami csikorogva bár, de kitárult előttünk. Minden poros volt, a pókhálók olyan vastagnak tűntek, hogy kedvem lett volna a plafonra mászni, ha nem látnám a tulajdonosukat.

Minden elhagyatott tárgy le volt fedve egy bőr színű lepedővel. Senki sem volt olyan hülye, hogy hozzányúljon, bizonyítékot hagyva maga után, így csendben néztünk szét, megbizonyosodva afelől, hogy tényleg egyedül vagyunk.

Yoongi unottan rugdosta a kavicsokat, míg a többi ember a fegyvereiket ellenőrizte. Szerettem már volna, hogy vége legyen ennek az egésznek, de amíg át nem vettem a drogot, és ki nem fizettem, nem mehettem el innen. Az az idióta barom, aki árulja nincs tisztában a csempészet áru valódi értékével. Én kétszer annyiért fogom eladni, ha nem többért.

- ,,Főnök, egy fekete furgon közeledik" - a telefon most szóba se jöhetett. Visszamentünk a jól megszokott, de ugyanakkor eléggé régimódi adóvevőkhöz, amik most remekül helyt álltak.

- Ők lesznek azok. - jelentettem ki, hogy mindenki hallja, és felkészüljön. Nem ismertem őket, ezért is nem mertem csak Yoongi-t hozni. Különben kétszer lepacsiztam volna az illetővel, és már meg is lett volna oldva.

Amint az autó leparkolt, pár másodperc után kinyílt a hátsó ajtó, és három fekete ruhás férfi lépett be rajta, Man in Black stílusban lépkedve felénk. Az egyiknél egy nagyobb táska is volt, remélve, hogy a drogot tartalmazva.

- Elhoztátok a pénzt?

- És ti a drogot? - kérdeztem vissza. Ha ők így állnak hozzánk, akkor mi is hozzájuk. Itt nincs kedveskedés, vagy nyalizás. Láttam, hogy fegyverből náluk sincs hiány, így egy lopott pillantással Yoongi felé néztem, aki kezével szépen lassan a pisztolyára fogott.

A férfi kezébe vette a táskát, és kinyitotta, ezzel felfedve a zacskózott árut. Benyúltam a kabátzsebembe, és kivettem a két gurigát, ami a pénzt tartalmazta.

- Megszámoljátok? - kérdeztem egy ördögi mosollyal az arcomon, ám nagyon nem tetszett, hogy viszonozták.

- Inkább majd ti a sitten. Rendőrség, le vannak tartóztatva! - hirtelen mind a három fegyvert rántott, és felénk célozva ellehetetlenítették a helyzetünket. Felnéztem a tökkelütött bandára, de senkit se láttam. Mintha az egész épületben csak mi öten lettünk volna. - A haverjaitokat ne keressétek. Már rég a kocsiban ülnek a kollégáinkkal együtt.

- Yoongi. - suttogtam magam elé a férfinek, aki enyhén bólintott egyet. Felém fordult, és kihúzva fegyverét rám szegezte.

- Végre megkapod, amit megérdemelsz te rohadék. - mondta. Elfordultam a rendőrök felől, és bevettem a zsebemben tartott pirulát, aminek az anyaga rögtön szétolvadt a számban. Yoongi ekkor a mellkasomba eresztett két golyót, én pedig hagyva a sötétségnek, hogy magába szippantson, a földre kényszerültem. Elvesztettem a világgal alkotott képemet, és már csak abban tudtam bízni, hogy a tervem jól sül el.

---------------------

Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el azóta. Csak arra emlékszem, ami most történik. Egy meleg helyen, izzadva ébredezek, miközben úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. Hol vagyok, visszabújtam az anyámba, vagy mi?

Ekkor eszembe jutott, hogy ez volt a terv. Most jelenleg a koporsómban fekszem, arra várva, hogy eltemessenek. De ez mekkora poén már. Lehetsz bármilyen veszélyes bűnöző, gyilkos, vagy az esetemben hírhedt drogcsempész, az állam akkor is eltemet. A kedvesség mintapéldája az országunk.

Tudtam, hogy Yoongi a közelben van, ezért elkezdtem kopogni egy ismerős dallamot, talán a twinkle twinkle-t. Nem kellett sokat várnom arra, hogy meghalljam a kinti emberek nyöszörgő, majd puffanó hangját, ahogy az alacsony, de annál fürgébb férfi kiiktatja őket.

Felnyílt a koporsó ajtaja, engem pedig elvilágított a kintről beszivárgó erős fény, amit Yoongi nagy feje sem tudott eléggé tompítani.

- Oh, én angyalom, mondd, ez már a mennyek kapuja? - kérdeztem tőle, szemem elé húzva a kezem, hogy láthassa, mennyire zavar a kurva fény.

- Legközelebb kórust is hozzak a jelzésedhez főnök? Azt beszéltük, hogy kopogsz, nem azt, hogy dob koncertet adsz.

- Az ember már a saját temetésén se érezheti jól magát. - hajtottam fel. Felültem, és kihúztam a lábamat a másik oldal bezárt részéből, hogy ki tudjak mászni. - Meddig voltam kiütve?

- Amíg kiértek a mentősök, az orvos megvizsgált, kijelentették, hogy halott vagy, engem kihallgattak, megtárgyalták, hogy azonnal el kell földelni, nehogy a szellemed kísérte az ártatlanokat.. Úgy három és fél óráig. - válaszolta. Az a szer, amit még Hoseok adott, tényleg működik. Régebben láttam egy aranyos mesét, a Rómeó és Júlia feldolgozását, amiben fókák játszanak. A fehér, azaz Júlia ilyen szert vett be, és hitette el a népével, hogy meghalt. Miután elmeséltem Hoseoknak, napokig azon volt, hogy szerezzen nekem abból a szerből.

- Na, húzzunk haza, mielőtt Jungkook túlságosan aggódni kezdene. - megragadtam az egyik földön heverő embert, és beleraktam a síromba, ahol az előbb még én feküdtem. A késemmel két lyukat fúrtam a mellkasába, ahol elvileg meg lettem lőve, majd becsuktam a koporsó tetejét, és az ablakhoz léptem.

Nem voltunk magasan, ezért nyugodt szívvel ugrottam ki az alattam elterülő ágyásra. Yoongi követett, elvégre ő tudta csak, hol van az autó amivel idáig jött. Belegondolni is rossz, hogy az én drágámat más vezette.

- Ezek szerint, most sokkal óvatosabbnak kell majd lenned. Elvégre halott vagy. Ha ma eltemetnek, de holnap valaki meglát, abból hatalmas botrány lesz.

- Ne aggódj. Mostantól te fogod rendezni a dolgaimat. - még ki se mondtam, már elnevettem magam, ellenben vele, aki inkább mérgesen felmordult.

- Meg a lófaszt. Majd te megoldod. - tudtam, hogy ezt fogja mondani. De olyan vicces látvány, ahogy pufog. Idősebb nálam, mégis néha úgy viselkedik, mintha három évvel fiatalabb lenne. És ez szórakoztat.