I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

2. I'm an initiate man

Taehyung pov's

Miután kiszálltam a vízből, Jin visszatért, és odaadta a ruhákat, amiben aludhatok. Bevallom, jól esett végre egy forró fürdő, még akkor is, ha nem tartott sokáig. Amit az előbb láttam... eléggé kiakasztott. Azt az embert az apjának hívta, mégis megverte. Miért tenne ilyet egy szülő? Bár, én ezt nem érthetem..

Kaptam egy szobát, és végre egymagányomban lehettem ezzel az idegen hellyel. Vajon mi történt? Megint bekattantam, arra emlékszem. Az a nő nagyon felidegesített, mikor meghallottam, hogyan beszél a férjével. Én a kutyámmal nem engednék meg ilyen hangnemet, ő meg csak oltogatta szerencsétlent.

Mivel nálam volt a késem, nem kellett mást tennem, mint előkapni, és átengedni magam a fejemben honoló sötét gondolatoknak. Nem volt nehéz. Három napja nem aludtam, és már az éhezés határát súroltam, ám az, hogy megmárthattam benne a késem, igazi felüdülés volt. Csakis akkor tértem magamhoz, mikor megláttam azt a barna hajú kölyköt. Még a fogai sem rendeződtek vissza rendesen, mégsem tántorodott el. És elhozott ide. Azt hiszem, ezek után lesz mit kérdeznem tőle.

Reggel arra keltem, hogy az a tegnapi férfi megint ordibál. De most nem Jungkookkal. Kimentem a folyosóra, és emlékezetből visszamentem a lépcsőig. Nem mertem felfedni magam, így csak lenéztem, hogy lássam, mi történik.

Jungkook az apja mellett volt, aki úgy szorította szerencsétlen kölyök kezét, hogy az már vörösödni kezdett. Egy nő állt előttük, eltakarva egy másikat, aki inkább egy kamasz lány volt, rettentő ijedt testtartással, és vérző lábakkal.

- Seo Yoon! Takarodj előle!

- Ne öld meg! Nem tett semmi rosszat. - kérte a nő, a férfivel ellentétben lágyabb hangon. Bizakodva nézett rá, miközben Jungkook végig szabadulni akart, de nem engedte.

- Nem fogom minden alkalommal eljátszani ezt veled! Ha nem lépsz el onnan, akkor halj meg vele! - ekkor felemelte a kezében tartott fegyvert, és fel is húzta, jelezve, hogy a szándékai komolyak. A nő azonban nem tágított. Jungkook volt az, aki kirántotta kezét a férfi karmai közül, és a Seo Yoon elé lépett. Talán az anyja lenne? Nagyon hasonlítanak egymásra, főleg az orruk.

- Látod? Ez miattad van! Ha te itt vagy, sosem lesz olyan kemény, mint amilyennek egy főnöknek lennie kell! - kiáltott fel.

Nem bírtam tétlenül nézni. Nem ismertem őket, és nem tudtam, hogy képes lenne-e lelőni mind a három embert. Felfedve magam lefutottam, egyenesen a ,,tömegbe" mire Jungkook szeme tágra nyílt, és megtelt félelemmel. Tartanom kellene ettől az embertől?

- Ez meg ki?! - mutatott rám.

- A barátom.

- Ne hazudj, még sosem láttam! - felém tartotta fegyverét, azonban arra nem számított, hogy elveszem tőle. Könnyű volt, mert nem tartotta olyan szorosan, hogy rángatnom kelljen. Fogalmam sem volt, mit csinálok, vagy, hogy mi folyik itt. Csak azt tudtam, hogy ez a férfi meg akarja ölni a már Seo Yoon mellett álló lányt, én pedig... Megtettem helyette.

Egy golyó a fejébe. A pisztoly csattanásának hangja. Egy nő vérfagyasztó sikolya. Én pedig egy pillanatra elmosolyodtam, és Seo Yoon felé tartottam a megtöltött fegyvert. De ezt már Jungkook nem hagyta. Mérges tekintettel az anyja elé állt, és kinyújtotta a kezét, némán kérve a fegyvert. A testem nem akart neki engedelmeskedni, ezért rászorítottam a pisztolyra, ennek ellenére mégis odaléptem hozzá, hogy átadhassam.

- Látod Jungkook. Már tökösebb, mint te! - nevetett fel az apja. Mellém érve megveregette a vállamat, és tovább állt. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy mit is tettem. Megint megöltem egy ártatlan embert, ráadásul egy nőt. És a legnagyobb gond, hogy élveztem. Piszkosul élveztem.

- Anya.. Menj kérlek a szobádba, ezt majd én elintézem. - nézett a nőre, aki bólintott egyet, magához ölelte a fiát, és felment az emeletre. Nem nézett rám. Nem szólt hozzám. Mintha neki nem lenne semmi köze, vagy beleszólása a dolgokba.

- Sajnálom. - hajtottam fejet a fiatalabb előtt, aki csak könnyelműen intett egyet.

- Talán ez kellett ahhoz, hogy apám befogadjon. Gyere. Van pár dolog, amit meg akarok veled beszélni. - utána fordultam, de az ismerős járás miatt a szobám felé már inkább mellette sétáltam.

Azt hittem, hogy ott akarja leszedni a fejem, amiért ilyen meggondolatlan és brutális dolgot tettem, de ahogy beértünk nem mondott semmit. Csak bezárta az ajtót, és hajtott egyet.

- Amit láttál, az itt szinte mindennapos. - kezdett bele. - A pince tele van elrabolt lányokkal, akik közül minden hónapban akár többen is feljönnek.

- Azért, hogy az apád megölhesse őket? - kérdeztem vissza. Valahogy vonzz ez az egész. Elrabolni valakit.. Olyan precízen tervezném meg az egészet, hogy a zsaruk még csak a nyomomat se találnák meg.

- Azért, hogy kiképezzen. - értetlenül felvontam a szemöldököm, de nem kellett sokat várnom a válaszra. - Apám szerint, egy rendíthetetlen maffia vezérnek szüksége van olyan higgadtságra, és könyörtelenségre, hogy még egy nőt is meg tudjon ölni. Azzal, hogy felhozza őket, és minden nap kínozza a szemem láttára, amíg meg nem öli.. Csak azt akarja, hogy erősödjek. És egy nap, én csináljam velük azokat a borzalmakat, amiket most ő. Így büszke lehetne rám, és nyugodt szívvel adná át a maffiaszervezetet.

- Miért mondod ezt el nekem?

- Mert ha már láttad, gondoltam megérdemelsz egy magyarázatot. - vont vállat, majd határozott tekintettel rám nézett. - Taehyung, ha szeretnél, elmehetsz. De ha esetleg nincs hová, akkor itt is maradhatsz. Mikor húsz leszek, apám át fogja adni a szervezetét. Minden ember, részvény, hírnév, és múlt az enyém lesz. De nekem nem kellenek az ő emberei. Olyanokat akarok magam mellé, akikben megbízhatok, és akik kitartanak mellettem.

- Jungkook, az előbb lőttem le egy nőt. Te egy ilyet akarsz magadnak, mint társ? - kérdeztem vissza enyhe gúnnyal a hangomban, miközben egy apró mosoly kúszott fel az arcomra.

- Nem szeretem a borító alapján megítélni a könyvet. Láttam, hogy elszánt vagy, és nem riadsz vissza a pisztolytól. Ez nekem kezdetnek elég.

- Ha jól értelmezem, még csak hárman vagyunk. - utaltam Jinre.

- Igazból négyen. Van egy barátom, akivel már rég óta ismerjük egymást. Jiminnek hívják. Találkozni fogsz vele, mivel elég sokat jön át, de ő otthon alszik, nem úgy, mint Jin.

- Értem. Nos, főnök. Állok rendelkezésedre. - tártam szét a kezem, és mosolyodtam el, ahogy ő is.

- Üdv a Bangtan-ben, Taehyung.