I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

19. I'm a terrible man

Patricya pov's

(+16)

Miután nem engedett az akaratomnak, és bevitt a szobába, viszonylag gyorsan elrendeződött, hogy ki melyik oldalon alszik. Tae még elment zuhanyozni, addig én kerestem valami nézhetőt a tévében, majd én is elmentem, szerencsémre egyedül. Meg sem lepődtem, mikor kiléptem a fürdőből, és megláttam, hogy ott áll az ajtó mellett. Pedig már nem is fáj a lábam.

Bebújtunk az ágyba, a szokásos módon. Ő a jobb oldalon, én pedig a fal mentén, a balon. Kicsit féltem, mikor először aludtunk együtt. Ryan szerint kiskoromban azért kellett mindig rács az ágyam szélére, mert annyira rugdosódtam, hogy leestem róla. Ezt mai napig nem nőttem ki, ezért féltem Taehyungot is, nehogy a végén egy balos után lerepüljön a földre.

Miután elaludt, csakis akkor voltam hajlandó rendesen álomba merülni. Értékelem, hogy nem akarja magát rögtön rám vetni, és még ha egy ágyban is alszunk, nem nyúl hozzám az akaratom ellenére, de észrevettem, hogy ő jobban alszik, ha ölelhet valamit. Jó lenne, ha egy nap az a valami én lehetnék.

Fogalmam sem volt, mennyi lehetett az idő. Félálomban csupán annyit éreztem a kinti világból, hogy a hálóingem lassan felhúzódik, és a felszegett kezeimnél áll meg, mint valami nehezék. Az ágy besüppedt mellettem, mindkét oldalon, ezért minden erőmmel azon voltam, hogy felébredjek.

Szemeim rögtön kiszúrták a felettem levő férfit, ugyanis az ágy mellett levő polcon fel volt kapcsolva a só lámpa, ami gyér sárgás fényével betöltötte a szoba ezen részét. Fedetlen mellkasomról az arcomra pillantott, így észrevette, hogy szólni szeretnék. Mutatóujját a számra tette, ujjbegyét végighúzta alsó párnámon, majd a hasamra simított.

Nem mertem szólni. Nem csak azért, mert az előbb némán erre kért, hanem azért is, mert ez a férfi nem Taehyung volt. Nem volt magánál, amit a tekintetéből lehetett látni. Szeme sötét volt, mintha kivetült volna a gondolataiban forgó tiltott vágya. Eddig csak kisgyermekes csillogást láttam a tekintetében. Most viszont egy felnőtt férfit, sötét köddel a fejében.

Lassan végighúzta kezét minden egyes hegemen. Mikor még kislány voltam, verekedni se tudtam, ezért a kiképzés alatt rengeteg maradandó sebet szereztem. Ő pedig mintha csak tetszene neki, simogatta őket.

Bal mellem alá simított, és ott megállva ismét a szemembe nézett. Éreztem, hogy dobog a szívem, és minden bizonnyal ő is ezt élvezte a tenyere alatt. Egyre szaporább volt, mivel a gondolataim nem hagytak nyugodni. Mi fog történni, mit fog csinálni?

Feljebb csúszott, két mellem között elhúzva tenyerét, majd a nyakamhoz emelte hideg ujjait. Torkom vonalát cirógatta, amitől a fejem akaratlanul is hátra bicsaklott, így több teret adva neki. Nem volt durva, mégis zihálva vettem a levegőt. Lassan megfogta a nyakamat, de olyan óvatossággal, amit inkább simogatásnak lehetne hívni. Mégse esett jól. Féltem, mert nem tudtam, mitől vált ilyenné.

Tenyere lejjebb csúszott a kulcscsontomhoz, onnan pedig egyenesen a mellemre, amire rögtön rámarkolt. Ajkamba haraptam, hogy elcsitítsam a feltörni készülődött sikolyom, és helyette megemeltem a mellkasom. Kezem még mindig a fejem fölött volt, nem mertem még csak megmozdítani se. Védtelen voltam.

Tae lemászott rólam, majd térdem alá fogva terpeszbe vágta a lábam, és ott foglalt helyet, sarkaira ülve. Szemei, ha lehet még sötétebbé váltak, ahogy végignézett kiszolgáltatott testemen. Ujjaival ismét a mellem felé közelített, ám most csak a mellbimbómat csípte össze velük. Lehunytam a szemem, hogy ne lássam azt az arcát, amitől nem tudtam, hogy féljek tőle, vagy se.

A szorító érzés egy pillanat alatt foszlott szerte, és helyette számhoz emelte ismét a kezét. Mutató ujját bedugta ajkaim közé, ezzel kényszerítve, hogy kinyissam, majd két ujját benyomva simogatni kezdte a nyelvemet.

Könnyeimnek nem tudtam parancsolni, ahogy a hangomnak se, amit eddig el akartam csitítani. Halkan felzokogtam, de amint felszabadult a szám, igyekeztem magamba fojtani a többi nyögésnek hangzó foszlányokat.

Tae félrehúzta a bugyimat, nedves ujjait pedig várakozás nélkül nyomta fel belém.

Reflexből húztam le annyira a kezem, hogy bele tudjak harapni. Képtelen voltam bármire is gondolni. Ha szólok neki, hogy hagyja abba, felébred, vagy még jobban elmerül a sötétségben? Fáj, amit csinál, és azt szeretném, hogy hagyja abba, de nem merek szólni neki. Ezért inkább vérem ízével a számban igyekeztem csendben végigvárni, mit akar velem.

Ujjait felváltva járatta bennem, hol csak egyiket bedugva, hol mind a kettőt, ameddig csak tudta. Az idő múlásával sem lett jobb, a félelem teljesen elvette az élvezet érzését. Már ha most lett volna olyanom.

Hirtelen kihúzta ujjait, majd fölém magasodva fejét a nyakamhoz hajtotta, testével pedig rám nehezedett. Légzése egyenletessé vált, szemei csukva voltak, és nem válaszolt a hívásomra. Elaludt.

Mocorogni kezdtem, amitől ő sóhajtozni, ezért inkább csak magam mellé engedtem elzsibbadt kezeimet, és megpróbáltam így elaludni. Egyáltalán nem volt nehéz a férfi, nem azzal volt a baj. Inkább azzal, hogy itt vagyok alatta meztelenül, és reggel ki tudja, hogyan fog felébredni.

Egész este nem aludtam. Hol Tae fejét cirógattam, hol megpróbáltam kimászni alóla, sikertelenül. A hajnal fénye alig szűrődött be az ablak függönyén, mikor először feltolta magát. Lehunytam a szemem, és azt tettettem, hogy alszok. Éreztem, hogy végignéz rajtam, majd megfogva a takarót rám teríti, és kimegy.

Nem, ezt nem hagyhatom annyiban! - gondoltam magamban. Meg kell kérdeznem, mi volt ez az egész. Mert igenis féltem! Megijesztett!

Felvettem a ruhámat, és lementem a férfihez. Ahhoz képest, hogy azt mondta, ma aludhatunk, már hajnalban felkelt. De csak inni jött le.

- Taehyung. - szólítottam meg, mire összerezzent, és hátra nézett.

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. - mosolyodott el. Pár korty víz után felém indult, én azonban mellkasom elé húztam a kezem, és kikerültem őt. Ami láthatóan nem tetszett neki, és nem is értette, miért viselkedek így.

- Most kérem a választ.

- Mire?

- Arra, hogy mi ez az egész. Mi bajod volt tegnap? Ha nem alszol be, akkor meg is dugsz? Nem mondtál semmit, és nem úgy viselkedtél, mint aki magánál van.

- Micsoda? - lépett felém még egyet, immáron teljesen komoly tekintettel. Mit csináltam tegnap? Bántottalak?

- Nem. De az nem lényeg. Csak mondd el. - mert szinte biztos vagyok abban, hogy ennek ami történt köze van ahhoz a gyógyszerhez, amit emlegetett. - Tae, nem tudtam, mi bajod van. Hogy segítsek, mi történik, mit fogsz csinálni. Nem ismerlek még eléggé ahhoz, hogy tudjam, ez nálad normális-e.

- Normális? - mosolyodott el gúnyosan. - Patty, az én életemben semmi sem normális. - elfordult, aztán gondolva egyet mégis visszanézett rám, mint aki teljesen tanácstalan. - Ezt akartam elkerülni..

- De mondd el, mit?

- Ami tegnap történt! Legyen az bármi. - kiáltott rám, bizonytalanul. Ezek szerint nem emlékszik rá. - Sajnálom. - szegte le a fejét, mire sóhajtottam egyet. Nem, nem hagyom neki, hogy elmeneküljön. Tudni akarom, akármilyen nehéz. - Ez a dolog.. Nem valami olyasmi, amit meg tudok magyarázni. Még Hoseok se.

- Beteg vagy?

- Olyasmi. Néha teljesen bekattanok, és olyankor csak az segít ha.. - hangja elcsuklott, alsó ajkát beharapta, ujjaival pedig a tenyerébe mart.

- Ha?

- Ha megkínzok valakit. Vagy lefekszem egy nővel. Vagy egyszerre mind a kettő. - nagyot nyeltem a válasz hallatán. A szívem nem tudta eldönteni, hogy gyorsan, vagy inkább lassan verjen. Féljek tőle? Eddig egyszer sem emelt rám kezet, és nem is csinált úgy, mint aki bántani akar. Kivéve tegnap, mikor a torkomhoz rakta a kezét. Meg akart ölni? - Kérlek, ülj le. Szeretnék elmesélni valamit.