I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

34. I'm a calm man

Patricya pov's

Rosszul éreztem magam. Tae itt aludt mellettem, miközben a kezemet fogta, de én szüntelenül a hasamat simogattam, mintha lenne még ott valaki. Két hónapig csak találgattam, hogy ő is velem van, most meg egy gyilkos lettem azzal, hogy megöltem őt. Vajon milyen lett volna? Kedves, vagy olyan bolondos természet, mint az apja? Elvégre Tae, ha nem is sokáig, de apa volt. Ahogy én anya. Nem számít, hogy nem született meg. Az érzés bennem van, és lesz is. Mindig emlékezni fogok erre a tettemre.

Az viszont meglepett, hogy Taehyung végső elkeseredettségében elárulta nekem a múltját. Az anyja.. Hogy tehetett ilyet? Nem is lehetne anyának nevezni. Ahogy engem se..

Nem foglalkozni azzal a gyerekkel, akit megszült. Ráadásul volt egy nővére! Ezt se tudtam róla. Vajon neki milyen élete volt egy ilyen szülő mellett? Az én gyerekkoromat jórészt Ryan töltötte ki, mert a szüleinknek sok volt a dolga. Lyam, és Adam.. Ők voltak a játszótársaim. Velük edzettem, velük mentünk mindenhova. Bár Adam nem volt valami beszédes. Mintha ott se lett volna. Kicsit Yoongi-ra emlékeztet.

A szobába Hoseok nyitott be. Tae reggel kinyitotta az ajtót, hogy gondtalanul be tudjon jönni, így most a férfi nem ébredt fel a doktorra. Széles mosollyal az arcán biccentett egyet köszönés gyanánt, ahogy én is, majd megállt az ágy másik végében.

- Hogy vagy?

- Szarul. Legszívesebben megveretném magam.

- Arra nem lesz szükség. Lesz így is épp elég bajod.

- Hogy érted? - kérdeztem. Egyszerre féltem, és vártam, hogy mi fog történni. Nem vagyok mazoista, de most tényleg istenesen bevernék magamnak.

- Az abortusz nem csak azzal jár, hogy beveszed azt a tablettát. Fel kell helyeznem egy másikat, ami majd megnyitja a méhszájadat, és így a méhtartalom távozni fog. Olyan lesz, mintha menstruálnál, nagyon erős vérzéssel. És.. - nyelt egy nagyot, majd megszorította az ágy rácsát. - Erős görcseid lesznek, amire majd hozok fájdalom csillapítót.

- Nem kell. - vágtam rá, de ő megrázta a fejét.

- Ez nem felajánlás volt. Nem fogom végignézni, ahogy szenvedsz. Ha kell, vénásan adom be. - sóhajtottam egyet, és belepasszírozódtam az ágyba. Gondolhattam volna, hogy ez lesz, hisz Hoseok fogja csinálni. - Ha minden jól megy, holnap hazamehetsz. - váltott más hangnembe, hogy közölje a jó hírt. - Jungkookék is úton vannak ide, úgyhogy-

- Mi? - szakítottam félbe. - Miért jönnek ide?

- Mert kórházba kerültél, és Ryung betegre aggódja magát? - Ryung le fog szidni, amiért ilyen hülye voltam. Nem akarok vele most beszélni.. Senkivel se akarok.

- Patty.. - nyögött fel Taehyung. Nehézkesen húzta ki magát, és nyújtózkodott egyet, majd észrevette Hoseok-ot. - Hát te mikor jöttél be?

- Valójában egész éjszaka itt voltam. És alkoholos filccel rajzoltam az arcodra. - közölte vele teljes komolysággal.

- Komolyan?! Legalább valami menő bajszot? - kapott az arcához, hátha ki tudja tapogatni. Hoseok megrázta a fejét, és felém nézve egy könnyed mosolyt engedett arcára.

- Azt hiszem, most megyek. - mondta, majd elhagyta a szobát. Tae kinyitotta az ablakot, de nem jött el onnan, hanem elkezdett integetni kifelé.

- Ott vannak a főnökék. Nem is tudtam, hogy jönni fognak! - fordult felém csillogó szemekkel. Legalább ő jól érzi magát. Vagy csak megjátssza, hogy feledtesse velem a bánatomat.

- Éhes vagy? Hozzak neked valamit? - ült le mellém, és faggatott kíváncsian.

- Nem. Jól vagyok, köszönöm. - érintettem meg arcát, és kezdtem el simogatni, mire ő, mintha egy macska lenne, belebújt a tenyerembe.

- Minden rendben lesz, Patty. Itt vagyok neked, és ígérem, mostantól sokkal jobban fogok figyelni rád. Hogy te mire vágysz, mit szeretnél. Több ilyet nem engedek megtörténni. - hirtelen váltott gyerekesből komollyá, meglepődtem rajta. A csend, ami este is a társaságom volt, ismét beállt közöttünk, de nem sokáig. Ryung két perc múlva betört az ajtón, Jungkook kíséretében. A lány rögtön mellém borult, és magához ölelt, míg Jungkook csak egy halvány mosollyal köszöntött az ajtóból.

- Miért csinálsz ilyeneket? Tudod, hogy aggódtam, mikor meghallottam, hogy kórházban vagy?!

- Sajnálom. Felelőtlenül döntöttem.

- Tartozol egy magyarázattal. - nézett rám szigorúan. Felnéztem Kook-ra, aki értve a célzást intett, és kiment a szobából, Taehyung-al együtt. Remélem nem fogják észrevenni, vagy felismerni. Nem kéne most, hogy börtönbe menjen.

Miközben elmeséltem mindent Ryung-nak, újra átéltem az összes eddigi érzelmeket. Ő nem érthette, miről beszéltek, hisz neki mindkét gyermeke egészséges, és él. Mégsem mondott semmit. Nem mondta, mekkora idióta vagyok, mennyire mérges rám, vagy milyen rémes, amit tettem. Csak itt volt velem, és végighallgatott.

- Megértelek. Nem tudom, én a te helyedben, mit tettem volna. - bökte ki a végén. - Taehyungért tetted, de most sajnálod azt, akit elvesztettél... Ha velem történt volna ilyen, szerintem én is hasonlóképp cselekedtem volna. Jungkook nekem mindennél többet jelent, és érte bármire képes vagyok. De most, hogy ott van nekem Jung és JiSoo is.. Egyszerre öröm és merő félelem minden egyes napom.

- Miért? - kérdeztem vissza.

- Mert így már több ember van, akit szeretek. Ha bármi történne velük.. Mit tennék? Nem tudnék választani Jungkook vagy a gyerekeim között. Inkább meghalok én, csak ők éljenek. Ezért áldás és átok is egyszerre a család. Legalábbis a maffiában.

- Azt hiszem, ezt sosem fogom átérezni. Nekem nem lesz gyerekem.

- Azért ebben ne legyél olyan biztos. Ez most Taehyung-nak is nagy trauma volt. Talán pár hét, vagy hónap múlva átgondolja a dolgokat.

- De nem fogom engedni. Ryung, eddig egyenesen ellene ment a gyerek témának. Ha most azt mondaná, hogy szeretne egyet, az csak kényszer lenne. Azért érezné azt, mert ez történt velem, és nekem akar jót. - hisz ő mondta, hogy jobban figyelni fog rám. Elég lesz neki tőlem egy vágyódó tekintet Jung felé, máris felajánlaná. Én pedig nem szeretném, hogy boldogtalan legyen.

- Hölgyek, még mindig nem jöhetünk be, vagy kibeszéltetek már minket? - dugta be fejét az ajtón Kook, mire Ryung bólintott egyet, és kitárta felé a kezeit. Jungkook azonnal odament a lányhoz, hogy magához ölelje, Taehyung pedig mellém huppanva ugyan így tett. Idő közben befutott Hoseok is, aki tájékoztatott, hogy hamarosan meg kéne vizsgálnia, és el kell végeznie a szükséges lépéseket. Ryungéknak ez amolyan végszó volt, így mind a ketten felálltak, és az induláshoz készülődtek, mikor valaki kopogott az ajtón.

Jungkook és Taehyung rögtön fegyvert ragadtak, és arra céloztak, míg Ryung leintette őket, és lassan odasétált.

- Ki az?

- Csomagot hoztam. Azt mondták, nem jöhetek be, mert egy anyuka van a szobában. - hallottunk meg egy férfi hangot. Jungkook és Tae nagyot sóhajtva tették el a pisztolyt, míg Ryung kinyitotta az ajtót, azonban nem volt ott senki. Csupán egy nagy doboz, a földön. A lány lehajolt, de mielőtt hozzáérhetett volna felpattant, és ellépett tőle.

- Fedezékbe! - kiáltotta vérfagyasztó sikollyal, majd csak azt vettem észre, hogy becsapja az ajtót, nekem pedig a hangos robbanás miatt élesen besípol a fülem.