I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

24. I'm a puzzled man

- Jungkook! - kiáltottam utána. Mire kiértem, ő már a kocsiban volt. Azonnal a gázra lépett, hogy el tudjon menni innen, én azonban tudtam, hogy hova akar menni, ezért visszafordultam Patty-hoz, aki az ajtóban, megrekedve figyelt. - Mindjárt jövök! - beültem én is a kocsimba, és egy másik úton követtem Jungkookot.

Elég gyorsan mehetett, mert tudtommal amin én mentem az egy rövidebb szakasz volt, mégis ő ért előbb oda. Idegesen kiszállt, becsapta az ajtót, és elindult a ház felé, én viszont utána kiáltottam.

- Állj már meg a picsába is!

- Ha be mer jönni, nyugodt szívvel lőjétek agyon! - fordult az egyik biztonsági embere felé, aki biccentett egyet, és felfegyverkezve felém fordult, azt lesve, vajon mikor lépem át a birtok határát.

- Gyerekesen viselkedsz!

- Egy dolgot kértem csak tőled! Megszegted! Innentől kezdve nem ismerlek! - vágta vissza. Ennyi volt a beszélgetésünk. Eltűnt az ajtón belülre, én pedig ott maradtam a csicskásaival, akik a házát védik.

Erre nem számítottam. Jungkook soha a büdös életbe nem jött át hozzám, még csak meg sem fordult a fejében, most meg szinte berontott. Mintha tudta volna, hogy Patty ott lesz. De mégis honnan? Yoongi-ban bízok annyira, hogy ne rá gyanakodjak, de más nem lehetett.

Gyorsan el kellett felejtenem. Patty-nak szüksége volt rám, én meg otthagytam őt, mikor fegyvert szegeztek rá, és majdnem meghalt. Muszáj rendbe raknom a gondolataimat, és nem ártana a helyzettel is kezdeni valamit.

- Patty? - mondtam ki a lány nevét. Se a konyhában, se a nappaliban, de még a szobájában sem találtam, ami kezdett frusztrálni. De rögtön megnyugodtam, mikor lenyomtam a fürdő ajtajának kilincsét, de nem tudtam bemenni. - Itt vagy, ugye?

- Menj el. - tisztán hallottam, hogy sír. Nagyon megijedhetett. Kicsit emlékeztet Jungkookra ez a videlkedése. Ő is szeret elvonulni, ha nyomasztja valami ahelyett, hogy egyenesen elébe menne, vagy beszélne róla.

- Patty, ha nem engedsz be, akkor berúgom az ajtót. - kis hezitálás után hallottam mocorogni, és kattanni a zárat. Benyitottam, de a lányt nem láttam, egészen addig, amíg le nem néztem. Ott ült a mosdó alatti szekrény mellett, egészen a sarokba húzódva. Nem akartam erőszakos lenni, ezért elé ültem a falnak támaszkodva. - Sajnálom, ezt az egészet. Eszembe se jutott, hogy Jungkook átjön. Sose csinálta eddig.

- Ez azért van, mert itt maradtam. Elrontottam az életedet..

- Miről beszélsz? Hamar ki fogja heverni. - vágtam rá. Nem szeretném, hogy bűntudata legyen ez miatt, de azt hiszem, ezzel elkéstem.

Keresnem kellett valamit, amivel elvonhatom a figyelmét, de nem tudtam semmit kitalálni. Lenéztem a padlóra, és feltűnt, hogy látom a fekete kőbe vésett apró karcolásokat, amikkel díszítették.

- Te felmostál itt? - simítottam végig az alattam elterülő lapon.

- Nem tudok egész nap henyélni. Mikor dolgozol, általában főzök és takarítok. - válaszolta halkan.

- Gyere ide. - kértem lágyan, nehogy parancsnak vegye, és még jobban megijedjen. Fogalmam sincs, hogyan kell bánnia nőkkel, ha félnek. Eddig én hoztam ki belőlük a rettegést, de most nekem kellene megnyugtatnom.

Patty felsóhajtott, megtörölte a szemét, és átjött hozzám. Felhúztam a térdemet, és magamhoz vonva kereszteztem előtte, hogy ne tudjon elmenni, ha úgy tartja kedve.

- Ne foglalkozz ezzel. Jungkook meg fog nyugodni, Ryung-al elszórakoznak az este, és max két hét után kibékülünk.

- Taehyung, nagyon mérges lett rád.

- Én viszont nem foglak elengedni. Te is a családom része vagy, ahogy ők is. Ne aggódj ez miatt, majd én elintézem. Értve vagyok? - mosolyodtam el. Megsimogattam az arcát, szeme előtt lógó tincseit pedig a füle mögé tűrtem. - Tudod milyen boldog voltam, mikor megláttalak az ingemben? - öleltem ismét magamhoz. Államat a feje búbjára helyeztem, és beszippantottam az illatát.

- Melegem volt, és.. - elbizonytalanodva vett egy levegőt, majd úgy beszélt, mintha közben mosolyogna. - Tetszeni akartam neked.

- Mi ez a hülyeség? - nevettem fel. - Te mindig tetszel nekem.

----------------------

Ryung pov's

Épp JiSoo szobájából jöttem ki, becélozva a konyhát, mikor meghallottam, hogy lent valaki erősen becsapja az ajtót. A lépcsőn láttam csak meg, hogy Jungkook iszonyú haragos fejjel elhúz mellettem, és bezárja magára a szobaajtaját. Nem értettem semmit, ezért kinéztem az ajtón, de nem láttam semmit.

Jin is a fejét rázta, Jiminnel együtt, jelezve, hogy ők sem tudják. Így még érdekesebb volt az egész. Benéztem a lurkókhoz, hátha felébredtek a nagy csapkolódásra, de olyan csend volt a szobában, mintha nem is lennének bent.

- Jungkook? Engedj be! - szóltam rá erélyesen, mert biztos voltam benne, hogy ez egy kemény menet lesz. Nem szokott bezárkózni, csak ha iszonyú nagy baj van. Vagy épp kurvára ideges. - Jungkook! - csaptam az ajtóra. Miért kell a szobánknak a másodikon lennie? Most úgy bemásznék hozzá, és tarkón csapnám, ahogy van!- Jeon Jungkook, ha nem engedsz be három másodpercen belül, két hétre kiköltözök a kurva szobából!

- A kurva életbe Ryung! - ordított fel. Félő volt, hogy még a kicsik is felébrednek rá, de én nem tágítottam az ajtó mellől. Hangos léptekkel közeledett az ajtóhoz, majd egy pillanatra kinyitva berántott a szobába, és visszazárta kulcsra. - Te is tudod, mikor kell fenyegetőzni!

- Mi a baj? - kérdeztem meg immáron nyugodtan. Tudom, hogy ezzel csak még jobban felbaszom az agyát, de ha tudni akarok valamit, akkor azt most akarom tudni, és nem órák múlva, mikor már minden faszság az eszembe jutott.

- Taehyung. - jelentette ki a fejét rázva. - Hazudott mindvégig! Mióta elküldtem Patty-t, ott tanyázik nála! Megszegte a parancsomat.

- Mi? Patty itt maradt? - képedtem el. Egy részem örült neki, mert nagyon letörtnek tűntek, miután kiderült, hogy a lánynak el kell mennie. Másrészről viszont csalódtam Taehyung-ban, mert ha Jungkooknak nem is, nekem legalább elmondhatta volna. Elvégre nagyon megkedveltem Patty-t.

Így már értem a piszkálódásait, hogy mindig terelte ezt a témát, ha feljött, valamint a női illatot, amit minden egyes alkalomkor éreztem rajta.

- Mondok valamit, de ha megsértődsz, tökön rúglak. - szögeztem le. - Taehyung gyerekkori barátod. Te karoltad fel, talán te jelented neki magát az istent, amiért nem hagytad, hogy az utcán éljen. Nem gondolod, hogy ha ellenszegül a parancsodnak egy nő miatt, akkor az már komoly dolog?

- Mit akarsz ezzel mondani? - fordult felém, kíváncsi, de még mindig dühben forgó szemekkel.

- Hogy talán megtalálta az igazit. Aki mellett boldog lehet. Akit nem akar megkínozni. - forgattam meg szemeim,és mondtam egy erős példát, hátha így megérti, mit akarok mondani neki.

- Ez nem változtat a tényen, hogy elárult.

- Te fordított esetben nem tennéd ezt meg értem? - tettem fel a roppant csavaros kérdésemet, amitől rögtön elmosolyodott, majd egy bizonytalan sóhajjal elém lépve megölelt, és ringatni kezdett.

- Erre a kérdésre nincs jó válasz, jelen pillanatban.