I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

22. I'm a weird man

Nincs is jobb egy szürke hétköznapon arra kelni, hogy akit szeretsz épp végighúzza az oldaladon a térdét. Patty nagyot nyögve húzta össze magát magzat pózba, arcára kivetült egy fájdalmas grimasz, ami rögtön elűzte a fáradtságomat. Felültem, és végigsimítottam a karján, ezzel ellenőrizve, hogy ébren van-e.

- Mi a baj? - erőtlenül megrázta a fejét. - Patty! Megijesztesz!

- Ezen nem tudsz segíteni. - felelte, miközben felállt, és kifutott a mosdóba. Azt sem tudtam, hova kapjak hirtelen. Hallgatóztam, hogy ha baj van, be tudjak törni, de nem hallottam semmi arra okot adó hangot. Rosszul van? Beteg lett? Lehet sok volt a tegnapi fagyi..

Csak percek múlva lépett ki az ajtón. Tartása nem egyenes, inkább íves volt, mintha előre akarna görnyedni még járás közben is. Szemei karikásak, arca sápadt, tekintete üveges.

- Mi történt? - ahogy megfogtam a kezét, éreztem, mennyire meleg a teste. Rögtön a homlokához emeltem a tenyerem, ami szinte lángolt. - Te jó ég, lázas vagy!

- Nincs bajom! Ez nálam természetes!

- Mi? Az, hogy belázasodsz? - kérdeztem vissza kissé talán szigorúan, és hangosan.

- Igen. Megjött, Taehyung. Ilyenkor az első napon mindig felmegy a lázam. És úgy görcsölök, mintha ki akarna szakadni a méhem. - mondta, miközben a hasára fogott, fejét pedig a mellkasomnak nyomta. Nem akartam felemelni, nehogy még jobban fájjon neki, ezért visszakísértem a szobáig. Bebújt az ágyba, majd nyakig magára húzta a takarót.

- Hogy segítsek? Mit hozzak?

- Egy leves jól esne. Van itthon valami fájdalomcsillapítónk?

- Nincs. De elmegyek! Csinálom a levest! - hadartam, miközben elindultam kifelé. Egy erőlevest még én is elkészítek magamtól úgy, hogy abba más ne haljon bele. Igyekeztem gyorsan elkészülni, mivel még a dokihoz is el kell mennem. Kimertem egy nagyobb edénybe, majd tálcán bevittem neki, de mikor ránézett, nem igazán tudta behatárolni, hogy mi is van előtte.

- Ez mi?

- Erőleves. - kérdőn pislogott rám, amitől én teljesen letaglóztam. Te még nem ettél erőlevest?

- Nem is hallottam róla. - vont vállat.

- Mire megeszed, visszaérek, ígérem! - nem volt időm tétlenkedni. Beindítottam a motort, és beírtam a telefonomba az első olyan normális orvosi rendelőt, ahova olyan utak visznek, amin nincs mérés. Ha most elkapnának a kamerák, nagyon sokat kellene fizetnem. Ba meg magyarázkodnom.

-----------------

Halkan nyitottam be a szobába, hátha Patty elaludt. Akkor nem zavarnám fel, mert szemmel láthatóan este nem sokat pihent. Azonban ő az ágy közepén feküdve, felhúzott térdekkel a plafont bámulta. Mikor észrevett, elmosolyodott, majd a kezemben levő szatyorra pillantott.

- Hoztam neked vaspótlót, ha túl sokat véreznél. - kezdtem bele a mesélésbe, miközben egyesével kivettem a szatyorban levő dobozokat. - Az arcod színéről elnézve kelleni fog. - tettem hozzá. - A biztonság kedvéért betétet, gondolom nem bugyi méretre van tervezve. Bár szerintem a te esetedben azt is meg tudom tippelni. - néztem végig a takaróba bújtatott testén. - Meg hoztam izomlazítót, amitől elmúlik a görcsölésed.

- Várj. - ült fel, majd kivette a kezemből, és olvasni kezdte a hátulját. - Ezt mégis, hogy? Ilyet csak a nőgyógyász írhat fel.

- Igen. - vontam vállat. - Megfenyegettem az orvost, hogy adjon.

- Taehyung.. - homlokához emelte a kezét, miközben nagyot sóhajtott. - Nem elég, hogy majdnem leleplezted magad előtte, még ez is?

- Nyugi. - ültem le mellé, és öleltem magamhoz. Még mindig forró volt a teste. - Igazából csak lefizettem. Volt rajtam maszk, a nevemet meg nem kérdezte. Kizárt, hogy felismert volna. Most pedig vedd be ezeket. - engedtem el. Lenyúltam az ágy melletti palackhoz, és a kis asztalon levő pohárba öntöttem vizet neki.

- Köszönöm. - vette el a bogyót, és a poharat, majd a szemem láttára vette be. Legalább nem sunnyogja el.

- Rendelek pizzát. Szerintem jobban járunk azzal, minthogy én főzzek.

- Nem kell. Ha jobban leszek, összeütök valami vacsit.

- Nem! Te csak vérezz, és pihenj itt szépen csendben. A többit majd én megoldom. - fogtam a vállára, mikor még följebb akart ülni. Most amolyan félig fekvő pózban van. Elhúzta száját a kijelentésemre, de engedelmesen lecsúszott, és visszatakarózott. Elővettem a laptopomat, és újra leülve mellé felpakoltam kényelmesen a lábaimat. Van még egy kis dolgom, amit el kell intéznem, de nem akarom itt hagyni, ezért majd dolgozok mellette.

Nem kellett sok, hogy elaludjon. Közelebb húzódott hozzám, és egy kis ideig azt nézte, hogy mit is csinálok. Furcsa módon egyáltalán nem zavart. Nem féltem, hogy valami olyasmit lát meg, amit nem kellene, elvégre.. Mégis kinek mondaná el? A légynek sem akar ártani. Ráadásul szerintem a felét fel se fogta, hisz csak számokat láthatott a képernyőn.

Estefelé már sokkal jobban nézett ki. Féltem, hogy meg fog fordulni, és majd nap közben fog inkább aludni, míg este ébren van, ezért sokszor elgondolkodtam rajta, hogy felébresszem e, de nem volt szívem hozzá. Olyan békésen aludt.

Mikor letettem a laptopomat az asztalra, és visszafordultam hozzá, ő még álmában lerúgta magáról a takarót, és sóhajtott egyet. Arca színe visszatért, sokkal jobban nézett ki, és már nem a láz miatt volt meleg a teste, hanem azért, mert tényleg melege volt. Ezek szerint hatott a gyógyszer.

Patty teljesen lecsúszott a párnáról, ezáltal az egész teste egy síkba került. Pólója kissé nyúlt anyagú volt, ezért tökéletes rálátásom volt a nyakára. Láttam, mikor nyel, a vékony bőre alatti halványan látszódó ereket.. Szinte hívogatta az ujjaimat az a puhaság, ami szemmel látható volt.

Megérintettem. Mutató ujjamat lassan, és finoman odaérintettem a nyakához, majd végighúztam a torka vonalát. Igazam volt, bőre bársonyos tapintásától a hideg is kirázott. Többet akartam, de a kezem nem mozdult. Nem engedek a sötétségnek, ami most azt akarja, hogy erősen fogjak rá a lány nyakára. Nem engedhetek!

Hirtelen Patty szemei kinyíltak, és egyenesen rám néztek. Megijedtem attól, hogy meg fogom ijeszteni ezzel, ezért el akartam venni onnan, de ő két kézzel az enyémre fogott, és visszarakta tenyerem a nyakára. Az egész felületet befogta a kezem, éreztem, ahogy dobog a szíve. Nem félt. Lassú és ráérős volt minden egyes dobbanás.

- Sok mindent nem tudok, és nem értek. De ha ez téged megnyugtat. - végigsimított kezemen, hogy érzékeltesse, erre gondolt.

- Ezt nem kéne engedned. Azok után, amit tettem veled, nem félsz, hogy ott van a kezem?

- Nem. - vágta rá azonnal. Éreztem volna, ha hazudik. Majdnem minden embernek felmegy a pulzusa, még egy apró hazugságtól is, főleg, ha az illető akinek füllentett épp előtte van. Patty-nak viszont ugyan olyan egyenletes és lassú volt szívének minden dobbanása, mint eddig. Őszintén beszélt velem. - Nem fogsz bántani. Nem fogom hagyni, hogy bánts. Viszont segítek, ahol csak tudok. Ha ez lenyugtat, vagy jobban érzed magad tőle. - lehunyta szemét, majd sóhajtott egyet, és elmosolyodva nézett vissza rám. - Akkor érints csak meg bármikor.

Tehetetlenül megráztam a fejem, és elvéve onnan a kezem, lehajoltam hozzá. Csókomat azonnal viszonozta, ami feledtette velem az iméntieket. Még arra is képes lenne, hogy ezt elviselje? Tudom mennyire irritáló lehet, ha valaki a nyakadnál matat, pláne, ha szorongatja. Nekem csak ott volt a kezem, de ő nem mutatta a feszengése jelét. Ennyire jó színész lenne? Vagy tényleg ennyire igyekszik értem..