I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

25. I'm a kidnapping man

- Yoongi! Várj egy kicsit! - szóltam a sietősen távozó férfi felé. Mióta kiderült, hogy Patty itt van, Tae nem jött át, még csak meg sem próbálta, és a telefont se veszi fel. Mondjuk az nem meglepő, hisz hónaponta cseréli a számait. Viszont az is feltűnt, hogy Yoongi nincs már annyit velünk. Akárcsak Taehyung. - Te is tudod, igaz? Hogy Patty itt van.

Nem válaszolt. Miért is tette volna? Taehyung nyilván megkérte, hogy tartsa a száját, és mivel azóta nem beszéltek Jungkookkal, nem is tudhatja, hogy én már rájöttem a dologra.

- Válaszolhatsz, már tudom. Jungkook és Taehyung kicsit összevesztek ez miatt.

- Én csak vigyázok a csajra, mikor kimegy a házból. - vont vállat. Láttam az aggódást a szemeiben, így a vállára simítottam, és biztatóan felnéztem rá.

- Nem fogom elmondani Jungkooknak, hogy te is benne vagy. - köszönésképp bólintott egyet, ami már így is nagy szó volt felőle. Szóval ő is aggódott ez miatt, csak nem érdekelte annyira, hogy ne segítsen a legjobb barátjának, Taehyung-nak. - Kérhetek egy szívességet? Elvinnél hozzájuk?

- Mi? És mit mondasz a főnöknek?

- Nincs itthon. Tárgyalásra ment Jiminnel, estig nem is ér haza. Szeretnék velük találkozni. - tettem hozzá. Yoongi szemmel láthatóan mérlegelte a dolgokat magában, de végül megadta magát a rá nem ható kiskutya szemeimnek, amikkel már percek óta pislogok rá. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk Taehyungék felé. Yoongi nélkül esélyem se lett volna, mivel nem tudom, jelenleg hol lakik a férfi. Biztos voltam benne, hogy a lakásait is cserélgeti, mint ahogy a telefonszámait is.

Tíz perc se kellett, hogy odaérjünk. Nem volt se túl nagy, se túl kicsi a háza, ami már most otthonossá varázsolta. Gondolom, mekkora lehet belülről. Már megszoktam, hogy a kicsi házak általában sokkal nagyobbnak látszódnak, ha bemegy az ember.

- Te nem jössz?

- Nem. Nem ide indultam. Kivételesen. - forgatta meg szemeit. Becsuktam az ajtót, ő pedig rögtön elindult, egyedül hagyva engem. Bementem a kapun, és kopogni kezdtem az ajtón. Valamiért a csengőben nem bíztam. Ki tudja, lehet, ha megnyomom, felrobban az egész kóceráj. Taehyung nyitott ajtót, aminek valahol örültem. Ha Patty lett volna, nem tudom, mit csinálok. Valószínűleg lefagyok.

- Oh, Minie. Számítottam rád. - mondta kifejezéstelen arccal. Ehhez képest, mikor beléptem, ő pedig becsukta mögöttem az ajtót, elém állva magához ölelt, és megsimogatta a hátamat. - Rég láttalak.

- Csak három napja. - nevettem fel, és viszonoztam a gesztust.

- Tudom, hogy valószínűleg Patty-hoz jöttél, de várnod kell egy kicsit.

- Miért? Nincs itthon? - megrázta a fejét, és sóhajtva felbiccentett az emelet felé.

- Nincs magánál.

- Jesszus, mit csináltál vele? - képedtem el, miközben elindultunk. Igazából én léptem először a lépcső felé, mert látni akartam a lányt. Eszembe se jutott, hogy esetleg bántotta, csak épp.. Látnom kell. Taehyung-nál nem lehet tudni.

- Igazából semmit. Kloroformot nyomtam az arcába. - vont vállat. Kérdő pillantással, és jeges tekintettel néztem rá, további információt követelve.

Taehyung pov's

A munka attól még ment tovább, hogy Jungkook és én szakítottunk. Már két napja, hogy nem keresett, de nekem olyan, mintha egy hét telt volna el. Észre se vettem, mennyire kötődöm hozzájuk. Minie, Jung, Jin Jungkook.. Még az a szekálnivaló Jimin is hiányzott. A beszólásaival együtt.

Vettem csokit Patty-nak, hátha az most már tényleg jobbra tudja fordítani az eddig szar hangulatát. Alig beszél, alig eszik, és nem akarja mutatni, de látom rajta, hogy folyamatosan ezen rágja magát. Nem tudom elmondani neki, hogy hagyja abba, mert nem hallgat rám. Megígéri, felfogja, de képtelen rá. Éppen ezért teszek meg mindent, hogy megmutassam neki, én így is boldog vagyok, és ez csak átmeneti állapot.

- Patty! Nem találod ki, mit hoztam! - törtem be a saját lakásom ajtaján, és kiáltottam el magam. A ház csendje rögtön feltűnt, valamit az is, hogy a lány nem válaszol. - Sós karamellás csoki! Ilyet tutira nem ettél még! - mivel most hozzák forgalomba. Ám ez sem tudta lázba hozni. Felmentem a szobába, benéztem a fürdőbe, átrágtam az egész házat, Patty azonban sehol sem volt. Csak egy aprócska cetli az asztalon. Meg akart róla győződni, hogy nem veszem észre azonnal.

,,Taehyung! Élj boldogan. Tudom, hogy nehezedre fog esni, de kérlek, mondd meg Jungkooknak, hogy hazaküldtél, és könyörögd vissza magad hozzá. Mert ők a Te családod, nem én. Mellettem, ha ők nincsenek, nem vagy boldog. Én pedig nem bírom tovább nézni. Szeretlek"

A vészjósló levelet olvasván egy ördögi mosoly húzódott a számra. Kellett pár perc, hogy felfogjam a lány ostoba döntését.

- Ohh Patty, ha tudnád, ezért mit kapnál.. - nyaltam meg ajkaim. A sötétség kezdte átvenni felettem az irányítást, azonban ez most más volt. Vissza akartam hozni. A macska egér játék elindult, és én állok nyerésre. Mert a lánynak fogalma sincs, mi rejtőzik a medálja egyik ékkövében. Nem vagyok olyan hülye, hogy egyedül hagyjam. Yoongi sem tud mindig figyelni, így ha elmenne, vagy elrabolják, én ugyan úgy meg tudom találni, ahogy Minie-t is, a fülbevalója miatt.

Bemértem a telefonommal, hol is van a szökevényem, majd bepattanva a kocsiba, amiből az imént szálltam ki, elindultam a reptér felé. Közben megnéztem, mikor indulnak repülő járatok, hogy ha kell, közbeavatkozzak az egyik indulásába. Mit nekem egy hamis információcsere a légitársasággal, mikor már halott vagyok!

Azonban erre nem volt szükség. A gépe tíz perc múlva indul, én pedig már felfelé haladok a mozgólépcsőn. Nagyon sokan voltak, nekem azonban megvolt szemeim előtt, kit is kell keressek. Ismertem minden egyes ruhadarabját, de ha az nem is lenne meg, a hosszú fekete haját nem tudja elrejteni előlem.

Akkor pillantottam meg, mikor átvette az egyik szórólapot a recepción. Tekintete zavart volt, szemei vörösek. Gondolom sokat sírt. És ez tetszik. Most az egyszer, érezze magát szarul, amiért el akar hagyni! Azt hiszi, elengedem egy ilyen kis hülyeség miatt? Jungkook kapja be magát, és a parancsait is! Ha nekem fontos valaki, akkor őt magam mellett fogom tartani. Ő is ezt tenné, ha Ryung lenne ilyen helyzetben.

Szerencsémre, Patty oldalra vonult a középen tébláboló tömegből, így én is elindulhattam felé. Nagyban olvasgatta az előtte levő lapot, így nem vette észre, hogy közeledem. Amit én piszokmód élveztem.

- Azt mondtam, kedves Patricya, hogy néha a vicc kedvéért elszökhetnél tőlem, de azt nem, hogy el is engedlek. - húzódtam mellé, amitől akkorát ugrott, hogy egy pillanatra azt hittem, hátra esik az ablaknak. Sikítása a többiek moraja mellett elenyészett, senki se vette észre a rémületét. - Nem hagyom, hogy elhagyd az országot, vagy engem. - tettem hozzá a számomra fontosabb tényt, majd megragadtam a csuklóját, ugyanis a lány folyamatosan hátrált.

- Tae.. Eressz! - kérte bizonytalanul. - Hazamegyek, és neked ugyan olyan életed lesz, mint előttem.

- Nem vágyok arra a szarra. Meg fogjuk oldani, hogy ne kelljen ezt többet eljátszanunk, de ahhoz idő kell. Te pedig nem adsz a helyzetnek.

- Mert látom, milyen hatással van rád. - vágta rá azonnal, ellentmondást nem tűrő hangon. Sajnálom Patty. De sosem voltam egy szófogadó ember.

- Nem akartam ezt, de nem hagysz már választást. Sajnálom. - bocsátottam előre. Megfogtam a tarkóját, hogy ne tudjon elhúzódni, és az orra elé tettem a nedves kendőmet. Pár másodperc alatt elkábult, én pedig vállamra dobva az ájul lányt, a bőröndjével együtt elindultam észrevétlenül a vészkijárat felé.