I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

39. I'm a tortured man

Írói szemszög

Taehyung egész éjjel nem aludt. Csak hallgatta a fejében suttogó ember szavait, aki azt javasolja, menjen. Ne törődjön a lánnyal, csak meneküljön, mert az anyja olyanra készül, amit még ő sem tud elviselni. De Taehyung a szívére hallgatott. A szívre, aki csak egy nőért dobog. A szívre, ami fájdítja a lelkét, és az elméjét azzal, hogy magányosan dobog.

A fehér szoba csendjét sóhajok lepték el. A férfi minden egyes gondolata, induljon ki bárhonnan, a lányhoz jutott. Mintha ez lenne az átka. Vajon Patty gondol rá? Taehyungnak mindegy volt ez a tény, amíg a lány nem jön ide. Életében először, kételkedett a barátjában, Jungkook-ban, hogy innen ki tudná vinni őt úgy, hogy az ne járjon áldozatokkal. Féltette őket. Nem akarta, hogy egyikük is megsérüljön. Inkább szenved ő. De vajon képes lesz megbirkózni a halállal, ami majd három hónap után fog lesújtani rá?

Reggel a szoba ismét fénnyel telt meg. Taehyung a szemei elé húzta kezét, hogy ne lássa az élesen vakító fehér falakat. Az ágyon feküdt, felhúzott térdekkel. Másik keze a hasán pihent, így hallgatta a saját szívverését. Légzése egyenletes volt, mégis, belülről felemésztette a kíváncsiság, és a félelem. Mert tudta, hogy az anyja nem csak beszélgetni fog vele. És igaza is lett.

A reggelit tálcán hozták be neki, és amíg megette, addig nem csukták be az ajtót, hanem az asztalhoz bilincselték, egy hosszított lánccal, így keze tudott annyira mozogni. Az őr nem rá nézett, hanem a falra, de Taehyungot ez is roppant mód idegesítette. Ha már nem Patty van itt vele, akkor ne legyen senki más jelen, mikor eszik. De nem tehetett semmit.

Az őr kiment, és becsukta az ajtót, így a férfi ismét könnyedén vetődött el az ágyában, folytatva a semmit tevést. De ez csak pár percig mehetett így, amíg az itt dolgozó nővérek közül kettő be nem tolt a szobájába egy ágyat. Volt rajta valami, amit nem ismert meg, ezért felült.

- Gyerünk, Taehyung. Ne nehezítsd meg a dolgunkat. - mondta az egyik nagyobb méretű pasas. Taehyung-nak esélye se lett volna ellene, ezért szótlanul nyelt egyet, felállt, és odament eléjük. Kezét belebújtatták egy viszonylag kellemes anyagú, szűk felsőbe, amit utána a hátán rögzítettek, így a férfi karjai a teste mellett feszültek, mintha megölelné saját magát.

Amint elfeküdt az ágyon, leszíjazták a lábát, és még egyszer a keze vonalát is, hogy ne tudjon mozogni. Taehyung-nak fogalma sem volt, mi ez az egész, de nem sejtett jót. Az ismeretlen fájdalom rémisztette meg, amit az anyja fog okozni. A folyosón keresztül tolták át a beteg szobába, hogy mindenki jól láthassa őt. A kicsi helyiségben már ott várta az anyja, további három nővérrel, akik biztosítéknak voltak itt.

A nővérek nem láthatták a Taehyung anyjának arcán levő ördögi mosolyt. Csak arra tudott gondolni, mennyire fog a fia arca eltorzulni, ha megtapasztalja ezt a mértékű fájdalmat. Nagyon sok terve volt vele, és minden ki is akarta próbálni vele, apránként. Úgy, hogy senki se jöjjön rá a csalásra.

- Először csak hétszáz milliamperral kezdünk. Meglátjuk, mennyire bírja, és csak akkor emelünk. - avatta be a többieket, akik mindnyájan együttműködően bólintottak. Felvettek egy maszkot, ezzel eltakarva arcukat, majd a doktornő mellé toltak egy műszert, ami hasonlított egy régi motorra. De gombok voltak rajta, ami teljesen összezavarta Taehyungot.

Anyja oldalra fordult, hogy kezébe vegye a két elektródát, és belemártsa a folyadékba, majd visszafordult, és megmutatta kíváncsi fiának, mire is készül. Ekkor tudatosult a férfiben, mekkora bajban van.

- Bazd meg te elmebeteg ribanc. - horkantotta élesen. A nő szemei összeszűkültek. Nem tűrte fia sértegetését, mert jogosnak ítélte a büntetést. Megölte a lányát, és a férjét. Akkor hát szenvedéssel fog lejutni a pokol kapujáig, az ő keze által.

- Kérem, tömjék be a száját. Emlékezzenek a protokollra. Ilyen esetben a nyelvet és a fogakat meg kell védeni, nehogy sérülést okozzon magában akaratán kívül. - amíg szakszerűen magyarázott, az egyik nővér egy összegyűrt rongyféleséget nyomott Taehyung szájába. A légzése szaporább lett, a pulzusa az egekbe tört. Félt.

Anyja gyilkos, és egyben élvezkedő tekintettel a halántékához emelte a műszert, majd elnézett a gépezet előtt álló nő felé. Aprót bólintott, mire a nővér felhúzta az áramerősséget a megadott számra, majd ellépett mellőle. Az anyja pedig megnyomta a gombot.

Csípős hideg, és égető szúrás járta át Taehyung testét. Az elviselhetetlen kettősséget nem bírta elviselni, teste megfeszült, mellkasa fel akart emelkedni, hogy háta ,,C" alakot tudjon felvenni, de a szíjjak nem engedték. Az ágya rázkódni kezdett, ide-oda mocorgott, amíg megpróbálta kiszabadítani a kezét, persze hasztalanul. A kényszerzubbonyból nem lehet egykönnyen kiszabadulni.

- Még egyszer. - hallotta meg a félelmetesnek tűnő kifejezést. Azonnal megérezte a hideg fémet a fején, amiből egy másodperc múlva áram szakadt fel és jutott át a testébe. Szemei fennakadtak, de ami jobban bosszantotta, azok a meleg, sós könnycseppjei voltak, amik az akarata ellenére folytak le az arcán. Taehyung elméje könyörgött, hogy hagyják abba, mert ez még neki is sok. Ne kelljen még egyszer megtapasztalnia ezt a fájdalmat, mert nem bírja ki.

De nem adta meg anyjának azt az örömöt, hogy hangosan próbáljon meg a betömött szája ellenére könyörögni. Nem akart sikoltani, ezért inkább ráharapott az anyagra, és lehunyt szemmel próbálta elviselni az éles fájdalmat, amitől a füle is besípolt. Ez az érzés, még a legszilárdabb embert is térdre kényszeríteni. Nem is tudta, hogy vannak ilyen középkori kínzóeszközök, amiket kezelés céljából használnak gyógyításra.

A harmadik alkalommal Taehyung elméje megszakadt a világgal. Gondolatai messze szálltak, vissza Patricyahoz, haza. Vajon most mit csinál? Hányszor gondolta azt már az elmúlt két napban, hogy mennyire szeretné látni. Hogy mennyi mindent mondana neki.

Patty karjaiban szeretne lenni, nem egy ágyhoz kötözve. Taehyung életének egyik legnehezebb hete volt az, mikor a lány kórházba került, miatta. Nem érdekli a tébolyodott gondolatai, ha Patty-ról van szó, még egy gyereket is bevállalna. Vajon miért nem mondta ezt el neki addig, amíg még volt rá lehetősége?

Az érzéstelen semmiben, Taehyung majdnem rátalált Patty-ra. Szemei előtt már kezdett körvonalazódni a lány finom testének minden vonása, azonban egy hirtelen hangra visszazökkent a valóságba. Minden eltűnt, és már csak a sötétség maradt, ami fájdalmat von maga után. Sajgott a feje, nem tudta kinyitni a szemét, és a végtagjai zsibbadtak.

- Ébred van. - állapította meg a mellette levő nő. - Doktornő, itt meg kell állnunk. Ez volt a harmadik. - Taehyung anyján látszott, mennyire folytatná még, de mivel nem egyedül volt, így be kellett érnie mára ennyivel.

- Kapja meg a szükséges gyógyszereket. Vigyék vissza a szobájába. Ha a holnapi beszélgetés során úgy határozok, akkor két nap múlva megismételjük ugyan ezt. - jelentette ki egy nagyobb sóhajjal. Taehyung-nak még a csontjaiba is beleivódott a félelem. Még egyszer? Ezek szerint az anyja ebben a három hónapban ezt fogja játszani? Ezzel fogja kínozni? Mielőtt meghalna, teljes agyhalottá fogja tenni.

A két férfi visszatolta a szobájába, és átrakták őt a saját ágyára. Meg sem bírt moccanni, a feje úgy lüktetett, hogy attól félt, ha oldalra fordulna, kiesne belőle valami. Az agya biztosan nem, mert az nincs neki. Ha lenne, akkor most nem tartana ott, ahol van, nem feküdne itt megkínzottan az elmegyógyintézet ágyán, és nem lenne ilyen távol a szeretteitől. A szerelméről. Legalábbis ő így gondolta.

Egészen vacsoráig azt gondolta, hogy mára ennyi volt. Reggel megtették a kezelést, és már csak holnap kell látnia anyja irritáló arcát. De volt egy része, ami ezt nem hitte el. Az anyja az őrületbe akarja kergetni, biztosan nem hagyja annyiban a napot. És igaza lett.

Este, mikor kivitték a tálcát, nem engedték el Taehyung bilincsbe vert kezét, hanem inkább hagyták, hogy a doktornő belépjen a szobába, és magukra zárják az ajtót. Taehyung tudta, hogy készül valamire, ugyanis a kezében ott volt a táskája, és nem úgy tűnt, mintha üres lenne. Mit akarhat még vele?

Anyám... ez nekem nagyon fura XD most először próbáltam ki komolyabban ezt a fajta írásmódot.. És még sajnos 2-3 részig így fogok szóval.. Igyekszem nagyon, hogy ne legyen brutál 😆
Ha véletlenül valahol átváltottam egy vagy több mondat erejéig
E/1-be, akkor bocsi... 😅