I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

48. I'm a busted man

- Elmegyek boltba. - néztem be Tae szobájába. A férfi épp az íróasztala előtt ült, és papírokat írogatott - gondolom szerződéseket -, de amint meghallotta a hangom, rögtön felém fordult.

- Hozol csokit? - csillantak fel a szemei. Az a kisgyermek, aki eddig is benne lakozott a lelkében, ismét feltört, és ugyan olyan széles mosolyt képes csalni az arcomra, mint régen.

- Hozok. - bólintottam. Elvigyorodott, aztán visszafordulva ismét nekifogott a munkának. Nagyot sóhajtva vettem fel a cipőmet, és mentem ki Yoongi-hoz, aki már a kocsiban várt. Nem értem, miért ragaszkodik ennyire hozzám, hiszen már nem kell Jungkook elől bujkálnom, de amíg van társaságom, addig inkább befogom.

Amint beültem, már épp köszöntem volna a férfinek, mikor valaki hátulról átkarolt, és felnevetett.

- Szia! - Ryung volt az, bár nem tudtam a kezei miatt hátra fordulni.

- Hát te? - kérdeztem. Nem számítottam rá, ugyanis azóta nem beszéltünk, hogy eljöttünk onnan. Azt hittem, még mindig meg van rám sértődve, most meg vigyorogva borul rám?

- Elkaptam Yoongit, mikor szökni akart, és gondoltam eljövök vele. - vont vállat. Beült középre, hogy egy síkban legyen a feje a miénkkel, majd vállon bökte a férfit, jelezve neki, hogy induljon már. Nem akartam szólni, inkább csak csendben lapultam az ülésben. Yoongi mérges arca nem volt újdonság, de Ryung igen. Örülök, hogy már nem haragszik, de mitől gondolta meg magát? Hihetem azt, hogy a férfi beszélt vele? Mostanában sok dolgot intézett nekem a hátam mögött, amire csak utána jöttem rá.

A kis bolt helyett Yoongi egyenesen a plázához vitt minket, amit nem értettem, és esélyem sem volt felfogni a dolgokat. Leparkolt a kocsival, Ryung pedig úgy pattant ki a hátsó ülésről, mintha rakétával lőtték volna ki. Kinyitotta az ajtómat, és szó szerinte kirángatott a kocsiból, majd karon ragadva a bejárat felé húzott.

Az ajtóból még visszanéztem a kocsi felé, de a férfi nem követett minket. Ezek szerint ma megint csak a taxi szolgálat jutott neki, mint szerep. Néha azért sajnálom. Egyszer engesztelésül elhívom egy vacsorára, de lehet, hogy mire rávenném, már nekem menne el a kedvem.

- Ryung, mi van a gyerekekkel?

- Van azoknak apjuk is. - vont vállat könnyedén. - Ma csajos nap lesz. Elegem lett a sok pasiból, akik körül vesznek. JiSoo és Jung még menthető, de a többiek.. - nocsak. Már megint ivós estét tartottak, csak most Tae nélkül? Jungkook Jin Jimin és Yoongi így is veszélyesek tudnak lenni, pláne még alkohollal a szervezetükben. - És vehetnénk ilyen ruhát is. - mutatott az egyik bolt felé, ahol elegáns női szoknyákat árultak. - Úgy is meguntam azt, ami eddig a tárgyalásokon rajtam volt.

- Figyelj, nem hiszem, hogy én mostanában menni fogok bármiféle tárgyalásra. - álltam meg még a bolt bejárata előtt. Oldalra léptem, hogy ne legyünk útba, miközben Ryung értetetlen fejjel bámult rám. Nem akarom elmondani neki, hogy Tae hogyan viselkedik velem azóta, hogy kimenekítettük onnan, ezért kerestem valami kézenfekvő terelést. - Az egész világ halottnak hiszi Taehyung-ot. Bármennyire is bizalmas a tárgyalóteremben tartott kapcsolatok a felek között, még Jungkook sem teheti ki ekkora veszélynek. Ha ismét lebukna.. - elharaptam a mondandómat, mert láttam, hogy Ryung szeme elsötétedett. Tekintetével a földet kezdte pásztázni, cipőjével pedig a másik cipője orrát rugdosta.

- Nézd. Bocsánatot szeretnék kérni. - bökte ki végül. - Az, ahogy viselkedtem, nem volt szép, de meg kell értened, hogy még most sem tartom erkölcsös megoldásnak azt, amit tettetek.

- Tudom. Tudom, hogy miért, és meg is értem. De neked is meg kell értened, hogy nem volt más mód. Ha nem akkor megyünk, ki tudja, most milyen állapotban lenne Tae. - jajj ne! Gyorsan keresnem kell valami másik témát, mert ha így folytatom, a pánikom felülkerekedik rajtam, és el fogom mondani az egészet Ryung-nak, abban reménykedve, hogy talán tudna tanácsot adni.