I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

44. I'm a rescued man

- Taehyung! - kezdtem szólongatni a férfit. Megragadtam a tarkóját, és fejét előre húzva tenyerembe vettem az arcát. - Taehyung, térj már magadhoz!

- Még mindig... Nem érted, ugye? - zihálta. Szemei szikrákat szórtak felém, mintha nem ismert volna meg. - Mindegy, hányszor öllek meg, te visszajössz, hogy ismét megtehessem. Nem gondolod, hogy gerinctelenség, amit teszel, anya? - nem engem látna? Akkorák a pupillái, mint egy narkósnak.

- Jimin figyelj. Küld ide fel Jungkookot. Lelőttem az anyját, de nem hagyhatjuk itt, mert a rendőrök gyanút fognának. Taehyung.. Nincs magánál. - tájékoztattam, mire azonnal cselekedve hallottam, ahogy felhívja Kookot, és ide küldi. - Én vagyok az. Én, az igazi.

- Hányszor hallottam már ezt. De nem baj. Ma is megöllek, hogy holnap visszajöhess. Ahogy azt az elmúlt hónap minden kibaszott napján is tetted. - beszéde szaggatott volt, biztos fáradt lehet. Azt sem értettem, milyen egy hónapról beszél, mikor csak öt nap telt el azóta, hogy idehozták. Az anyja bizonyára manipulálta, ahogy most is.

- Kiviszlek innen! - jelentettem ki. A háta mögé léptem, és kioldottam a csuklóját fogva tartó kötéseket. - Gyere! - karját a nyakamba tettem, és úgy próbáltam meg felhúzni, hogy elindulhassunk. A hatodik percben járhatunk, ha nem előrébb, most már bármelyik pillanatban robbanhat az épület.

- Furcsa.. Most nem érzek ölési vágyat. Pedig a nyakad itt van közvetlenül mellettem. - nézett az említett felületre. Komolyan, mintha egy idegennel beszélnék. Nem vártam hálát, vagy örömöt, mikor meglát, mert tudtam, hogy itt kegyetlenül bánnak vele, de azt se gondoltam volna, hogy egy zombit fogok kivinni.

Jungkookkal a lépcsőházban találkoztunk. Nem állt meg, szaladt Tae anyjának a holtestéért, amilyen gyorsan csak tudott. Én pedig amint leértem, célba vettem a kijáratot, ahol bejöttünk, és ahol minden bizonnyal a többiek várnak.

Hoseok vett minket észre először. Rögtön odasietett, és átvette Taehyungot, aki még mindig maga elé meredve bámult ki a fejéből. Visszafordultam, hogy láthassam, mikor jön ki a másik férfi, ám ekkor a nagy széllökés hatására hátra vetődtem, a földre. Az épület a srácok által fellocsolt úton gyulladt fel először, és robbantotta ki az ablak üvegeit.

- Jungkook! - kiáltottam fel. A lábaim saját maguktól indultak el a bejárat felé, ahonnan a füst rohamos tempóban szabadult ki.

- Maradj te idióta! - hallottam meg magam mögül Yoongi hangját, aki hátulról átölelve akadályozott meg a továbbhaladásomban.

- Eressz! Még bent van!

- Akkor már bent is marad! Ha te is bemész, csak rád omlik a- mondatát azonban nem kellett befejeznie. A gomolygó füstréteg közül Jungkook jelent meg, vérrel borítva, a halott nővel a hátán. Yoongi elengedett, és velem együtt futott oda, hogy amíg ő leveszi barátjáról a terhet, én segítsek neki, és támaszt nyújthassak.

- A faszomat ijesztgesd! - rivalltam rá, mire ő csak halványan mosolyogva bólintott egyet.

- Hidd el, nem így terveztem. - visszaértünk a kocsihoz, ahova rögtön beszálltunk. A hátsó térben Hoseok, Jungkook, Taehyung én én utaztunk, amíg Yoongi vezetett. Nem érdekel, mit hagytunk hátra. Ahogy az sem, hány halott van. Az a lényeg, hogy Tae most itt fekszik előttem.

- Ez nagyon durva. - állapította meg a doki. - Nem tudom kimutatni, mit adott be neki az nő - mutatott a mellettem befóliázott hullára - De nem beszerezhető anyag. Ezt mindenemet rá, hogy ő maga kutyulta össze a fiának.

- Azt mondd, hogy mit okozott benne. - kértem, ami inkább utasításnak hangzott.

- Nos, azt nem tudom. Csak a birtokon fogom tudni jobban megvizsgálni. De olyasmi lehet, mint a drog. - szóval tudatmódosító szer. Ezért nem ismert fel, és nem fogta fel, hogy az anyja meghalt. Ha felébred.. Vajon mérges lesz rám? Ezek után biztosan bosszúra fog szomjazni, amit már nem tehet meg, mert én a pillanatnyi dühöm miatt megöltem őt. Pedig nem nekem kellett volna.

---------------------

Taehyung és Hoseok már vagy fél órája a szobában vannak. Tudom, hogy nincs magánál, és a doki csak ellenőrizni akarja az életjelenségeit, valamint rájönni, hogy mi lehetett pontosan az a szer, amit az anyja beadott neki, de nekem kezd elmenni az ép elmém.

Fel-alá járkálok, nem bírok nyugton lenni. Szeretném hallani a hangját, látni, ahogy rám néz, és elmosolyodik, vagy csak hozzám szól. Siettetni szeretném az idő múlását, hogy oda ugorhassunk, ahol ismét egészséges, és elfelejtheti ezt az egészet.

Az aggodalmaskodásomat Jungkook zavarta meg. Mikor megjöttünk, Ryung a tévében nézte az élő közvetítést, amint lángol az épület, és ahogy próbálnak kisietni a menekültek. A riporter azt ígérte, hogy a rendőri nyomozás során is fognak új információkat mondani, ezért mától hírfüggő leszek. Tudom kell, mit akarnak majd lenyeltetni a közönséggel, mint igazság. Jungkook lehuppant a kanapéra, és nemlegesen megrázta a fejét.

- Nagyon ideges. Még engem is melegebb éghajlatra küldött, mikor beszélni akartam.

- Majd megbékél vele. - legyintett Yoongi. - Szükségszerű volt. Különben is, ez itt a maffia, és nem egy gyerekzsúr. Ha egy tagunk veszélyben van, akkor a fél nemzetiséget is felgyújtanánk. Mert ez így működik.

- Sajnos ő nem így látja. - folytatta Jimin. - Túl jó a szíve a tömeggyilkossághoz. Talán azért, mert abban volt része. - a férfi Jungkookra pillantott, aki mintha megérezte volna a tekintetét, ismét bólintott egyet.

- A nők is ártatlanul haltak meg. Az nem tetszik neki, hogy az ott dolgozók sem követtek el semmit. Még ha meg is bocsájt, akkor sem fogja soha elfelejteni. - nagyot sóhajtva az ajtó felé indultam, mire Jungkook utánam kiáltott, hogy megállítson. - Ha nem akarod, hogy egy asztal kerüljön a fejedbe, akkor ajánlom, ne most menj be hozzá.

- Hoseok-hoz megyek. - jelentettem ki hidegen, mielőtt elhagyhattam volna a nappalit. Látnom kell, még ha nem is fog ma felébredni. Ott akarok maradni vele éjszaka, ahogy ő is tette, mikor meglőttek. Most már értem, mit érzett akkor.

Hoseok nem zárta be az ajtót, így be tudtam jutni. Tae az ágyon feküdt, míg a doki mellette dolgozott a laptopján, ami olyan spéci volt, hogy egy pillanatra megkérdőjeleztem, hogy az egy laptop. A férfi mellé léptem, aki megdörzsölte az orrnyergét, és felsóhajtott.

- Az anyja egy igazi zseni. Volt. - tette hozzá. - Ilyen anyagot nem lehet csak úgy venni, még a feketepiacon se.

- Miről beszélsz?

- Taehyung szervezetéből ki tudtam nyerni egy kicsit, mielőtt felszívódhatott volna. A központi idegrendszerre hat, többek között az érzékelésre. Ha előtte lát egy traumát, egy balesetet, és utána beadják neki ezt a szert, akkor azzal látja megtörténni, aki fontos neki. Tudom, kegyetlenség, de nem tudok más szót mondani rá, minthogy zseniális.

,,Mindegy hányszor öllek meg, te visszajössz." - most már értem, miért mondta ezt nekem. Biztos vagyok benne, hogy mást is kapott. Mitől gondolta, vagy érzékelte azt, hogy egy hónapja van ott? Miközben csak öt nap telt el.. Még azt se lett volna szabad hagynom. Ki kellett volna használnom, hogy Jungkook szervezete a legnagyobb ebben az országban, és már az első napon visszaszerezni.

- Még egy ideig ki lesz ütve. Az se kizárt, hogy hallucinálni fog. Légy vele megértő, és türelmes. - bólintottam, hisz ez természetes volt. Nem fog azonnal a régi Taehyung lenni.