I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

30. I'm an unstoppable man

Igen, pontosan ezt a választ képzeltem el. Ezért nem is lepődtem meg. Sosem fogom megérteni, vagy megtudni, miért tette, de biztos volt oka. Ő őrültnek hiszi magát, de mindennek, amit tesz, mögöttes oka van. Csak lehet, hogy még ő sem találja meg a legtöbb alkalommal.

- Köszönöm, hogy elmondtad. - mosolyodtam el. Nem tekintek rá máshogyan ez miatt. Igaz, fúrja az oldalamat a részletek, de tiszteletben tartom a kérését, és az ígéretemet. Nem kérdezek többet. - Menjünk aludni. Majd holnap elmosogatok. - biccentettem fejemmel az asztal felé, ahol az evőeszközök voltak. Tae nem mozdult, így én álltam fel, és mentem mellé, hogy megfogjam a kezét, felsegítsem a kanapéról, és elinduljunk felfelé.

Akár egy megszeppent kisgyerek, úgy követett, és nem csinált semmit magától. Mindenre nekem kellett rávennem. Lelöktem az ágyra, megpaskoltam a párnáját, és lekapcsoltam a villanyt, majd mellé feküdtem.

- Miért nem félsz tőlem? - bukott ki belőle a kérdés. - Undorító dolgokat tettem. Te meg nemhogy menekülnél, még hozzám is bújsz. - szavaival ellentétben közelebb húzott magához, hogy ajkát a fejem búbjára helyezve egy puszit adjon. Fejem a mellkasa előtt talált melegséget, így nyugodtan kényelmesedtem el.

- Több okból is. Ha elmegyek, te visszahozol. - jelentettem ki az elsőt, és a legfontosabbat, elvégre ez a meghatározója mindennek. Hiába akarnék elmenni, nem engedné. És ennek örülök, mert néha meggondolatlan, és idióta döntéseket tudok hozni. - Nincs okom félni tőled. Mindenkinek van egy fekete rész a múltjában.

- Nekem az egész fekete.

- De a jelennek nem kell annak lennie. Nem fogsz bántani, és nekem ez a lényeg. Kicsit mind a ketten sérültek vagyunk. - vallottam be.

- Te tökéletes vagy. - suttogta. Ezek után már csak azt hallottam, ahogy szuszog, és enged a szorításából. Elaludt.

- A magad módján te is, Taehyung.

---------------------------------

- Kérd meg a kezét. Legalább én is újra házasodok Ryung-al. - vont vállat Jungkook Taehyung előző viccén, ami csak most esett le neki. Azóta, hogy ,,visszafogadott" a családjába egy hónap telt el, mi pedig elég jóba lettünk. Már nem feszengek, ha kettesben maradunk, mert tudunk rendesen beszélgetni, és ő sem néz rám úgy, mint egy számkivetettre.

De ez az esküvő kérdés mindig feljön, én meg már a hajamat tépem tőle. Nem azért, mert nem akarnék hozzámenni Taehyung-hoz. Egyszerűen csak korai lenne.

- Minek akarnál megint elvenni?

- Mert az kurva nagy poén lenne. - felelte nyersen, mindezt rezzenéstelen arccal. Ez vicc akart lenni? - Gondolj bele. Dicsekedhetnél, hogy a férjed annyira szeret, hogy kétszer is megkérte a kezed.

- Ryung, üsd már le. - szólalt fel Yoongi, aki eddig csak csendben telefonozott.

- Te csak ne oszd neki a parancsokat! - fordult Jungkook a haragos férfi felé, mire Jin rosszallóan megingatta a fejét. Mikor kerültem én a felnőttek óvodájába?

- Fogadjunk azért vagy ilyen, mert Ryung menstruál. - vágta vissza neki Yoongi, mire Jungkook helyezkedni kezdett, és kihúzta magát.

- Ezzel mit akartál mondani?

- Azt, hogy nincs-

- Hé! - szakította félbe a lány, de Jungkook mit sem törődve ezzel, folytatta.

- Van neki szája is, meg egy formás feneke. Nem kell nekem pont a-

- Kuss már! Gyerek is van a szobában! - mutatott az előtte játszó Jung-ra, aki szerintem nem is figyelt. Taehyung, Jimin és én már könnyeztünk a röhögéstől, ugyanis Ryung feje, valamint Yoongi beszólásai mellett nincs olyan ember, aki komoly tudna maradni. Pláne, ha élőben hallja.