I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

21. I'm a talking man

Taehyung pov's

Hogy megijedtem-e? Nem is kicsit! Bassza meg, egyáltalán nincs meg a kép, hogy Patty-val bármit is csináltam volna. Csak az, hogy reggel meztelenül fekszik alattam, én meg értetlenül lemászok róla, hogy lemenjek inni. Teljesen kiszáradtam, mikor pedig megláttam a lányt, csak még jobban szükségem volt egy kis hideg vízre.

Ott volt előttem, azaz alattam meztelenül, és én nem érhettem hozzá. Pedig gyönyörű teste van. Nem volt időm mindent átnézni, de azt hiszem, ez nem is baj. Akkor csak gondok lettek volna ott délen, aminek egyikünk se örült volna. Ráadásul a tudtom nélkül ijesztettem rá volna még jobban a lányra.

Aznap igyekeztem úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, elvégre Patty is ugyan ezt tette. Másnap azonban rögtön letargiába estem, mikor megláttam Ryung-ot, Jungkook kezében. Én miért nem vagyok normális, mint ő? Miért nem lehet olyan életem, mint neki?

- Taehyung. - intett felém, mikor meglátott. - Jó, hogy jössz. Beszéljünk. - biccentett oldalra, ezzel jelezve, hogy a szobájában kívánja folytatni a dolgokat. Nagyot sóhajtva simogattam meg Minie fejét, és követtem a főnökömet. Amint becsukta az ajtót, felém nézett, engem pedig elfogott a borzongás. Talán félnék? Mikor szigorúan néz rám.. Vajon tudat alatt arra gondolok, hogy megtudta Patty ittlétét? - Hoseok mesélte, mi van veled. - kezdett bele, amitől azonnal megkönnyebbültem. - Megint nem szeded rendesen, igaz?

- Már nem számít. Eddig elég volt, ha minden este felszedek egy nőt, dugunk egy jót, aztán reggel szélnek eresztem. De már.. - most, hogy Patty az életem része, nem vágyok más nők meztelen látványára. Ahogy arra se, hogy megérintsem őket. - Az sem elég. Újra bántani akarom őket.

- Ezek szerint eddig sem volt elég a gyógyszer. Miközben szedted, kielégítetted a vágyaidat, ami utána maradt.

- Bocs, hogy nem mondtam de.. Hoseok így se tud segíteni. Mindegy, hogy most, vagy akkor derült volna ki. - egyetértően bólintott, én meg csak lapítva örültem a fejemnek, hogy elkerültem a lebaszámosat.

- Csak.. Ne akarj arra az útra lépni, amin apám volt. Cseppet sem vágyok arra, hogy meg kelljen ölnöm téged.

- Köszi, ez kedves. - nevettem fel, mire ő is eleresztett egy halvány mosolyt. - Nem fogok. - jelentettem ki, komolyra fordítva a szót. - Nem akarom őket megölni. Csak rájuk ijeszteni. - azóta, hogy az egyik a kezeim között halt meg, csak még jobban undorodok az öléstől. Persze csakis parancs híján. - Szóval, mi lesz a mai program?

- Hogy őszinte legyek, neked ma itt kéne maradnod. Ryungékkal. - bólintottam egyet, és csípőre vágtam a kezem. Ha már nem mehetek, tudni akarom, hogy ők hova fognak menni szórakozni. - Mi Jiminnel elmegyünk egy tárgyalásra, utána pedig lebonyolítunk egy üzletet. Ha jó leszel, kapni fogsz egy új fegyvert. Hang tompított lesz, és a kezed méretéhez tervezett.

- Kár, pedig szeretem a hangját. De örömmel elfogadom, Főnök. - ennyi jár nekem az egész napos bébiszitterkedés után.

Jungkook elhagyta a házat, mi pedig bementünk a nappaliba, ahol JiSoo a kiságyban aludt. Jin a konyhában készített valamit az ebéd mellé, Ryung pedig törökülésben leült fia mellé játszani a kockákkal. Jung felnézett rám, és megpaskolta maga mellett a szőnyeget, ezzel kérve, hogy én is üljek le mellé.

- JiSoo-val minden rendben? - néztem fel a lányra, aki bólintott.

- Igen. Valamire allergiás, de még Hoseok nem tudta kideríteni, hogy mire. Elvégre nem gyerek orvos. - nevetett fel kínosan.

- Akkor miért nem viszitek el egy rendes orvoshoz?

- Ő kérte, hogy amíg nincs nagyobb baj, hagyjuk, hadd tanuljon bele ebbe is. Ki akarja terjeszteni a tudását.

- Irigylem. - jegyeztem meg magamnak, amit sajnos Ryung is meghallott.

- Valami baj van?

- Miért lenne? - néztem fel rá.

- Mert mostanában kicsit fura vagy. Ráadásul árad belőled egy olyan illat, amit inkább nekem kellene magamra fújnom. Tudod, női.

- Az nem szokatlan, hogy nővel vagyok. - emeltem fel egyik szemöldököm. Igyekeztem nem fennakadni azon, hogy megérezte Patty illatát, mikor a lány alig ért hozzám a mai napon, a ruhámat pedig a szekrényből vettem elő.

- Amíg nem lesz belőle bajod, addig nekem oké. - vont vállat, majd átnyújtotta fiának a hajónak kinéző építményt, amit abból a kevés kockából rakott össze. A zsiráf leesett, így Jung utána nyúlt, amitől eldőlt, mint egy zsák krumpli. A meglepő az volt, hogy nem kelt fel, ezért Ryung arrébb ült. - Hajnalban kelt, mert rosszat álmodott. Gondoltam, hogy még dél előtt ki fog dőlni. - magyarázta a lány. Felállt, és egy plédet elővéve a kanapé alól betakarta a földön heverő fiát.

- Hogy értetted, hogy amíg nem lesz nekem belőle bajom? - kanyarodtam vissza az iménti kijelentéséhez. Érdekelt, hogy gondolta ezt. - Nem a nőket kellene féltened?

- Az, hogy megerőszakolod őket, vagy épp az akaratuknak teszel eleget, az a te dolgod. Nem tetszik, hogy ezt csinálod, de nem fogok beleszólni. Te sem teszed ezt az én életemmel. Csak arra gondoltam, hogy ha lehet ne fogj ki olyan nőcskét, aki a végén feljelent.

- Figyelj, Ryung. Nagyjából képben vagy, mit csinálok, így nem fogok újat mondani. Te szíved szerint, ha elrabolna egy idióta, aki olyanokat mondd neked, mennyire jó lenne beszínezni a testedet a saját véreddel, és utána megdug, feljelentenéd?

- Igen. - vágta rá habozás nélkül. Felnézett rám, de tekintetében olyan elszántságot és sötétséget láttam, amit talán még sose. - Hogy több nővel ne tudd ezt csinálni. De ez én vagyok. - tette hozzá. - Azért mondtam, hogy légy óvatos. Inkább keress magadnak egy rendes asszonyt. Aki melletted marad.

- Muszáj lesz, elvégre akkor szülsz még egy gyereket. - kinyújtottam a nyelvem, és már emeltem is fel akarom arcom elé, hogy a Ryung által a képembe vágott párna lepattanjon rólam. Tudtam, hogy erre ugrani fog. Ahogy azt is, hogy így elengedi a témát. Ha tudná, hogy már találtam egyet, akit magam mellett tudhatok, csak.. Félek. Még a végén levenné a fejem.

------------------------

Megtépázva, fáradtan, és kissé talán idegesen értem haza. Reméltem, hogy Patty már elkészült a vacsorával, mert alig tudtam lerázni magamról Ryung-ot és Jint, akik belém akarták tukmálni a kaját. Van nekem itthon, aki főzzön rám! Kár, hogy ezt nem mondhatom nekik..

Ahogy beléptem a konyhába, rögtön meghallottam Patty hangját. Bizonyára beszélt valakivel, ezért mögé settenkedtem, és hátulról átölelve, a telefonja kijelzőjére pillantottam, ahol megláttam Ryant.

- Oh. Szevasz, te rohadék. - köszöntött, mikor észrevett.

- Csá, te fasz.

- Remélem, nem nyúlkálsz a húgomhoz, csak most, hogy látlak.

- Sajnálatos módon velem alszik, ezért muszáj vagyok hozzáérni. Ott is, amit te még nem is láttál rajta. - előre hajoltam, hogy jobban lássa az arcomra kiterülő széles, és perverz mosolyt. A feje vörösödni kezdett a haragtól, én pedig rettenetesen élveztem a helyzetet. Annak érdekében, hogy még jobban megpukkasszam, ringatni kezdtem Patty-t, és a nyakába csókoltam.

- Miért nem téged lőttelek le!

- Mert golyóálló vagyok faszikám!

- Fogjátok már be! - szólalt fel Patty. - Úgy viselkedtek, mint két óvodás.

- Örülhetnél, hogy életed két férfija ilyen jól kijönnek egymással. - néztem rá, amit persze ő nem láthatott, elvégre nem felém volt fordulva.

- Te nem férfi vagy, inkább egy kisfiú. - fújtatott Ryan.

- Ezt majd kérdezd meg a mai este után holnap a húgodtól! - mondtam hatalmas mosollyal az arcomon, majd bontottam a vonalat.

- Most totál kiakasztottad. - fordult felém a lány, én pedig megragadva a derekát, magamhoz húztam, és megcsókoltam.

- Tudom. Az volt a szándékom.