I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

12. I'm a surprised man

Az utóbbi három nap egész nyugodtan telt. Hoseok úgy viselkedett velem, mint egy valódi betegével. Vett vért, isten se tudja, hogy miért, és sok olyan vizsgálatot elvégzett, aminek még a nevét sem értettem, nemhogy megjegyezzem.. A lényegen nem változtat, meglett a tökéletes gyógyszer, ami bár akkora, mint az öklöm, de jobban bejön, mint az előző. Azonban kérdés, hogy meddig fogom rendszeresen szedni..

Jimint azóta sem láttuk. Jungkook elmondása alapján nem veszi fel a telefont, és valószínűleg nincs is otthon. Bár egyikünk se ment el ellenőrizni. Yoongi tökéletesen végezte a munkáját. A véres lepedőmmel együtt, elvitte a lányt, így engem már csak az üres szobám fogadott, mikor szétnéztem a városban. Ő nem kérdezte, mi történt, én pedig nem kérdeztem, hogy hova, és hogyan tüntette el. Így volt korrekt.

Jungkook parancsára igyekeztem JiNa közelében maradni, amennyire csak lehet összehaverkodni vele, és vigyázni rá. De azt nem tudtam kikerülni, hogy Mr. Jeon, vagy Mr. Jeon parancsára Jungkook ne bántsa. Én csak ott voltam neki, mikor vérzett és sírt, hogy segítsek. Jungkook szerint másnál simán megtenné ezt ő, de JiNa más. Ha ő menne le este megnyugtatni, akkor könyörögne, hogy engedje el, hiszen ismeri a fiút. Így, mindenki jól jár. Engem nem érdekel a nő, tehát biztonságban van tőlem, és Jungkooknak se nyomja egyel több teher a vállát. Legalábbis ezt gondoltam.

Eljött az a nap, mikor Mr. Jeon egyértelműen és nyersen kijelentette fiának az akaratát: Erőszakolja meg a lányt. Jungkook szeméből eltűnt minden élet, és kedvetlenül, de szófogadóan bólintott egyet. Mielőtt a lányért mehetett volna, felszaladt a szobájába, én pedig szorosan utána, nehogy magára zárja. Lassan már az anyja helyébe léphetnék, annyi mindent tudok róla.

- A picsába is! Ebből nem fogok tudni jól kijönni.. Apám meg fogja ölni JiNa-t.

- Miért kell megerőszakolnod? Nem elég, ha azt mondjátok Hoseokkal, hogy megvolt? - vontam vállat. Szerencsére ilyet még nem néztem végig, így csak annyit tudok róla, hogy a férfinek kell ellenőriznie, hogy történt e behatolás.

- Apám szeret gúnyt űzni a lányok érzéseiből. Ott áll, és ellenőrzi ő is, hogy Hoseok nem hazudik-e. Még én is rosszul vagyok a jelenlététől olyankor, nemhogy szerencsétlen lány, aki le van meztelenítve, és épp terpeszbe vágott lábakkal fekszik két férfi előtt... - valójában három, csak gondolom Jungkook nem kíváncsiskodik. Még azt is ki bírnám nézni Mr. Jeonból, hogy ha egyszer kiderülne a fia hibája, miszerint nem tette meg, és még hazudott is neki, hogy fog egy darab vibrátort, és ő szenvedteti a lányt. Ilyen szempontból, oltári nagy szerencséjük van Jungkookkal. Ő legalább figyel rájuk, és nem olyan állat, mint... Én.

- Meg fogok halni, igaz? - pillantott fel rám JiNa, miközben a reggelijével játszadozott a kezében levő villával. Sóhajtottam egyet, és a mögötte álló Jinre néztem, aki szúrós tekintettel megrázta a fejét. Remek, ezek szerint nem mondhatom el az igazat, hanem hazudoznom kell, és hamis reményt táplálni benne.

- Nem olyan biztos az. Miből gondolod? - idióta.. Ezt komolyan megkérdeztem? Most szívesen behúznék egyet magamnak.

- Aki feljött a pincéből, sosem láttuk viszont. Tegnap.. Biztos tudjátok, mi történt. - utalt az erőszakra. - Ezek után mi következni?

- Ha tudod, akkor miért kérdezed? - könyököltem fel az asztalra, mire Jin kihúzta magát.

- Taehyung!

- Nem, Jin. Jogom van kérdezni, neki pedig joga van tudni. - vetettem oda a férfinek. JiNa elmorzsolt egy könnycseppet, Jin pedig megrázva a fejét, kisietett a konyhából. - Igen, valószínűleg meg fogsz halni, mint ahogy a többi is. De nem lesz lassú és fájdalmas. Egy lövés a fejedbe, és ott lesz vége. Most jobb?