I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

17. I'm a dating man

Reggel arra ébredtem, hogy valami nagyon melegíti a nyakamat. Patty feje félig a mellkasomon volt, szinte teljesen felfeszítve, így éreztem, mikor fújja ki a levegőjét. Arcára simítottam az alvó szépségnek, majd felemeltem a fejem, és megcsókoltam, ezzel ébresztve.

Nagyot sóhajtott, majd nyújtózkodott egyet, amitől leesett rólam, de nem zavartatta magát. Fölé magasodva hasára tettem a fejem, és úgy vártam meg, ahogy teljesen felébred.

- Miért kell ilyen korán menned? - nyöszörögte. Ujjai megtalálták a fejem, és tincseimet kezdték rendezgetni, amitől még kócosabb lettem.

- Holnap aludhatunk, ígérem. Ma este pedig elmegyünk sétálni. Díszkíséret nélkül.

- Jól hangzik, de nem lehet. - ült fel. Fejem rögtön az ölében kötött ki, így hátamra gurultam, és úgy néztem fel rá. - Nem akarom megkockáztatni a lebukásodat.

- Ugyan Patty. Egy halott nem sétál. Majd ha jön valaki, felveszek egy maszkot. De most őszintén, este ki a tököm sétálgatna a folyó mentén? - sejtelmes mosolyra húzta a száját, majd még egy csókért lehajolt.

- Az olyanok, akik ugyan úgy gondolkodnak, mint te. - válaszolta. Sajnos, vagy inkább szerencsére, olyan ember nagyon kevés van. Remélhetőleg ezen a földrészen én vagyok az egyetlen.

Patty nem akart elengedni, ezért kénytelen voltam a hátamra dobni, és úgy meginni a reggeli kávémat, valamint pár szendvicset csinálni. Végig kíváncsian figyelte, mit is csinálok, miközben állával a vállamat bökdöste. Elcsomagoltam a reggelit, és visszamentem a lánnyal a szobába. Egy hirtelen mozdulattal lehajítottam magamról, így ő visszavágódott az ágyba, és felnevetett.

- Este jövök. - mosolyodtam el, és intetve neki, kimentem a házból, be a kocsimba. Mennyivel jobban érezném magam, ha a sok papír szarság helyett vele lehetnék. Bár való igaz, hogy ő lenne veszélyben. Egy egész nap vele, ráadásul az ágyban.. Bizonyára nem bírnám ki.

Első állomásom Jungkookék háza volt, ahol Jung félbehagyva a reggelijét, rögtön nekem szaladt, elkapva a lábaimat. Felvettem a kis gazfickót, és bementem köszönni a konyhában levőknek. Ryung JiSoo-val a kezében üdvözölt, miközben rosszalló pillantásokat vetett fia felé. Nyilván nem tetszett neki, hogy felállt az asztaltól, mikor a reggelije még ott van a tányéron. Éppen ezért raktam vissza a székébe, és kértem meg, hogy egyen még.

- Na? Mikor jön a harmadik? - viccelődtem Ryung-al, aki bár nem nézett rám,a kérdést meghallva rögtön tudta, hogy neki címeztem. Haragos tekintettel rám nézett, és fújtatott egyet.

- Majd az esküvőd után. - nagyot nyeltem a kijelentésére. Először az ugrott be, hogy Jungkook egy pisztolyt fog szegezni a fejemhez, és megöl, amiért megszegtem egy fontos parancsát, de aztán mikor megláttam a lány arcára kivetülő ördögi mosolyt, rögtön megnyugodtam. Azért mondta ezt, mert már megszokta, hogy nem állapodok meg egy nő mellett se.

- Vigyázz Minie, mert szavadon foglak. - csak tudjam meggyőzni valahogy Patty-t.

- Akkor mi most elmegyünk. - állt fel Jungkook. Ryung felé állva egy gyors csókot nyomott a lány ajkaira, aki rögtön elmosolyodott. Óvatosan megfogta JiSoo kezét, és mintha a kislány tenné, integetett az apja felé.

- Apa! - állt fel a székre Jung. - Én is menni! - jelentette ki haragosan. A szavak helyes kiejtése nem mindig jön össze neki, ráadásul itt-ott néha ki is marad egy, de ettől függetlenül még nem fordult elő olyan, hogy ne értenénk meg, mit szeretne.

- Ne aggódj. - vette fel fiát, és puszilta meg a homlokát. - Nemsokára te is jönni fogsz. - abban nem kételkedem. Ha Jungkookon múlna, már most elvinné szerencsétlen kölyköt. Neki még lehet gyerekkora, ami az apjának nem volt, ezért remélem, még vár vele legalább egy tíz évet. Az első tárgyalása úgy is meghatározó lesz. Vagy elretten ettől a világtól, vagy csak megijed, ami szépen lassan majd átformálódik. Az ő érdekében remélem, hogy az utóbbiról lesz szó. Ryung úgy se fogja hagyni, hogy ha a fia retteg ettől a világtól, akkor az apja még beljebb húzza.

A kocsi elindult, mi pedig mind a hárman felsóhajtottunk. Jimin elhúzta a száját, és kifelé tekintgetett a sötétített üvegű ablakból.

- Szörnyű apuka vagyok. - szólalt fel a drága főnököm, aminek hatására még Jimin is kitágult pupillákkal nézett felé.

- Miért lennél az? - kérdeztem vissza.

- Jung még csak gyerek, de már most látom, hogy gondok lesznek vele. Fél a pisztoly hangjától, és nem mer lemenni a pincébe, mert ott pókok vannak.

- Jungkook, nem bunkóságból mondom, de neked fingod sincs, milyen egy rendes gyerek a maffiában. Téged erőszakkal, nem normális eszközökkel neveltek. Valószínűleg te is féltél volna egy hangos valamitől, amiből golyók repkednek. - nem voltam biztos abban, amit mondtam, mégis ki kellett találnom valamit, hogy megnyugodjon. Egy tárgyalásra készülünk bassza meg, nem engedheti le a védelmét.

- Kivételesen igazat adok neki.

- Köszönöm Chim. - vigyorodtam el.

- Ne hívj így! - förmedt rám, mire a mellkasomhoz emeltem a kezem, és kérdő, de csalódott tekintettel néztem vissza rá.

- Talán nem ez a fedő neved?

- Úgy nézünk ki, mintha akcióban lennénk?

- Elég. - kiáltott fel Jungkook. Mind a ketten elkussoltunk, és míg én egy elégedett mosollyal az arcomon dőltem hátra, Jimin inkább morcos fejet vágott. - Olyanok vagytok, mint a gyerekek.

- És Yoongi még nincs is itt. Pedig ha ő beindul, akkor csak úgy ossza az észt. - dicsértem a férfit, akivel ma nem fogunk találkozni. Remélhetőleg. Mert ha így lenne, az azt jelentené, hogy nem vigyáz Patty-ra.

------------------------

- ,,Öt perc, és otthon vagyok :D" - írtam Patty-nak, amire már választ nem kaptam. Nem siettem, hisz csak akkor akartam elindulni, mikor a nap már teljesen lement. Bementem a házba, de amint átléptem a küszöböt, rögtön megcsapott a lány kellemes illata. Patty egy egyberészes, lenge lila szoknyát viselt magán, a tőlem kapott nyaklánccal, és felkontyolt hajjal. Gyönyörű volt.

- Wow. - alig bírtam még ezt is kinyögni. Elé léptem, és végigsimítottam a kezén. - Nagyon jól nézel ki.

- Nem akartam rendes ruhába menni, még ha csak sétálunk is. - vont vállat, és nézett végig magán.

- Sajnálom. Elvinnélek vacsorázni, de egy időben körözött személy voltam, és ha valaki felismerne.. Abból nagy botrány lenne. - öleltem magamhoz. Éreztem, hogy hasonlóan hozzám, ő is mélyet szippantott az illatomból, amit a ruhám ontott ki magából.

- Nem gond. Én tiltott személy vagyok Koreában, te pedig halott. Vigyáznunk kell egymásra, és magunkra.

- De most ezt felejtsük el! - vállára fogva finoman eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. - Menjünk. A város a folyó mentén éjszaka szebb látványt nyújt, mint nappal. - és remélhetőleg, senki sem fog megzavarni minket.

Úgy voltam vele, hogy mire oda érünk, úgy is besötétedik. Láttam Patty-n, hogy már nagyon menne, ezért nem akartam megváratni. Amint a járdára értünk, ami kivisz minket a folyó mellé, rögtön megfogta a kezem, és közelebb húzódott. Igazam lett, nem volt senki az úton, de még a parton se. A folyó csendes csobogása volt az egyetlen hang, amit cipőnk tompa kopogása mellett hallottunk.

- Egyszer elmesélhetnéd majd, miért is kellett meghalnod. - szólalt fel a mellettem levő. Egy pillanatra megállt, hogy megszemlélhesse a mellettünk elhaladó, kivilágított hajót, amin minden bizonnyal emberek százai utaznak.

- Nem volt valami nagy dolog részemről. Belekeveredtem egy előre megtervezett drogügyletbe, ami csak dobott a már meglévő rossz hírnevemen, és sittre akartak vágni. Yoongi pedig tartva magát a tervhez, lelőtt, és mikor magamhoz tértem, beraktunk egy ismeretlen embert a koporsómba, és elhúztuk a csíkot. A maffiában nem kéne hagynunk, hogy a nevünk kitudódjon, de mivel én mindenhol csak V vagyok, így Kim Taehyung-ot nem tudták összekapcsolni velem. Ezért nem vagyok most bajban.

- Én ezt a dolgot újragondolnám. - szólalt fel mögülem egy férfi hang. Megfordulni se volt időm, ugyanis valami keményet nyomott a tarkómhoz, ami megállásra késztette a testemet. Fegyvert fogott rám.