I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

31. I'm an apologizing man

Dél körül ébredtem. Taehyung tegnap annyira lefárasztott, hogy egészen idáig egyszer se keltem fel. Az első menet után úgy láttam, megint nincs magánál, ezért nem is állítottam meg őt, mikor belekezdett a másodikba. Csak hagytam, mert arra tudtam gondolni, hogy végre jobban lesz.

Mikor felkeltem, első dogom lett volna elmenni zuhanyozni, ha nem látok meg egy levelet az asztalon.

,,Ne haragudj, hogy nem tudok itt lenni, mikor felébredsz, de közbejött egy munka. Este jövök. Beszélni szeretnék veled."

Mintha csak itt lenne, bólintottam egyet, majd visszatéve a levelet, elindultam a fürdő felé. Levettem magamról azt a szétnyílt inget, amit valamikor visszahúzott rám, és a tusoló felé indultam, ám mikor meglátta magam a tükörben, megtorpantam.

Végignéztem magamon, és elszörnyülködve láttam, mit tettünk tegnap. A nyakam tele van szívás foltokkal, valamint piros harapásnyomokkal, a testem pedig lila foltokkal, amit hol a szája, hol pedig az erős szorítása hagyott.

Magamra engedtem a hideg vizet, majd meggondolva magam inkább forróval folytattam. Nekiálltam ebédet csinálni, de amint megéreztem az illatát, rögtön elment az étvágyam, ezért megvárva, amíg kihűl, beraktam a hűtőbe. Takarítani kezdtem, aminek nem volt értelme, mert ennyi idő alatt nem porosodik vissza a ház, mégis mindent áttörölgettem, felmostam, felsöpörtem. Mert nem tudtam magammal mit kezdeni, és nem akartam tétlenül ücsörögni.

Taehyung pedig túl gyorsan ért haza. Kettőt pislantottam, és már itthon is volt. Arca nem azt árulkodta, hogy pozitív dolgokról fogunk beszélni, amit valahol sejtettem is. Gondolom az éjszakáról akar, amiről én nem..

- Sajnálom. - bökte ki. Elém lépett, és magához húzott, de nem tartott sokáig a gesztus. Arca egy pillanatra az enyémhez ért, majd érthetetlen okokból aggódó szemekkel nézett le rám. - Lázas vagy?

- Nem. Miért? - kérdeztem vissza. Elengedett, és végignézett rajtam. Tudtam, hogy észre fogja venni.. Én voltam a hülye, hogy el akartam rejteni.

- Miért vagy így öltözve, mikor meleged van? - kérdése után megváltozott a tekintete, mintha rögtön leesett volna neki. - Vedd le.

- Taehyung..

- Azt mondtam, hogy vedd le! - megragadta a csípőmet, és felemelve elvitt a kanapéig. Kapálóztam, hogy ellenkezzek, de nem érdekelte. Felhúzta a felsőmet, majd a pólómat is, hogy láthassa a hasamat. Ekkor tekintete felkalandozott a nyakamra, de a felsőm csak a szívás nyomokat engedte látni, a harapásait már nem. - Nem állítottál le. - szállt le rólam, és ült a kanapé másik végébe. Lehúztam a ruhámat, és én is felültem.

- Nem akartalak.

- Féltél tőlem, ugye?

- Nem! - rivalltam rá, ami eléggé meglepte. - Nem akarom, hogy ez miatt bűntudatod legyen.

- Patty, úgy nézel ki mint akit agyon vertek! Ez sem zavar?

- Nem ez történt. Te tudod, én is tudom. Nekem ennyi elég. Erről pedig nem vagyok hajlandó többet beszélni. - felálltam, és a konyhába siettem, hogy igyak egy pohár vizet. Ideges lettem. Ha neki lehetnek tabu témái, akkor nekem is. Ez nem nagy kérés. Így is lesz egy harcunk a következő összefekvésünk után. Már előre látom, hogy noszogatni kell majd.

- Most megsértődtél? - hallottam meg magam mögül a hangját, mire megráztam a fejem.

- Éhes vagy?

- Csak dühös. - kezét a derekamra tette, állát a vállamra hajtotta, és úgy adott egy lágy csókot az arcomra. - Vigyázni akartam rád, de megint bekövetkezett, amitől féltem.

- Taehyung, ha nem hagyod abba, akkor megütlek. - fogtam kezére, és szorítottam meg. - Majd ha túl sok lesz valami, akkor a fejedhez vágom, de feleslegesen ne érezd magad rosszul. Inkább együnk, aztán zuhanyozzunk le. - bár én délben már jártam a fürdőben, de nem bánom, ha vele újra kell mennem.

Taehyung bólintott egyet, és amíg én megmelegítettem a vacsorát, ő megterített, és elővett két poharat, majd a kamrában levő borokból az egyiket.

- Ünneplünk? - vontam fel szemöldököm. Elmosolyodott, és sejtelmes fejjel felbontotta, hogy önteni tudjon.

- Nem. Csak szeretnék jól aludni, ha már holnap nem kell mennem sehova. - felcsillantak a szemeim, hogy végre itthon lesz, és együtt tölthetünk egy napot. Elmehetnénk megint sétálni estefelé, mikor már kellemes az idő. De most ne találkozzunk fegyveres barátokkal, mert az eléggé kiakasztott.

- Keresnem kellene valami munkát. - sóhajtottam. Taehyung felemelte a fejét, és kérdő tekintettel nézett rám, miközben serényen lapátolta magába a vacsoráját. - Nem élhetek mindig a pénzeden. Arra gondoltam, hogy valami itthonit vállalok. Elég jól értek a számítógépes programokhoz, talán valahol szükség van ilyenekre. - vontam vállat.

- Miért nem dolgozol nekünk? - ajánlotta fel.

- Mert nem bírnám elviselni a tényt, hogy Jungkooktól, az egyik barátomtól kapom a fizetésem.

- Patty, a pénz, az pénz. Mindegy, honnan kapod. A mi számláinkat tudnád rendezgetni, valamint kicsit módosítani is, hogy a hatóságok ne szálljanak ránk. Nem nagy munka. A többire pedig alig van mostanában szükség.

- Többire? - kérdeztem vissza, mire Tae bólintott.

- Általában mikor személyesen találkozunk a beszállítóval, vagy egy nagyobb csapattal, az áru átvételét illetőleg, akkor mindig kapcsolatban állunk egy otthoni emberrel, aki figyeli a környezetünket. Infót ad a legközelebbi emberek álláspontjáról, hányan vannak, honnan közelítenek. Ha épületbe megyünk, tájékoztat a kiutakról, a zsákutcákról, és a titkos ajtókról. És nem mellékesen mindezek előtt megszerzi a tervrajzot, mert ugye anélkül esélye sincs.

- Ez izgi. - tettem le a villámat. Fejem a tenyerembe helyeztem, és úgy vártam, hogy Tae lenyelje a szájába tett falatot, és tovább meséljen.

- Régebben sokat kellett ilyet csinálnunk. Minie-t általában Jungkook irányította, mert nem volt szükség külsős emberre, de mikor én megyek átvételre mindig van valaki velem. - mutatott a fülére. - Jó lenne a te hangodat hallani. Ahogy parancsolgatsz. - mosolyodott el ördögien.

- Biztos, hogy egy fontos munka közben az én hangommal kellene törődnöd? A végén még bajok lesznek. - pillantottam le asztalon keresztül a nadrágjára.

- Szerinted miért hoztam fel a témát? - nyalta meg alsó ajkát.

- Majd még megfontolom.

- Annyit érts meg, hogy egy család vagyunk. Én is Jungkooktól kapom a fizetésem, neki dolgozok, mégis a legjobb barátom, sőt, már a testvérem. Ryung sem dolgozik sehol, mert mindig segít Kook-nak. Bár mióta két gyerek is van, inkább főállású anyukának hívnám. - nevetett fel.

- Jól kijössz a gyerekekkel. Legalábbis Jung nagyon kedvel.

- Tudom. Én is bírom a fejét, de hosszútávra nem tudtám elviselni.

- Ezt meg, hogy érted? - dőltem hátra a székben. Tae megvonta a vállát, és megtörölte a száját.

- Nem szeretnék saját gyereket. Elveszi a szabadságomat, amit nem tolerálok. Vannak hetek, mikor nagyon sok helyre kell mennem, és nem lenne időm foglalkozni vele. Ráadásul, ha este fáradtan hazajövök, melléd szeretnék beesni az ágyba, és nem azt hallgatni, ahogy üvölt.

- Értem.. - mondtam magam elé, miközben elvettem előle a tányért, és nekiálltam mosogatni. Kicsit szíven ütött az, amit mondott, de meg tudom érteni. Ryung helyzete más. Ők ott vannak egymásnak egyszerre hárman, mindig van valaki, aki tud figyelni a srácokra. 

Mégis fáj a szívem.