I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

36. I'm a lost man

Idegesen, kisírt szemekkel, és csurom vizesen mentem vissza a házba. Nem akartam mindent összevizezni, de valahogy fel kell jutnom a szobámba. Nem láttam semmit, csak megszokásból lépkedtem a lépcső felé, mikor valaki az utamat állta.

- Hova ment? - kérdezte Jungkook. Egy kéz simult a vállamra, és tolt enyhén előre, jelezve, hogy induljak.

- Hagyd most kicsit. Előbb hadd száradjon meg. - hallottam meg Ryung hangját. Feljött velem a szobába, majd amíg én zuhanyoztam, ő kiterítette a ruhámat, és vett elő másikat, mivel én nem hoztam. A pólója kissé szűk volt rám, de ez cseppet sem érdekelt.

Idő közben a többiek is bejöttek a szobába. Jungkook, Jin, Jimin, Hoseok és Yoongi mind felém szegezték ideges, de inkább kíváncsi tekintetüket, amitől megborzongtam. Nem akartam beszélni. Féltem.

- Nem tudom, hova ment. Nem engedte, hogy megállítsam. - jelentettem ki. - Nagyon mérges, mert az anyja- elharaptam a mondatot. Vajon nekem kell ezt elmondanom? Nem tartozik rám, de addig úgy se hagynának békén, amíg ki nem húzzák belőlem a történteket.

- Micsoda? Az anyja? Miről beszélsz? - képedt el Jungkook. Arca falfehér lett, nem akarta elhinni, vagy felfogni, amit hallott.

- A doktornő a tévében. Taehyung anyja. Ő fedte fel, hogy a fia életben van.

- Az lehetetlen. Taehyung maga mondta, hogy megölte.

- Igen, ő is úgy tudta. Ezért ideges. - remélem nem hozzá ment, hogy most végleg eltávolítsa a képből. Félek mi lesz, ha véletlenül elkapják.

- A picsába is.. - túrt zavarodottan a hajába, majd Yoongi-hoz fordult. - Mondd, hogy még rajta van a nyomkövető.

- Biztos nem volt annyi lelkiállapota, hogy leszedje. Szarik bele, hogy tudunk minden lépéséről. - válaszolta a férfi, miközben elővette a telefonját, és keresni kezdett. - A városban van. - Jungkook Yoongi mellé lépett, hogy ő is megnézhesse, pontosan hol.

Légzésem nehezebbé vált, amint felfogtam, mit mondott, és vele egy időben eszembe jutott, amit Tae mesélt. Ugye nem azért van ott, hogy felszedjen magának egy lányt? Akit majd megdug, aztán megöl? Vagy elengedi..

- Patty, nyugi. - ült le mellém Ryung, és simított a hátamra. - Taehyung nem olyan hülye, hogy elkapassa magát. - megráztam a fejem, majd mégis bólintottam, arcomat pedig a tenyerembe temettem. Nem ez miatt féltem. Talán inkább attól, hogy megcsal. Lehet nem szereti azt, akit most kinézett, de ha lefekszik vele.. Vajon mit tennék? Elém állna, és elmondaná? Vagy csak hazajönne, és két csókkal letudná ezt az egészet, hogy elfedje a történteket előlem?

----------------------------

Yoongi-nak szerintem már az idegeire mentem, azért kerül. Az előző este semmit sem aludtam, és úgy érzem, ma se fogok, mert Tae nem ad semmilyen jelet magáról. Csak annyit tudunk, hogy járkál a város különböző pontjai között. A lakásunknak még csak a közelébe se ment, ezért esélyem sincs találkozni vele. Jungkook nem is engedné. Szerinte hagynunk kell, amíg lenyugszik, és magától visszajön. De hogyan hihetnék neki, mikor ő is ugyan olyan ideges és frusztrált, mint én? Fogalma sincs, mit tegyen, vagy mi fog történni.

Fel alá járkáltam a szobában. Körmöm melletti bőrömet rágva hol az ablakon néztem ki, őt várva, hol pedig az ágy és az ajtó között ingadoztam. Nem tudtam eldönteni, hogy látni fogom e még ma, és ez még jobban bosszantott. Mikor jön haza, vissza hozzám? Mikor láthatom..?

(+18)

Nagyon megijedtem, mikor a sötét szoba csendjét a kivágódó ajtó zavarta meg. Rögtön odakaptam a tekintetem, de csak közeledő alakját láttam. Megfogta a vállamat, és erősen a falnak taszított, amitől nyekkentem egyet, ám a következő nyögésemet belém fojtotta csókjával. Fogával élesen mart ajkamba, amitől kibuggyant pár könnycsepp a szememből. Nem engedte, hogy ellökjem őt magamtól, pedig próbálkoztam.