I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

16. I'm a liar man

- Sajnálom, Taehyung. Tudom, mennyit jelentett neked Patty. - simított Ryung a vállamra. Felálltam, és odaadtam neki a már alvó JiSoo-t, majd tenyerem lágyan a fejére helyezve, összekócoltam a haját.

- Ne aggódj Minie. Hamar túlteszem magam az ilyeneken. Ő is csak egy nő volt. - pláne azért, mert otthon vár rám.

Se Jungkook, se Ryung, sőt, még Jin és Jimin se tudja az igazat. Egyedül Yoongi-t avattam be, mert benne megbízok már annyira, hogy tudjam, nem fogja elmondani senkinek. Neki se akartam Patty-ról mesélni, de mivel az én hiányom sokkal feltűnőbb, mint a férfié, így valahogy meg kellett oldanom a helyzetet. Patty-t nem zárhatom be a házba, mennie kell vásárolgatni, ide-oda, és akkor kell egy olyan ember mellé, aki megvédi. Aki nem hagyja, hogy lelepleződjön. Mivel, én meghaltam, így nem sétálhatok csak úgy az utcákon. Yoongi pedig engedelmesen elfogadva sorsát, kisegít, mikor kell.

Patty még csak két napja van nálunk, de én már veszélyben érzem a lányt. Az este megengedte, hogy vele aludjak, de én szigorúan a másik oldalon tartózkodtam. Ha a közelében lettem volna, miközben ő alszik, a kezem akaratlanul is rossz helyre csusszanhat. Nem akarom ezzel elbaszni a kapcsolatunkat, pláne úgy, hogy még nagyon az elején vagyunk. Patty igyekszik, ezért is nem hepciáskodott az együtt alvás miatt, de tudom, hogy megharagudna, vagy ami rosszabb, megsértődne, ha úgy érnék hozzá.

- Megyek. Legyetek jók, holnap találkozunk. - néztem le az előttem álló két lányra, mielőtt kiléphettem volna az ajtón. Most, hogy van kihez hazamennem, nem lehetek itt naphosszakat. A szívem kétfelé húz, hisz köt a megszokás. Mikor épp nincs dolgom, itt szoktam iszogatni Jinnel, basztatni Jimint, vagy épp Jung-al játszadozni. Most viszont ezeket megvonom magamtól, mert Patty-ról is gondoskodnom kell.

Éppen ezért nyomtam tövig a gázt, mikor kiértem a pályára. A város bedugult, egy kisebb rablás miatt, így kerülő úton közelítettem meg a házamat. A város közepén levő lakásomat eladtam. Nem akarnám, hogy Patty egy olyan ágyban aludjon, amiben a saját kezemmel megöltem valakit. A mostani sokkal nagyobb, kényelmesebb, így jobban elférünk.

Beléptem a nappaliba, és rögtön a konyha felé vettem az irányt, ahogy megcsapott az onnan érkező gusztusos illatok. Parasztosan mondva kajaszag van, a hasam pedig egy jó meleg levesért korog. Bár ősz közepén járunk, kint pedig eléggé hideg van, a konyhában olyan hőség lett a folyamatosan bekapcsolva levő sütőlap miatt, hogy Patty egy lenge szoknyában állt a tűzhely előtt.

Mögé lépve végigsimítottam gerincén, amitől nagyot kiáltott, és hirtelenjében megfordult, de amint felismert, kieresztette reszketeg sóhaját, és lágyan megcsapta a mellkasom.

- Ezt ne csináld többet. - vigyorodott el. Visszafordult a fortyogó fazék felé, én pedig hasa előtt keresztezve ujjaimat, feje búbjára hajtottam a fejem.

- Nem lesz ez így jó. A munka, Jungkookék.. Nem lesz időm rád, azt pedig nem akarom. - kezdtem panaszkodni, hátha ki tudunk együtt találni valami megoldást. Ha nem kéne attól tartanom, hogy Jungkook bármelyik pillanatban lelőheti, amikor csak meglátja, akkor simán átvinném hozzájuk minden nap, és nem kéne két külön családként élnünk.

- Ne fájjon emiatt a fejed. Tudom, hogy sok dolgod van, és a jelenlétem sok gondot okoz. Nekem elég, hogy hozzám jössz haza, és velem alszol.

- De nekem nem. El szeretnék menni veled sétálni, megnézni egy filmet, vagy bármi más, de így, hogy este hulla fáradtan beesek hozzád, nem sok mindenre van esély.

- Egyelőre szokjunk ebbe bele. - javasolta. - Aztán majd később gondolkodhatunk rajta, min változtassunk. - persze, neki meg kell szoknia engem, nekem pedig azt, hogy van egy nő a közelemben, akivel nem feküdhetek le, és nem érhetek úgy hozzá. Hosszú életem lesz, ezt már előre látom..