I'm a peril man [Kim Taehyung ff.] - Befejezett

41. I'm a rock man

Van az a mondás, hogy a remény hal meg utoljára. De miért is az? Mit értünk ez alatt? Taehyung üveges tekintettel meredt a fehér plafon felé, miközben ezen gondolkodott. Mitől tud meghalni a remény? Amíg az ember él, és vannak olyan emlékei, amikre boldogan gondol vissza, addig ez az egy szó ott lesz a szívében. Senki se veheti el tőle.

Azonban ez a férfinél most máshogy van. Egy hónapja, hogy ott van az elmegyógyintézetben, védtelenül, könyörtelen bánásmódban részesítve. Életében először gondolkodott el azon, hogy vajon mit jelentett Jungkooknak, és Patty-nak. Szerették? Akkor miért nem jönnek, és viszik ki innen? Hol vannak már ennyi ideig?

Nem találják? Ez a lehetőség fel sem merült benne, hiszen ők profik. Taehyung sosem mondta nekik, de pontosan tudja, hogy mennyiszer tettek rá nyomkövetőt. Egyszer még a gyomra is görcsbe rándult, mikor kiderült, hogy Jungkook a vacsorájába is rakott egyet, hogy a szervezetében megtapadva, károsodást ne okozva, tudja neki jelezni, merre van a férfi.

De ez most nem olyan. Eddig minden lépéséről tudtak, most miért nem segítenek? A férfiben kettős érzelmek lappangtak. Hol sírt, mert nem emlékezett a szeretett nő arcára, akihez csak egy nevet tudott csatolni. Patricya.. Ez a név többet jelentett neki bárminél, mégsem tudta maga elé képzelni. Csakis akkor látta, mikor az anyja beadta neki azt a rémes gyógyszert, amitől minden második napon képzeleg. Ezerféleképp ölte már meg a nőt, az anyjának mégsem volt elég. Még maradt két hónap.

Egyszerre akarta, hogy eljöjjenek érte, és, hogy hagyják meghalni. De még olyan messze van a halál. Ez a szó eddig sok mindent jelentett Taehyung-nak, most mégis, ahogy egyre többször vetül fel benne, értelmetlenné válik. Nem tudja, milyen az. Mi van utána. Bizonytalan lett. És törött.

Az anyja elérte, amit akart. Taehyung sohasem gondolta volna, hogy valaha annak a nőnek fog megtörni, akit a világon a legjobban gyűlöl. Könyörgött neki, hogy engedje szabadon a lányt, akit immáron a szobájában látott, lekötözve a székhez. Ajkához erős ragasztó szorult, csak azokat a sikolyokat hallatta, amiket csukott szájjal ki tudott préselni a torkából.

Taehyung kezéről leszakadt a bilincs, az anyja eltűnt, helyén csak egy kés volt. És a férfi megfogva azt, fájdalmat okozott a lánynak. Késelte, miközben sírt, mert nem akarta bántani. Tudta, hogy szereti, mégsem parancsolhatott a testének. Az elméje már nem tudta eldönteni, hogy mi a valóság. Lehetséges egy embert ennyiszer megölni, majd feltámasztani?

Nagyon félt, mert tudta, hogy az anyja keze van a dologban. Mindig csak az járt a fejében, hogy ha most nem is az igazi lányt öli meg, a következőnél ténylegesen őt hozza be, és öleti meg vele. Hisz minden egyes alkalommal olyan valóságos volt. És ez a rohadt injekció, és a behozott aktákban levő képek miatt volt.

- Mi legyen vele, Eun doktornő? - szólalt meg Taehyung mellől egy női hang. Tudta, hogy itt vannak a szobában, mégsem vett róluk tudomást.

- Nem tudom. - sóhajtotta a másik. - Nagyon lesoványodott, amiért nem eszik. - kitárta Taehyung szemét, hogy belevilágíthasson, majd csettintgetni kezdett a jobb és bal füle mellett. - Pedig kiválóak az érzékei.

- Nem lehet, hogy sok volt a terápia? Ekkora mennyiségben még sosem alkalmaztuk egy betegünknél se.

- Kang ArYea doktornő ajánlása volt. Mivel rá bízták, mi nem dönthetünk semmiről.

- De ez akkor is kegyetlenség. Mármint, nem sajnálom, mert tudom, miket tett, de így csak elmeroggyant lesz belőle. Nem lehetne lefújni a gyógyítását, és megszabadítani a fájdalmaitól?

Taehyung csendben hallgatta, miket beszélnek róla. Azt hitték, nem hallja, elvégre semmire se reagált. Nem is akart. Elfogadja a sorsot. Csak hozzák azt a kurva injekciót, ami a halálos anyagot tartalmazza, és adják be neki. Egyenesen a szívébe! Ne cécózzanak.

De várnia kellett, és ez az őrületbe kergette. Tudta, hogy ha még két hónapot itt marad, akkor mindennek vége. Eddig csak pihent, és az, amit megjátszott, hogy nem észlel semmit, egy játék volt. Az anyja jöttére várakozott, ahol teljes erőbedobással, csakis a nőre koncentrált. De maga sem tudta, miért. Nem volt értelme. Innen nem szökhet el. Miért pazarolja az idejét, és az erejét arra a nőre? Csak játszania kellene az agyhalottat.

A szíve majd felrobbant. Soha nem érzett ekkora magányt, és fájdalmat még. A mellkasa folyamatosan húzódott, mintha bele akarna férni egy dióhéjba, amit később összezárnak, és elhajítanak. Ez akart lenni a világnak. Egy elhajított kavics, dióhéj, bármi, ami jelentéktelen. Az emberek néha elfeledkeznek meglátni azt az elrejtett szépséget, ami a rút külső mögött lakozik.

Ha egy szürke kavicsot teljes erővel az aszfaltra dobsz, mi lesz vele? Megreped, a szürke felületén fehér karcolásnyomok lesznek, és darabokra törik. Akár egy ember szíve. De van, hogy ez nem rossz dolog. Vannak olyan emberek, akiket meg kell törni ahhoz, hogy megnyíljanak, és megmutassák a bennük rejlő szépséget.

Ahogy egy jelentéktelen szürke kavics, hordozhat magában csillogó belsőt, úgy egy érzéketlen ember is érezheti a fájdalmat, amit nem mutat ki. Az a személy, akit Taehyung a legjobban szeret, ilyen volt. Ő meglátta a kavicsban a szépet. Csakhogy ő maga volt az. Taehyung volt a kavics. Patricya pedig a benne lakozó, csillogó szépség. De mit ér a kő, ha elveszti a gyönyörét? Egyedül marad, a rút külsővel, ami egy idő után... Megtámadja, és magába szívja a belsőt.

Az idő, nem volt kegyes hozzá. Az anyja megint ott volt mellette, és elégedett mosollyal fedezte fel fia tehetetlenségét, és elveszettségét.

- Látod már, mit tettél velem?

- Te... Csak egy érzéketlen nő voltál. Nem hatott meg annyira apa és a nővérem halála, mint amennyire mutatod. Ez itt mind.. Annak a folytatása, amit a kórházban elkezdtél. - Taehyung beszéde szaggatott volt. Sokat nyelt, szája hamar kiszáradt, és zihálni kezdett. Félne az anyjától?

- Tudod mit? Legyen igazad. Ez a játszma rólam szól. Talán én is ugyan olyan könyörtelen vagyok, mint te. Csakhogy nekem van indítékom. Én nem csak találomra teszem azt, amit. Amint téged megölnek, én eltűnök innen, és új életet kezdek.

- Hajrá. - sóhajtotta a férfi, majd lehunyta a szemét, és elmosolyodott. - Remélem a férjedet is begyógyszerezed majd álmában, mikor megtudod, hogy megpuszilt egy lányt. Aztán mikor majd rájössz, hogy az csak az egyik rég látott rokona volt, ismét felszakad a seb, amit okoztam. És én, mivel halott leszek, a távolból majd nevetni fogok az ostobaságodon.

- Meglep, mennyire eszednél vagy, és milyen összefüggően tudsz még beszélni. Azt hittem az első hónap végén feldobod a talpad, most mégis itt vagy. Félegészségesen. - tette hozzá. - Akkor kezdjük is el, a mait. - megragadta fia kezét, és beledöfte a tűnt, amiben az anyag volt.

Taehyung összeszorította az állkapcsát. Nem akart kinyitni a szemét. Csakhogy ez nem menekítette el őt a gyilkosságtól. Csukott szemmel is épp olyan tisztán látta magát, és az áldozatát, Patty-t, mintha nyitva lenne.

Ígérem hamarosan megoldódik a dolog, addig tartsatok ki 😁💕