Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

Teljes Álarc

"Nem, nem arra az álarcra gondolok amelyet mindenki nap, mint nap felvesz. Nem arra amelyiket akkor használjuk amikor beszélünk valakivel, hogy "Milyen napod volt"? Itt arról az álarcról beszélek amelyet az ókori görög színházakban vettek fel kellékként a színészek. Egy ilyen álarc tükrözte érzelmeiket."

2019. November 4. (Hétfő)

Jungkook szemszög

-Elindultam. - szólok morcosan bátyámnak. Ma van vége az őszi szünetnek és mehetek be az iskolába újra.

-Rendben! - jön ki a konyhából kezeit törölgetve. - Vigyázz magadra. - nem válaszolok csak biccentek. A bátyámmal élek... mióta is? 5 éve asszem. Amikor a szüleim meghaltak én még csak 12 voltam, így a bátyámra maradtam. Nagyon szoros köztünk a kapocs, mindent megbeszélünk egymással és nagyon ritkán veszekszünk. Olyan tipikus minta tesvérek vagyunk.

Felveszem bakancsom és kilépek a vizes útra, hisz esett az eső nem is kicsit. Kabátom vállamra kapom és kilépek a lakásból. Táskámmal a hátamon indulok meg az iskola felé. Azt mondta még a szünet előtt az osztályfönök, hogy jön valami új kölyök az osztályba. Akkor sem kerítettem neki nagy figyeltem, tehát most sem fogok. Csak egy új szaros gyerek akinek majd meg kell tanítanom, hogy ki az Alfa az iskolában. Egy fölényes vigyorral sétáltam végig az utcán.

A sulihoz érve az összes szem rámszegeződött. Elég nagy hírnevem van az iskolában. Nagyon sok balhéba keveredünk a barátaimmal.

-Mit néztek? - nézek végig rajtuk felhúzott szemöldökkel mire mindenki visszafordul. Az utamba állnak így újra megszólalok: - Engedjetek! - mindenki félrehúzódik a folyosón és végignézik ahogy besétálok a tanterembe. Ezt hívják úgy, hogy tisztelet. Minden egyes ember tudja, hogy itt én vagyok a fönök. Ledobom magam a helyemre majd elfekszem az asztalomon. Hallom ahogy a mellettem lévő székre valaki ledobja magát aki nem lehet más mint a legjobb barátom, Yoongi.

-Szia Kook. - néz rám ridegen majd ő is elfekszik a padon.

-Hali Yoongs. - köszönök rá ásítva és nem szentelek neki több figyelmet.

-Ma jön az új srác. - töri meg a beállt csendet.

-Aha.. - motyogom egy kis érdeklődést sem mutatva a tény felé, hogy új embert kell majd illemre tanítanom. Nem szeretek verekedni de ha valaki arra késztet muszáj vagyok ehhez folyamodni, pedig nem szeretem az erőszakot. Jó! Kit akarok átverni? Akárkit képes vagyok péppé verni...

-Figyelem diákok! - jön be a tanár az ajtón a cuccait az asztalhoz vágva mire mindenki felnéz. Még nem csöngettek be, van 2 perc addig. Minek jön be feleslegesen? - Be szeretném mutatni az új diákot. - mosolyog az osztályra, majd ki int az ajtón amin belép egy fiú. Az egész osztály őt figyeli. Engem viszont csepett sem érdekel, így a pad alatt telefonozok. - Jeon! Figyeljen kérem! Tegye el! - morogva zsebrevágom a telefont és felemelem a fejem a fiúra pillantva.

Ekkor láttalak meg először.

Remélem tetszeni fog ez az igen érdekes fici, és majd valaki érdeklődni fog iránta, nem mintha érdekelne a nézettség. Ha senki nem olvassa akkor is megírom. A részek minden szerdán várhatóak!

Sziasztok