Vajon tényleg létezik a természetfeletti...?
"-Mit szeretnél, Kookie? - hangjától csak még jobban beindulok. Halkan belekuncog a végébe, de a szoba csendjében angyalian cseng. Hajába túrok erőszakosan és ugyanilyen erővel visszanyomom fejét farkamma...
Ahogy visszaérünk a tanterembe mindenki felfigyel ránk. A tanár pont mögöttünk jön be, így nem késtünk semmit. Rosszalóan néz ránk miközben helyet foglal a tanári székbe. Mi is a helyünkre megyünk és leülünk, majd előveszem füzeteim és érdeklődve figyelem a tanárt, miközben jegyzetelek.
{Time Skip}
Vége van a 8. órának és végre hazamehetek. Már eléggé lefárasztott, főleg az a 7. órai kémia. A táskámért nyúlok és belecsúsztatom a történelem cuccaimat. Felkapom hátamra a táskám. Ki akarok menni a teremből és otthon egy jó kis kávét inni, de ebben a pillanatban valaki megkocogtatja a vállam. Megállok minden nemű mozgásban és hátrapillantok magam mögé. Jimin fejét lehajtva, a cipőjét nézi. Szőke haja a maszkra lóg. Megfogom vállát, mire felemeli fejét.
-Mit szeretnél? - kérdem tőlem nem megszokott kedvességgel. Oldalra billentem fejem és kérdően nézek rá.
-A-Akkor m-ma átmehetek h-hozzád? - kérdi meg, mire elgondolkozom. Tényleg... az igazgató megkérte Jimin-t, hogy korrepetáljon.
-Persze. - mosolyogok rá, majd kezére fogok és elkezdem kivinni a suliból. Amint kiérünk a kapun elengedem kezét. Ő lehajtott fejjel kullog mellettem, míg én a telefonomat és a fülhallgatómat előhalászom és elindítom kedvenc zeném.
Lassan elérünk a házunkhoz, előveszem kulcsom és kinyitom az ajtót. Jimin-t illedelmesen előreengedem és becsukom magam mögött a sötét bejárati ajtót.
-Megjöttünk Jinnie! - köszönök bátyámnak. A nappaliból hangok szűrödnek ki, így odamegyek és bátyám vállára teszem a kezem. - Mit nézel?
-Ohhh.... szia Kook. Semmi érdekeset. Ő ki? - néz a mögöttem lévő Jimin-re, akinek még mindig maszk takarja arcát.
-Ő az új osztálytársam. - mosolygok bátyámra. - Korrepetálni fog matematikából.
-Szia! - köszön Jimin-nek, majd feláll a kanapéről és a szőkéhez sétál. Kezét nyújtja mire a másik félve de kezet fog vele. - Jeon SeokJin vagyok, de hívj csak Jin-nek. - néz le rá bátyám egy kis mosoly kíséretében.
-Park Jimin. - néz fel rá. Most nem dadogott. Furcsa.
-Örülök a találkozásnak. - elengedi Jimin kezét én pedig odamegyek a fiúhoz.
-Mehetünk? - kérdezem tőle, mire bólint egyet. Elkezdem felhúzni a szobámba és beviszem oda. - Kész valamit enni vagy inni? - nem nézek rá, hanem táskámat helyére dobom és előkutatom tankönyveim. Előveszem a matekot és az ágyra dobom.
-N-Nem. - kezd el újra dadogni.
-Kezdhetjük? - kérdem kedvesen. Ő csak bólint mi pedig nekikezdünk a mateknak.
{Time Skip}
-Annyira utálom ezt az n-edik gyök szarságot! - sóhajtok fel.
-És mi van a másodfokú egyenlőtlenségekkel? - kérdi. Igen, időközben már nem dadogott annyit és normálisan kezdte magyarázni az anyagot, de én még így is segghülye maradok matekból. Nem értem mi értelme van annak, hogy összetudjam adni a vektorokat.
-Nem értem. - sírok fel mint egy kislány. Teljesen elfáradtam. Eldőlök ágyamon miközben várom, hogy lejöjjön Jézus a mennyből és segítsen megértetni velem a matekot.
-De Kookieee. - nyújtja el a nevem végét.
-Kookie? - kérdezek vissza, összevont szemöldökkel. Eddig nem volt ennyire bátor. Nem mert becézgetni. Felültem az ágyamba de nem sokáig maradtam ülve mivel Jimin szó szerint rám mászott. - J-Jimin? - kérdezem dadogva, ahogy fölöttem elhelyezkedik. - Mit sz-szeretnél?
-Egy picit játszani. - kuncogta el magát.
Egy ötlettől fogva fölé magasodtam, mire összerezzent egy kicsit. Talán meg is ijedt hirtelen jött dominanciámtól.
-Vedd le azt a mocskos álarcot, baba. - suttogom fülébe mire nyel egyet és készségesen leveszi a maszkot. A bőre hófehér... az ajkai hatalmasok, a szemei pedig csillognak. Az egész arca gyönyörű. Nem tudom levenni róla a szemem, egészen addig amíg egy könnycsepp végig nem gurul az arcán. Onnantól kezdve azt figyelem ahogy az ágyra ér. - Jimin... - suttogom.
-Ezt akartad nem?! - üvölt rám.
-De... én nem... - megmukkani sem tudtam. Könnyei csak úgy folytak le arcán. - Olyan... gyönyörű vagy. - nézek végig rajta. Ahogy itt felszik alattam más szó nem jut eszembe róla. Gyengéden végigsimítok arcán. - Ne sírj. - törlöm le a könnycseppeket szeméről amik felduzzadtak a sírástól.
-Te is olyan vagy mint mindenki... egészen addig amíg meg nem tudsz valamit. - ezzel a mondattal kijött alólam. Maszkját elvette és újra felrakta arcára. Még egyszer visszapillantott rám majd kisietett a házból. Ezt Jin is meghallotta ezért bejött hozzám.
-Mi történt? - hangjából süt az aggódás. Nem tudom mikor de nekem is megindultak könnyeim. Szinte észre sem vettem. Nem vagyok szomorú se boldog, de mégis sírok. Mintha elrontottam volna valamit, csak azt nem tudom, hogy mit. Nem csináltam semmit sem Jimin-nel, hiszen ő mászott rám. Nem tudom mi volt ez a hirtelen jött hangulatingadozása de nagyon furcsa volt. Maga Jimin is nagyon furcsa és titokzatos. Ezért is érdekelt annyira, hogy hogyan néz ki. Még az arcát is eltakarja. Végre láttam és a kép egyszerűen valami csodálatos.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy nézett mint egy angyal. Teljesen elvette az eszem az, hogy láttam az arcát. Még többet akarok belőle. Nagyon furcsa érzésem van, mivel szerelmes nem vagyok, de nagyon vonzz benne valami. Talán azt kéne kiderítenem, hogy mi ez.
-Ugye láttad a maszkot az arcán... - kezdek Jin-nek magyarázkodni aki időközben leült mellém az ágyra és onnan figyeli kicsit még mindig könnyes arcom. - Soha nem veszi le. Gondolom a mosdóban szokta néha cserélgetni, azt sem értem miért. - temetem kezeimbe arcom. - Rávettem, hogy levegye a maszkot. Jin én nem akartam rosszat neki! - sírok fel. Bátyám hátamra teszi kezét és simogatni kezd. - Utána sírásban tört ki. Hirtelen teljesen megváltozott és felkapta a vizet, majd elfutott. Nagyon titokzatos. - szipogok. - Szeretném jobban megismerni de így nem fog menni.
-Értem Kook... és mi volt azelőtt mielőtt levette a maszkot? - kérdez rá.
-Hát... teljesen megváltozott... mintha nem ugyanaz a visszahúzodó fiú lett volna. Eldöntött az ágyon és felém mászott... átfordítottam és ezután már tudod mi volt... - vallom be. Jin kíváncsian néz rám és átölel. Belebújok bátyám ölelésébe és ott sírok tovább.
Mostantól mindenki örömére nem csak szerdánként de vasárnaponként is kaptok részt! 🥳 Nem tudom szerintem valami megszállt, de az elmúlt 3 napban megírtam 6 részt... szóval van mit kirakni. 😅
