Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XV. Repedés

-Chim... - szólalok meg egy picit elmélyített hangon az ingerektől.

-Mi az? - fordul felém aranyosan mosolyogva.

-Ne akarj itt felhúzni, vagy esküszöm itt, a tanár előtt baszlak meg a padon... - suttogom fülébe. Egy aprót sóhajt kijelentésemre, de azért sem száll le rólam. Ha így akarsz játszani...

Kicsit hátradöntöm fejem és hagyom, hogy mocskos gondolatokkal teljen meg elmém. Jimin is látja a gondolataim, ezért ez egy nagyon jó tervnek ígérkezik.

Elképzelem, hogy nincs bent senki a tanterembe és minden kiürül, mintha tudnák, hogy mire készülök. Amint mindenki kiér az ajtón, egy hangos csapódás kíséretében, amit az ajtó okoz, felrakom Jimin-t az asztalra. Mivel csak képzelődök, így már nincs is rajtunk ruha. Kezeit összefogom a feje fölé, jobb kezemmel pedig bebarangolom egész testét, a mellbimbóinál megállva. Egyiket beszopogatom miközben a másikat csavargatom csontos ujjaimmal.

Felsóhajtok a képzelgésre, majd kinyitom a szemeim. Jimin ugyanolyan kiéhezetten néz rám, mint ahogy én rá.

-Mi az? - vigyorodok el kajánul. - Nem volt elég a tegnapi? - a légkör olyan forró, mintha a naphoz nagyon közel lennénk. Ezt a perverz pillanatot Jisoo szakítja meg, aki idebattyog hozzánk, miközben barna haját csavargatva vizslat minket.

-Szia Jiminie. - mondja elvékonyított hangon, mire nekem grimaszba torzul az arcom. - Szeretnék beszélni Kook-ah-val. Szóval kérlek magunkra hagynál? - mosolyog rá.

-Ki mondta, hogy hívhatsz Kook-ah-nak? Meg amúgy is... Jimin miért nem hallhatja azt amiről beszélni akarsz? - nézek az ölemben ülő démonra, majd vissza a lányra.

-Elég személyes dologról lenne szó. - kacsint egyet. - Jimin, kérlek. - a szőkeség csak sóhajtva kiszáll ölemből, én pedig már megint nem győzöm takargatni merevedésem. Bár, ma el akarom vinni randira, szóval nem szeretném ha megint az lenne a végkimenetele, hogy az ágyban kötünk ki. Vagyis múltkor sem az ágyban voltunk... mindegy! Az a lényeg, hogy ma olyan napot szeretnék tartani amelyben nem három — vagy több — órán át kefélünk.

-Mondd Jisoo. - szólalok meg ridegen rá se pillantra.

-Miért vagy mindig Jimin-nel? - kérdezi, rápillantok és észre veszem felvont szemöldökét. - Van valami köztetek?

-Te tényleg ennyire vak vagy? Miért érdekel? - kérdem kicsi törődést sem kimutatva felé.

-Egyszer lefeküdtünk Kook-ah, ne legyél már ilyen rideg. - biggyeszti le ajkait. Rossz visszagondolni arra az estére. Ennek a csajnak olyan a hangja, mint egy egéré. Borzalmas volt, meg is süketültem fél fülemre. Vagyis nem egészen, mivel annyira részeg voltam, hogy azt sem tudom, hogy mi történt. De arról a rikácsolásról tisztán megvannak az emlékeim.

-És soha többé nem is akarom megismételni. - arcáról csak egy kis csalódottságot tudok leolvasni. Hát ez van. Nekem van párom akit nagyon-nagyon szeretek. Egy pillanatra odanézek Jimin-re, aki mosolyogva néz minket. Mivan? Olvasod a gondolataim, megint? - Kérdem Chim-től.

Pontosan. - hallom meg hangját a fejemben. Esküszöm olyan lehetek, mint egy skizofrén. Egy hangot hallok a fejemben...

-Akkor Jungkook... ha így jobban tetszik... - motyogja Jisoo, mire rákapom tekintetem. - Akkor most mi van Jimin-nel és veled?

-Együtt vagyunk. - mondom úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Bár mondjuk az is.

-Komolyan vele? Hisz nézz már rá! Akkora a szája, mint egy igazi nyomoréknak! A szemei pedig színváltósak és olyan furcsák. Az orra pedig hatalmas, mint Mr. Bean-nek... Komolyan, mit szeretsz benne? - kérdezi hangosabban a kelleténél, mire azonnal Jimin-re nézek, aki már is elkezdte itatni hangtalanul az egereket. Felállok a székemből, de olyan nyomatékosan, hogy a szék felmondja a szolgálatot, és a földön köt ki. Jisoo csak megdöbbenten néz hol engem, hol a fatárgyat.