Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

X. Repedés

Ahogy Yoongs kinyitja a terem ajtaját, úgy pillantanak ránk az osztálytársaink. Pontosabban Jimin-re. Beállítom szobanövénynek baszki...

-Kook... nem szeretem annyira a növényeket... de a te szobádban lennék szobanövény. De nem csak növény. - suttogja fülembe erotikusan.

-A suliban ne. Fékezd magad. - pillantottam hátra rá. - Ne akarj itt felizgatni. - nyalom meg ajkaim.

-Rendben. - nyel egyet látványosan és az osztály felé fordul. Helye felé indul szorosan mögöttem.

Jimin lehajtott fejjel nézi a padját és próbálja figyelmen kívül hagyni a többieket. Nem lehet könnyű azt átélni amit most ő. Mindenki őt figyeli, ő van a középpontban, ő az aki mindenki figyelmét felkeltette a maszk nélküli bejövetelével. Legközelebb ráírom, hogy: "Jungkook tulajdona, ha rá mersz nézni, meghalsz". Hatásos lenne.

Meghallom az előttem ülő halk kuncogását.

Már megint kezded.

De így tudunk kommunikálni.

Ezt, hogy? Jimin hangja olyan mintha mindenhonnan szólt volna egyszerre a fülemben. Egyfolytában körbe-körbe forgolódok, keresve a hang irányát de egyszerűen nem találom.

A fejedbe tudok adni jeleket.

Szóval... nem csak a gondolataim látod, hanem tudsz az agyamon keresztül, telepatikusan, beszélgetni velem. Feletébb érdekes.

-Pontosan. - fordul hátra hozzám mosolyogva. Ekkor nyilík az ajtó és belép rajta a tanárunk a csengő kíséretével. Ujjammal a tanár felé mutatok, mire ő előrefordul és a tanárnak szenteli minden figyelmét. Jó? Kinek akarok hazudni? Az egész órát "átbeszélgettük".

-Végre vége ennek a szarnak! - sóhajtok fel mikor végre valahára vége az első órámnak. Persze jó volt Jimin-nel beszélgetni órán, de akkor is untam magam. Mivel a témák ezek körül forogtak:

Miért néz mindenki engem?

Nem az állatkertbe vannak!

Én is szeretlek. (UwU)

Utálom a törit.

És a többi, és a többi. Ugye milyen érdekes? Hát rohadtul nem az. Hátradőlök székemben és várom, hogy mi lesz a szünetben. Osztálytársaim azonnal Jimin padja köré gyülnek, mire én is oda kapom tekintetem. Az osztály ribancai — Jisoo-val az élen —, mellett még egyes fiúk is megnézték maguknak.

Jungkook... segíts. - Hallom meg párom kétségesett hangját a fejemben. Azonnal felpattanok helyemről és mellé sétálok.

-Hogy hívnak szép fiú? - pörgeti haját idétlenül Jisoo. - Nekem nyugodtan elárulhatod. - hajol bele magánszférájába. Látszik Jimin-en, hogy mennyire fusztrálja ez a helyzet, ezért közbe szólok:

-Szerintem nem akarja. - mordulok fel és vállára teszem kezem. Következő óránk tesi, legalább ennyi ürügyem lesz, hogy miért ráncigálom. Segélykérően pillant fel rám, én pedig csak egy bíztató mosollyal jutalmazom. - Gyere Jiminie. - kulcsolom össze ujjainkat és felhúzom helyéről.

-Köszönöm Jungkook. - mondja, majd egy puszit nyom arcom szélére. Körbepillantok az osztályon. A legtöbben csak leesett állal néznek maguk elé, míg az osztály másik fele összesúg, vagy esetleg fintorogva néz végig rajtunk. Hát ez van.

-Mehetünk baba? - kérdezem, mire bólint egyet. Kezeit nem engedem el, úgy húzom magam után. Olyan puhák a kezei... mint egy lánynak...

Mert róka démon vagyok.

-Ezt bezzeg nem hangoztatod. - vigyorodok el annak tudatában, hogy csak nekem mondta el ezt a titkát... ami valljuk be nem kis dolog. Démonnak lenni... és ezt elmondani egy embernek... nagy felelősséggel jár.

-Tényleg Kook... szeretnék, majd veled beszélni.

-Miről? - ráncolom szemöldököm. Idő közben beértünk az öltözőbe és már a tesizsákomból veszem ki a torna cuccom.

Hát erről a természetfeletti szarságról. Nem árt ha tudsz néhány dolgot.

-Rendben. - leveszem pólóm miközben már a többi osztálytársam is beért. Jimin tátott szájjal nézi végig a vetkőzésemet. - Csukd be a szád Chim. - vigyorodok el szélesen. Megrázza a fejét és ő is öltözködni kezd.

{Time Skip}

Vége van a hetedik órának ami azt jelenti, hogy végre mehetünk haza. Tényleg... azt sem tudom Chim hol lakik.

Éppen a suli kapujában várok Jimin-re mivel azt mondta, van valami elintézni valója. Pár perc várakozás után meg is jelenik mellettem párom. Szőke haja csapzottan hull majdnem fekete szemeibe, homlokáról folyik az izzadtság és megállás nélkül zihál. Komolyan olyan, mint aki most sprintelte le a maratont. Nem tudom mit csinálhatott de egy biztos: Futott. Nem is keveset. Rendesen megizzadt.

-Mi történt veled Chim? - lépek közelebb hozzá és egy ölelésbe invitálom.

-Semmi érdekes. - erőltet magára egy mosolyt.

Jimin szemszög

{Hetedik órai csengő után nem sokkal}

Indulnék kifelé páromhoz, Jungkook-hoz. Egész nap azért imádkoztam, hogy végre vége legyen ennek a rossz napnak és Kook-kal lehessek. Elmehetnénk valahova... mondjuk a vidámparkba... vagy sütizni. Nem tudom... egyszerűen több időt akarok vele tölteni. Volt már ilyen érzésetek? Tudjátok amikor nem akartok elegedni valakit, és minél több időt akartok vele tölteni. Most pont ilyen érzésem van. Egész nap ölelgetném ha tehetném.

Viszont... nem véletlenül jöttem pont ebbe az iskolába. Muszáj lenne elintézni azt a bizonyos dolgot.

Sóhajtva perdülök meg tengelyem körül és a másik irányba indulok. Egészen a kémia szertárig meg sem állok, ott pedig kiveszem zsebemből a kulcsot és a zárba téve azt, felnyitom a szertár ajtaját.

A szobát kék ledfény világítja be. Egy csomó lombik, csipesz, borszeszégő és hasonló dolog található itt. Mint egy normális kémia szertár. Büdös állott szag lengi körbe a helyiséget, nekem pedig — mivel sokkal jobbak az érzékszerveim, mint az átlagnak — azonnal fintor ül ki arcomra. Orromat befogom és úgy megyek a szertár végébe ahol egy csapó ajtó található. A kulcs ami nálam van ezt is nyitja. Gyorsan beteszem a kis tárgyat a zárba és elfordítva azt, nyitom fel a csapó ajtót. Lesétálok a már kopott lépcsőn. Tiszta por és retek ez az egész suli... végre lábon állok és körbe pillantok a helyiségben.

Mintha egy teljesen más világban lennék.

Jungkook szemszög

-Indulhatunk? - mosolygok Chim-re és elengedem. Kicsit megsajnáltam. - Szeretnél ma elmenni valahova?

-Menjünk hozzád... - gondolkodik el. - ...aztán menjünk el sütizni. - nem is rossz ötlet. Szeretem a sütiket, de ritkán eszem.

-Menjünk. - kezeinket összekulcsolom és úgy indulok meg haza.

Előhalászom zsebemből a lakáskulcsom és beinvitálom Jimin-t a házba, aki szívesen halad be előttem. Úriember módjára csukom be utána az ajtót.

-El mehetek fürdeni? - kérdi szégyenlősen.

-Persze. Keresek egy törölközőt. - leveszem a cipőm és a fürdőbe sietek. Egy kis idő múlva Chim is betotyog a szobába. Kezébe nyomom a törölközőt és hagyom egyedül megfürödni. Nem akarom, hogy az legyen, mint múltkor... ahogy magam ismerem biztos rámásznék... annyira cuki és szexi egyszerre... azt lehetetlen kibírni.