Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XVI. Repedés

Pár perc múlva a legtöbben elhagyják a termünket a jelző csengőnek hála. Jimin visszaül a helyére, mellém pedig Yoongi telepszik.

-Tudod Kook... - kezd bele. - Valamikor azt mondtad, hogy elmegyünk inni, szóval benne lennél? - húzogatja szemöldökét. - Talán még meg is fektethetnéd a kicsikét. - motyogja fülembe. Tudom, hogy Jimin-re érti a jelzőt, de nem tetszik, hogy így kezeli őt. Mintha csak egy tárgy lenne. Pedig nagyon nem az. Ő az én gyönyörűséges róka démonom, akit soha nem fogok elengedni. Nagyon szeretem őt, szóval nem akarom, hogy azt higgye, hogy csak a szexre kell. Nekem mindene kell, vele akarok majd megöregedni.

-Elmehetünk inni, vagy esetleg builba, de Jimin-t ne tárgyilagosítsd. Ha csak egy éjszakára kellett volna, már rég kidobtam volna. De én szeretem őt! Fogd fel Yoongs, én is lehetek szerelmes. - motyogom a végét.

-Pedig azt mondják, hogy a bukottaknak nincsenek érzelmei... - suttogja maga elé, szinte alig hallhatóan a szavakat, mire kérdően nézek rá. Milyen bukottakról beszél ez? Még élek és nem buktam el, sőt meg sem! Azért még elég fiatal vagyok a halálhoz, már megbocsáss Yoongi. A megbukáshoz pedig szimplán nem vagyok elég hülye.

-Mondtál valamit? - kérdezem úgy, mintha nem hallottam volna azt, amit az előbb mondott. Csak nemlegesen rázza a fejét, majd meghallom a csengőt, ezzel egyetemben a tanár is bejön a terembe.

Tuti, hogy titkol valamit. Nem véletlenül nem akarja elárulni, hogy mit motyogott az orra alatt... néha Yoongi olyan titokzatos tud lenni, ami nem kicsit szokott zavarni. Viszont meg kéne beszélnem Chim-mel a délutánt, mivel barátom bulit tervez, én pedig randit ígértem neki. Szóval ez egy futó lépés lesz... tehát a következő a tervem — amit próbálok minél jobban elrejteni, hogy Chim-nek ne essen le, hogy hova viszem —: Elviszem moziba, majd Yoongi lakásán táncolunk, iszunk, beszélgetünk meg persze mást is csinálunk, amit nem részleteznék. Ez majd csak kettőnkre fog tartozni, Jimin-re és rám.

-JeongGuk, kérem ismételje meg amit mondtam. - ránt ki gondolataim rabságából a kicsit felbőszített, férfi, nyelvtan tanárom. Róla azt kell tudni, hogy gyakran kijön a sodrából, ami nem valami szerencsés.

-Az a vers. - mutatok a táblán szereplő felírt sorokra. - Disztichon. - ismétlem el azt amit a tanár mondott diadalittasan vigyorogva. Igen, már egész kis korom óta fel tudom idézni az elmúlt percben történt dolgokat, hallásom és látásom is kiváló, sebeim viszonylag gyorsan gyógyulnak és alig vagyok beteg. Szerintem eddig lehet nem is voltam az, maximum ilyen kamu-beteg, amikor nem akartam iskolába menni.

Sokan irigykednek azért rám, mert nagyon jók az érzékszerveim, sportos vagyok és még ki tudja mikre vagyok képes.

A tanár egy hangosat sóhajt, majd folytatja az érdektelen magyarázást, ide-oda mutogatva a táblán, ami engem nem igazán köt le.

{Time Skip}

Hazafelé tartunk hozzánk Chim-mel, hogy ledobjuk a cuccunkat a házba, majd elvihessem randizni, amiről ő persze nem tud. Már ki is néztem a filmet, hogy mit fogunk nézni, a címe pedig: Az Aszfalt királyai.

Kinyitom a ház ajtaját, majd ledobva a kanapéra a táskánkat már rángatom is Chim-et a mozi felé, aki megpróbálja felvenni az én tempóm, ezért lassítok, hogy egymás mellett sétálhassunk és beszélgethessünk.

-Hova viszel? - kérdi mosolyogva Jimin, mire lenézek rá és viszonzom gesztusát.

-Meglepi. - nézek rá sejtelmesen, mire ő durcizva húzza fel az orrát. - Tudod Jimin, nem akarom, hogy a kapcsolatunk csak a szexből álljon, így mégegy randira elviszlek, de többet nem is mondok.

-Köszönöm. - suttogja halkan.

-Mégis mit? - vonom össze szemöldökeim.

-Azt, hogy szeretsz és velem vagy. Olyan jó, hogy van akiben megbízhatok száz százalékig. - villantja elő fehér fogsorát.

-Ezt nem kell köszönnöd. Ha nem lennél démon akkor biztos, hogy egy földre szállt angyalnak gondolnálak. - suttogom, majd a véget elkuncogom.

Lassan a mozihoz érünk, én pedig váltok két jegyet, Jimin PopCorn-t kért, szóval neki azt veszem, magamnak pedig Nachos-t egyik felébe sajt, míg a másikba csípős, paprikás szósszal. Innivalónak mindketten Pepsi-t iszunk.

-Milyen filmre jöttünk? - kérdezi Chim leülve az egyik asztalhoz, majd várjuk, hogy beengedjenek a moziterembe.

-Az Aszfalt királyai. - mondom neki vállrántva, majd belekortyolok az italba. Személy szerint nem szeretek addig elkezdeni inni, ameddig bent nem vagyunk a teremben, mivel akkor hamarabb elfogy, de most valamiért sokkal szárazabbnak érzem a torkom a kelleténél.

-Azt mondták nekem, hogy az nagyon jó! - mondja mosolyogva. - Hányadik sor?

-Tizenegyedik sor, nyolcas-kilences szék. - válaszolok a második fel nem tett kérdésre azonnal, mivel tudom, hogy az lenne a következő.

-Az jó! Majdnem a leghátsóba sikerült foglalnod. - ahogy mosolyog eltűnnek nagy, fekete, gomb szemei, amik még cukibbá varázsolják. - Nem látok ha ilyen szélesen vigyorgok.

-Szerintem cuki ahogy eltűnnek a szemeid. - vallom be egy kis pirossággal az arcomon. Nem szoktam pirulgatni, de Jimin még ezt is képes kihozni belőlem.

-Nekem pedig a nyuszi fogaid tetszenek, az izmos felsőtested... ahhh azok a combok is... - kezd el áradozni, mire nagyot nyelek. Ha elkezd felizgatni, leütöm. - A kedvencem amikor a méretes farkad a torkom böködi, én majd megfulladok de téged nem érdekel. - sóhajt fel a gondolatra. Én is követem őt tettében, és egyre nehezebben tudok parancsolni testemnek. Nem kéne, hogy minden randi ugyanazzal végződjön.

-Chimmie... - motyogom. - Ne kezd, mert Yoongi buliján nem állok jót magamért.

-Nem is kell. - vigyorog. - Ezt most visszakaptad a reggeliért.

-Szóval ezért csináltad... - suttogom magam elé, majd meghallom ahogy a jegyellenőr végre a helyére megy és már a jellegzetes hangon kezdi el tépkedni a papírfecniket.

Nem tétlenkedek, felállok a székről, lepillantok farkamra, de szerencsére még nyugalmi állapotban van, szóval nem kell takargatni semmit sem. Ez a deja vu... a múltkori randinkon is ez volt. Ő felizgatott valahogy, én pedig utána keményen megbasztam. Miért érzem azt, hogy ennek is ez lesz a vége, csak most Suga-éknál?

Odalépkedünk az itt dolgozó emberhez, átadom a két jegyet, ő eltépi, majd a szokásos: "Négyes terem, jó szórakozást!" Után meg is indulunk az említett hely felé.

Ohhh tudjátok mi történt?

Átléptük az ezer megtekintést! Mindenkinek nagyon köszönöm, aki olvassa ezt a sza— könyvet. Igen könyvet. Eleinte egyáltalán nem ilyenre terveztem. Emlékszem, Halloween-kor kezdtem el írni és az aznapi buli napján nem mentem iskolába, mert ugye fel kellett készülni. Aztán összevesztem a barátaimmal ezért nem is mentem 😅. Eleinte ez a dolog miatt akartam egy kicsit depisebb hangvételű könyvet, de mivel nem vagyok depressziós és életemben egyszer voltam ( arra nem igazán emlékszem már ), ezért ez szinte kivitelezhetetlennek tűnt. Amúgy is jobban húz a szívem a Supernatural (leginkább démonok) felé.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm. Tényleg, ki volt MondoConon? (Én voltam 😋)

Sziasztok