Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXII. Repedés

-Mi? - ennyit nyögök ki körülbelül tíz perc ácsorgás után ebben a mocskos helyiségben. Szerencsére nem jött be senki, mivel ez a távolabbi mosdó.

-Nyugi. - mosolyodik el fájdalmasan Jimin. - Megoldjuk. - teszi kis kacsóját vállamra és meg is szorítja azt. Egy halvány ajak görbületet vesz fel szám, majd felnézek a szőke fiúra előttem.

-Igen, megoldjuk. - bólintok egyet és kezemet az övére teszem, majd én is rászorítok és leveszem azt onnan, ahol eddig pihentette. Összefűzöm kezeinket, így megyünk ki a kissé kellemetlen szagú helyiségből.

A pultnál még mindig ott pihen az ital. Odavezetem Chim-et és lehúzom a saját poharaimat, majd a másik kettőt felé nyújtom.

-Amúgy, Jimin... - komolyodik meg hangom, miközben kérek még egy korsó sört. Mi is ez a bukott angyal cucc? - kérdezem gondolatban

Régen éltek angyalok és démonok. Gondolom ezt nem kell ragoznom. Hát... volt köztünk egy nagy háború, amiben én még ugyan nem vettem részt, de már éltem. Ez volt az az időszak, amikor a démonok leverték az angyalokat és akik túlélték azok vagy démonok lettek, vagy bukott angyalok. Ezeket a lényeket mindet egytől-egyig én írtottam ki. Nem tudom hogy maradhattál fent... de, ahogy tudom, te még nem is voltál a mi világunkban, igaz?

Igaz.

Valószínűleg a szüleid titokban éltek itt. A baleset se lehetett véletlen. Valaki megtalálta őket... Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de szinte biztos, hogy egy démon volt. Bocsi, hogy felhoztam, de muszáj tudnod a dolgokat, és tisztában kell lenned a szüleid halálának okával és történéseivel.

Köszi, hogy elmondtad.

Elszontyolodok a hallottak alapján. Egy hatalmasat sóhajtok, miközben lehúzom a sör utolsó pár cseppjét, ami még a pohár alján helyezkedett el. Felpillantok Chim-re, aki bűnbánóan hajtja le a fejét.

-Nem akartam rosszat mondani. - pásztázza fekete szemeivel a földet és nem néz rám.

-Semmi baj. - mondom keserűen. - Inkább menjünk táncolni, hogy elvonja a figyelmünket. Mit szólsz hozzá? - leszek kicsit izgatott. Talán azért vagyok hirtelen egy kicsit boldogabb, mivel kezd hatni az alkohol, amit megittam.

-Oké! - lelkesedik fel. Kezét belenyomja a tenyerembe, és mielőtt felállnék, már ráncigál is a táncterem kellős közepe felé.

Mikor végre elhúz az úticélunkhoz, megfordul és nyakamba akasztja kezeit, miközben én derekára simítok. Megremeg érintésem alatt, majd felnéz szemeimbe. Egy gyenge csókot lehelek ajkaira, majd kezdenék táncolni, de ő nem elégszik meg ennyivel. Lerántja fejem hajamnál fogva, és egy hosszú, szenvedélyes csókba hív, amit azonnal viszonzok. Nem hagyom, hogy sokáig uralja ajkaink játékát, nyelvemet letuszkolom egészen a torkáig és úgy csókolom. Még jó, hogy melegbárba jöttünk. Itt nem néznek meg minket annyira. Végül elengedem szerelmem ajkait, majd közelebb lépek hozzá, ágyékom neki nyomom, ahol már felfedezhető egy dudor, és úgy kezdem el mozgatni csípőm, hogy minden egyes pillanatban, szinte összeérjen testünk.

Erotikus táncot lejtünk, miközben ő lassan, előttem túr bele hajába. Száját egyfolytában nyalogatja, amit elnyílt ajkakkal figyelek és nyelnem is kell egyet. Egy pillanatra elnézek Jimin-ről, mivel eddig rajta tartottam a tekintetem és csak rá koncentráltam, de amikor körbenézek, azt veszem észre, hogy mindenki minket figyel. Pontosabban a szőkét. Az én szőkémet.

-Jimin... - morgom fülébe. Kinyitja eddig lehunyt szemeit, és kérdően pillant íriszeimbe. - Mindenki minket figyel... - suttogom, majd megnyalom fülét. - Mit néztek? - nézek azokra, akik körénk gyűltek.

-A szőke nagyon dugni való... - hallom meg valaki hangját. Élesen szívom be a levegőt, majd elmosolyodom.

Egy hirtelen kipattant ötlettől fogva, hajolok párom nyakához, majd azonnal szívni kezdem a felületet, mire ő egy kisebbet sóhajt.

-Engedd ki a hangod. - mormolom neki, egy pillanatra elhajolva nyakától, de szinte azonnal vissza is hajolok, de mostmár kulcscsontját szívogatom tovább.

-Sokan vannak és mindenki téged figyel... nem fogok nyögdécselni. - egy kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél, de nem bánom. Nagy nehezen elválok a puha, de megkínzott területtől, és megnézem művemet. A nyaka és a kulcscsontja pirosan virít. Elmosolyodom, majd végigsimítok a szívásfoltokon. Az egyik amit most csináltam... mintha egy kicsit érdesebb lenne alatta a felület.

-Ez mi? - bököm meg ujjammal a furcsa foltot.

-Egy szívásfolt mondjuk, amit az előbb csináltál? - vonja fel szemöldökét.

-Nem az butus... mintha lenne alatta valami. - kezét odakapja nyakához, és ő is megérzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Mint aki megvilágosodott volna, elmosolyodik.

-Ez azt jelenti, hogy végre tartozok valakihez, teljesen. - komolyan néz rám, amit nem értek. - Csak a tied vagyok JeongGuk... - hajol ő is nyakamhoz, majd kis fogait belemélyeszti bőrömbe, amiből kiserken vörös vérem. Felszisszenek, de őt ez nem érdekli és tovább szívja nyakam, miközben néha csak végignyal rajta. Nem nagy a fájdalom, sőt elég élvezetes, csak azt nem tudom miért csinálja ezt itt, egy bár kellős közepén Jimin. Mármint, oké, hogy én kiszívom a nyakát, de ez mindennapos. Viszont az, hogy mostmár teljes mértékben hozzám tartozik és csak az enyém... na az felizgat rendesen. Átölelem derekát és kezem el is kalandozik feszes és kerek seggére. Belemarkolok abba, mire rámorog a nyakamra és elengedi azt.

-Mit néztek még mindig? - látom meg Chim mögött a tömeget. A párom még mindig nem biodíszlet...

-Ez rohadtul erotikus volt... - szólal meg egy srác. Ránézek értetlen tekintettel. Azt csinálok, amit akarok. - Itt találkoztatok? - kérdi meg a srác, akiről mostmár levágtam, hogy valószínűleg itt dolgozik.

-Nem, osztálytársak vagyunk, de rohadtul nem tartozik rád. - morgok.

-Kooksie... nem messze lakok innen. Mi lenne, ha itt hagynánk ezt a helyet és hozzám mennénk? - néz fel rám csilllogó szemekkel.

-Menjünk... - morgom kicsit dühösen, majd egy utolsó gyilkos pillantást vetek az itteni hatalmas tömegre, és Jimin után eredek.